Zsarnócakohó
| Zsarnócakohó (Žarnovická Huta) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Zsarnócai |
| Rang | Zsarnóca településrésze |
| Első írásos említés | 1828 |
| Polgármester | Kamil Danko |
| Irányítószám | 966 81 |
| Körzethívószám | 045 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 29′ 34″, k. h. 18° 41′ 24″Koordináták: é. sz. 48° 29′ 34″, k. h. 18° 41′ 24″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Zsarnócakohó vagy Zsarnóckohó (szlovákul Žarnovická Huta) Zsarnóca városrésze, egykor önálló község Szlovákiában. A Besztercebányai kerület Zsarnócai járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Selmecbányától 17 km-re északnyugatra, Zsarnóca központjától 3 km-re északnyugatra, a Garam jobb partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A település Felsőhámor határában keletkezett. A 17. és 18. században aranyat és ezüstöt olvasztottak kohóiban. Első írásos említése 1828-ból származik "Zsarnóczakohó" néven. Ekkor 48 házában 360 lakos élt. A 19. század közepén vált önálló községgé.
Bars vármegye monográfiája szerint „Zsarnóczakohó, tót kisközség, Zsarnócza közelében, 314 róm. kath. vallású lakossal. A község azelőtt, mint telep, „Zsarnóczai Olvasztóház” elnevezéssel, Felső-Hámorhoz tartozott. Régente ezüstolvasztója volt, mely azonban a mult század második felében megszűnt. Temploma nincsen. Postája, távirója és vasúti állomása: Zsarnócza.”[1]
A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott. 1950-ben csatolták Zsarnócához.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 1998, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye.