Ábel (keresztnév)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
A bibliai Ábel egy 14. századi orosz ikonon

Az Ábel[1] bibliai férfinév, Ádám és Éva második fiának a neve. Héber eredetije הֶבֶל Hevel / הָבֶל Hável, jelentése: pára, lehelet, innen mulandóság.[2] Mások szerint a név asszír vagy sumér eredetű, és a jelentése: fiú.[2] A név eredetének harmadik lehetősége a sumer AB.DIĜIR logogram amorita (nyugati sémi) olvasata: abu-ilû, sumer ab-An, jelentése „Az isten”, illetve ab-ba-an, abba2-ēl, azaz „Isten atya”. Az isten szót (An) az amoriták Él neveként olvasták ki.[3] Első ismert előfordulása az i. e. 18. században a jamhadi Abbán névváltozata, Abba-Él, Abēl.


Gyakorisága[szerkesztés]

Az újszülötteknek adott nevek körében az Ábel régen nem volt gyakori név, 1967-ben sem kapta senki ezt a nevet, 1983 és 1987 között a 113. legnépszerűbb név volt.[4] Az 1990-es években már gyakori név.[2] 2003 és 2009 között az 55-65. leggyakrabban adott férfinév volt.[5] A 2010-es évek elején az 59. legnépszerűbb férfinév.[5]

A teljes népességre vonatkozóan a 2000-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt név között, de a 2010-es évek elején a 97-99. leggyakrabban viselt férfinév volt.[6]

Névnapok[szerkesztés]

Idegen nyelvi változatai[szerkesztés]

A legtöbb idegen nyelven Abel formában használatos (angol, francia, spanyol, portugál). A héberben Hevel alakban használják.

Híres Ábelek[szerkesztés]

Egyéb[szerkesztés]

Egyéb Ábelek[szerkesztés]

Vezetéknévként[szerkesztés]

A nevet vezetéknévként is használják, híres viselője Ábel Anita színésznő.

Az irodalomban[szerkesztés]

Szakállas Ábel, Tamási Áron: Ábel című regény-trilógiájának (Ábel a rengetegben, Ábel az országban és Ábel Amerikában) főhőse.

Tájnyelvben[szerkesztés]

Földrajzi névben[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
  2. ^ a b c d e f g h Ladó-Bíró, 23. old.
  3. Reallexikon der Assyriologie und Vorderasiatischen Archäologie, Szerk.: Erich Ebeling, Bruno Meissner, Dietz Otto Edzard (német nyelven), Berlin: de Gruyter (2001). ISBN 3-11-017296-8 
  4. ^ a b c Fercsik-Raácz, 34-35. old
  5. ^ a b Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala
  6. Nyilvántartó.hu

Források[szerkesztés]


További információk[szerkesztés]