Ugrás a tartalomhoz

Éghy Ghyssa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Turokaci (vitalap | szerkesztései) végezte 2019. október 24., 07:21-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Írásai)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Éghy Ghyssa
SzületettÉgi Gizella
1905. február 24.
Temesvár
Elhunyt1982. szeptember 2. (77 évesen)
Marosvásárhely
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásatáncművész,
tánctanár
SablonWikidataSegítség

Éghy Ghyssa, családi nevén Égi Gizella (Temesvár, 1905. február 24.Marosvásárhely, 1982. szeptember 2.) magyar táncművész és tánctanár.

Életútja

[szerkesztés]

1924-ben anyja bécsi magániskolájában (Institut für hygienisch-harmonische Körperkultur) szerzett diplomát, ahol a 20. század eleji modern irányzatoknak megfelelően a Mensendieck-Dalcroze-Duncan módszer szerint indították el; ugyanakkor a bécsi opera balettmestereitől klasszikus balettet tanult. Többször fellépett az osztrák fővárosban, majd Budapesten.

1924-ben Aradon telepedett le. Erdély minden nagyobb városába ellátogatott önálló műsoraival. Színpadi táncai saját elképzelései és koreográfiája alapján készültek. Leghíresebb tánckompozíciói: Nénia, A háború szelleme, Gótika, Illúzió és valóság. Az irodalomból François Villon A szép fegyverkovácsné panasza öregségében, Babits Mihály Danaidák, Ady Endre Sírni, sírni, sírni c. versei ihlették táncait (az Ady-verset Zala Béla aradi szavalóművész közreműködésével mutatta be). Magániskolájában a modern mozgás- és táncművészetet ápolta.

1949-től a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben tanított mozgásművészetet, intézetével együtt költözött Marosvásárhelyre (1954), s negyedszázados tanári működés után 1974-ben vonult nyugalomba. 1957-től a Székely Népi Együttes koreográfiai irányítója volt. Több színházi bemutatóhoz, így Euripidész-Sartre A trójai nők c. darabjának előadásához szerzett táncbetéteket. Művészetét Krenner Miklós így jellemezte: "...nemcsak művész, nevelő, rendező, hanem találékony műfordító, aki a művészet egyik területéről a másikra írja át az örök szépséget."

Írásai

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]