Páfrányfák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Páfrányfák
Trópusi esőerdő Belles közelében (Dominikai Köztársaság)
Trópusi esőerdő Belles közelében
(Dominikai Köztársaság)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Harasztok (Pteridophyta)
Osztály: Valódi páfrányok (Pteridopsida)
Rend: Páfrányfák (Cyatheales)
A.B. Frank in Leunis
Családok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Páfrányfák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Páfrányfák témájú kategóriát.

A páfrányfák (harasztfák, pálmapáfrányok, Cyatheales) a valódi páfrányok (Pteridopsida) osztályának egyik rendje.

Elterjedésük[szerkesztés]

Trópusi növények; az ausztrál flórabirodalomban (Australis) és Latin-Amerika trópusi területein erdőalkotók; Afrikában ritkábbak. Különösen gyakoriak Új-Zélandon.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Törzsük mint tőke a föld alatt húzódik meg; a föld fölé csak nagy leveleik hajtanak ki. Egyes nemzetségeik, mint például:

  • Alsophila,
  • Hemitelia,
  • serlegpáfrány (Cyathea),
  • Sphaeropteris

pálmatermetű, ágatlan, oszlopforma, 6–20 m magas, embervastag fává cseperednek óriási lombkoronával.

Életmódjuk, termőhelyük[szerkesztés]

Melegkedvelő, fagyérzékeny növények. Európába két fajt sikerült betelepíteni:

Felhasználásuk[szerkesztés]

Mivel nincs valódi törzsük, így fájuk sincs. A leszáradó levelek csonkjaiból álló, pálmaszerű szár leginkább csak tüzelőnek és kerítésnek jó. Egyes fajaikat melegházakban dísznövénynek ültetik. Némelyik faj a belében ehető keményítőt termel.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]

A rendet rendszerint nyolc családra bontják, de a Dennstaedtiaceae és a Dicksoniaceae családot egyes szerzők harasztfák (Dicksoniales, Pic. Serm. ex Reveal) néven önálló rendbe vonják össze. Mások a Dennstaedtiaceae családot kivették ebből a rendből, és az édesgyökerű páfrányok (Polypodiales) közé osztják be.

Életmódjuk[szerkesztés]

Többségük a trópusi, illetve szubtrópusi eső- és köderdőkben él. A savanyú talajt kedvelik. A fagyot nem tűrik.


Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3