Árkosi Gelei Benedek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Árkosi Gelei Benedek
Született 1614
Árkos
Elhunyt 1661 (46-47 évesen)
Kolozsvár
Foglalkozása író

Árkosi Gelei Benedek (névváltozat: Árkosi Tegző Benedek; Árkos, 1614Kolozsvár, 1661)[1][2] filozófus, teológus, író, fejedelmi orvos, unitárius lelkész, tanár.

Életpályája[szerkesztés]

Az életével foglalkozó irodalomból tudott, hogy 1615-ben született Árkoson. Nagy János szerint iskolai tanulmányait Hídvégen, a Mikó Ferenc létesítette iskolában kezdte, majd a „kolozsvári iskolában” (az 1568-ban alapított főiskola, a kolozsvári unitárius kollégium) folytatta, ahol 1633-35-ig tanult, 1636. április 6-án ugyanitt már kollaborátor (tanársegéd). A következő évben pedig a kolozsvári iskola tanárnak alkalmazta. Balázs Gábor jeles szónoknak tartotta, aki több erdélyi főúr temetésén szerepelt.

Már ifjú korában kitűnt prédikációival, beszédeivel, amit az is mutat, hogy kolozsvári tanulmányai utolsó hónapjaitól kezdve igen keresett volt, mint temetési beszédek szerzője. Ilyen volt az is, amellyel 1635. augusztus. 26-án Mikó Ferencet, a politikust, diplomatát és emlékiratírót, a 17. század eleji erdélyi politikai élet kiemelkedő egyéniségét, Bethlen Gábor fejedelem bizalmas tanácsosát temette Gyulafehérvárt; vagy az a búcsúztató amellyel 1636. április 21-én Kolozsvárt Mikó Józsefet egy úgy nevezett kötött beszéddel (szigorú ritmikai szabályokat betartva mint az elbeszélő költeményekben, életképben vagy eposzokban), vagy amivel Kornis Ferenc nejét Wesselényi Katalint búcsúztatta 1636. június 17-én.

1636. szeptember 9-én indult külföldre, hogy egyetemi tanulmányait ott folytassa elsősorban az orvoslás és a teológia (filozófia) terén. 1636. október 28-án iratkozott be Páduában az artisták évkönyvébe Benedictus Gelei Arkossinus Hungarus néven. (Ez a könyv az egyetemre továbbképzésre – mai értelemben doktorképzőbe „doctor of arts” – bejelentkezettek hivatalos dokumentuma.) A páduai egyetemen orvostudományt, bölcsészetet és zsidó nyelvet tanult.

Tanulmányaiban szépen haladt előre s ezzel tekintélye is nőtt tanulótársai szemében. Hamarosan a diáktársadalom (magyarok kevesen lévén, a „német és a római nemzet”, vagyis diákcsoport) kiemelkedő és elismert tagjává vált, aki sokat törődött az őt befogadó egyetem fejlesztésével, könyvekkel való ellátásával is.

1639. november 2-án megcsillantotta szónoki tehetségét a padovai székesegyházban. Előadásának címe: Philosophiae et Medicinae Elogium. Az előadás nyomtatásban is megjelent és ma az egyetlen példánya a Padovai Musea Civico könyvtárában található. 1638-ban könyvvásárlásra 7 librát és 10 soldit ajándékozott az egyetemnek. 1939. szeptember. 16-án a „Padovai artisták német nemzetének” megbízásából Velencébe utazott az egyetem dolgai ügyében. 1639. október. 29-én az artisták doktoravatásán a „magyar nemzet három prokurátora” (képviselője) egyikéül szerepel. Neve két esztendőn át azután is majdnem állandóan szerepelt az artisták összejövetelein.

Egyidejűleg azonban neve a római nemzet pro-konziliárusaként is előfordul: 1640. Romana: B.A. Transylvanus- Hungarus J.N.G.A. Proc. 1640-ben öt kötetet ajándékozott a Padovai egyetemi könyvtárnak, 1641-ben 8 librat és 4 soldit ajándékozott könyvvásárlásra az egyetemnek. 1640. március 7-én Padovában előadást tartott, mely nyomtatásban is megjelent, 1641-ben ismételten konziliárius (tanácsadó) volt s neve az artisták előadó termében ekként van megörökítve.

1641. szeptember 26-án szerepel utoljára a páduai artisták ülésein és jegyzőkönyvében, de ekkor még nem tért haza. Páduából Franekerbe ment, s a következő évben – 1642-ben – már megszerezte az orvosi diplomát. Még ebben az évben a leideni egyetem anyakönyvében találjuk a nevét. Valószínűleg Leidenben sem időzött sokáig, hanem visszatért Padovába. 1643. január 3-án ismét Velencéből írt, ahol az artisták megbízásából a vicesindicatus (alképviselet) megerősítését igyekezett kieszközölni. Egyetemi tanulmányai befejezése és 1645. május 5-e (Kolozsvárra való visszaérkezése) közötti időbe esik Bécsben való elfogatása, kiszabadulása, azután Linzben való második bebörtönzése.

Aranyosrákosi Székely Sándor egyháztörténete szerint „nagy tudásáért korában csudának tartották.” Feltehetően Árkosi Gelei Benedek írta azt a latin nyelvű munkát is, amely Burgersdijck leideni professzor filozófiai művéhez írott megjegyzéseket tartalmaz.[3]

Az 1661-es pestisjárvány idején a járvány áldozatává vált árkosi Gelei Benedek orvost, a Kollégium neves tanárát a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Hogy az utókor mennyire értékeli, azt az is bizonyítja, hogy sírjára olyan maradandó sírkövet állítottak, hogy az még 1988-ban is megtalálható volt a kolozsvári Házsongárdi temetőben. A református Herepei János a temető régi sírköveiről írt hatalmas munkájában is megemlékezik róla, mint unitárius tanárról, a filozófia és az orvostudományok mesteréről.

Kötetei[szerkesztés]

  • De laudibus philosophia et medicinae. Patavini, 1639.
  • De theologiae dignitate et praestantia. Patavini, 1639.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Születése és halálozási éveit tekintve többféle adat szerepel, PIM adatbázisa szerint 1614-1661.
  2. Árkos Gelei Benedek : 1614-1661
  3. Péter László i.m.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gál Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története : 1568-1900. Kolozsvár, 1935.