Óriás páfrányfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Óriás páfrányfa
Erdőt alkotva
Erdőt alkotva
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Harasztok (Pteridophyta)
Osztály: Valódi páfrányok (Pteridopsida)
Rend: Páfrányfák (Cyatheales)
Család: Harasztfafélék (Dicksoniaceae)
Alcsalád: Dicksonioideae
Nemzetség: Dicksonia
L'Hér., 1789
Faj: D. antarctica
Tudományos név
Dicksonia antarctica
Labill., 1807
Szinonimák
  • Balantium antarcticum (Labill.) C. Presl
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Óriás páfrányfa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás páfrányfa témájú médiaállományokat és Óriás páfrányfa témájú kategóriát.

Az óriás páfrányfa vagy óriás hópáfrányfa (Dicksonia antarctica) a valódi páfrányok (Pteridopsida) osztályának páfrányfák (Cyatheales) rendjébe, ezen belül a harasztfafélék (Dicksoniaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Az óriás páfrányfa az egyenlítői trópusok kevésbé forró, ám párás és csapadékos részein él, tehát csaknem mindenhol 1000 m felett. Dél felé (az Egyenlítőtől távolodva) gyakoribb; őshazája Tasmánia. A kontinentális Ausztráliában a következő szövetségi államokban található meg: Queensland, Új-Dél-Wales és Victoria.

Termesztik is.

Sikeresen telepítették be a Brit-szigetekre és Európa atlanti partvidékére.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Felálló törzsű, legfeljebb 15 méter magas, de inkább alacsonyabb fa. Törzse erőteljes, felületén az idős levélnyelek sűrűn elhelyezkedő maradványai között rövid gyökerek láthatók; legalább a törzs felső részét és a levél fonákját hosszú, barna szőrök fedik.

2-4 méter hosszú levelei kezdetben hegyes szögben felállnak, majd szétterülnek. A levelek kétszeresen vagy háromszorosan szárnyaltak, a fiatalok pásztorbot módjára becsavarodottak és sűrűn szőrösek. Pikkely vagy tüske nincs rajtuk. A szóruszok közvetlenül a levélkék szélén, a fonákon vannak. A levélkék széles vállúak, ülők, a levél közepén a leghosszabbak, 30-40 centiméter hosszúak, osztottak, a csúcs felé az osztatok egybefolynak. A szóruszok sárga vagy barna gömböcskék a levélfonákon, közvetlenül a levél szélén.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Az összes páfrányfa közül ez a legkevésbé melegigényes, ezért is sikerülhetett egyedül ezt a fajt Európában nagy (a Golf-áramlat hatásának kitett, óceáni éghajlatú) területekre és Új-Zélandra betelepíteni. De ez a faj is fagyérzékeny, tehát a Kárpát-medencében nem télálló.

A 150 éves európai példányok 5–6 m magasak és rengeteg spórát hoznak.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]