Winkler Albert (zeneszerző)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Holdkóros (vitalap | szerkesztései) 2019. december 15., 22:36-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Felesleges kategória eltávolítása)
Winkler Albert
Életrajzi adatok
Született1930. április 4.
Nagyenyed
Elhunyt1992. június 27. (62 évesen)
Pályafutás
Hangszerzongora
Tevékenységzeneszerző, karmester
SablonWikidataSegítség

Winkler Albert (Nagyenyed, 1930. április 4.Sinaia (Bucsecs-hegység), 1992. június 27.[1]) erdélyi magyar zeneszerző, zongoraművész, karmester.

Életútja

Középiskolai tanulmányait Nagyenye­den, a Bethlen Gábor Kollégiumban (1940–1948), a kolozsvári Zenekonzervatóriumban (1948–49, zongoratanára Halmos György), majd zeneszerzés szakon Leningrádban, a Rimszkij-Korszakov zenekonzervatóriumban végezte (1949–1954). 1954–1973 között a bukaresti rádió zenei rendezője, a Bukaresti Állami Zsidó Színház zenei együttesének vezetője. Zeneműveit Winkler Adalbert néven is jegyezte. Első zeneműve (Dal hegedűre és zongorára) Leningrádban jelent meg 1951-ben.

Mintegy 130 opust tartalmazó életműve műfaji szempontból nagyon sokszínű. Hangsúlyos helyen állnak a vokális műfajok: kórusok, dalok, román és magyar nyelven. Műveit a dallamosság elsődlegessége, gyakran az – elsősorban erdélyi kötődésű – népzenei ihletés, késő romantikus hangzásvilág jellemzi. Életművének román nyelvű összegezését Carmen Popa írta: Determinări, raporturi şi interferenţe stilistice în creaţia lui A. Winkler (doktori értekezés anyaga, 2006).

Művei

Fontosabb vokális és vokálszim­fonikus művei

  • Napjaink kantátája (1964);
  • Pace, vis al omenirii (kantáta, 1981);
  • Fluviul revărsat (opera, Const. Carjan librettójára, 1973–78);
  • Marinarul pe uscat (operett/musical, 1984);
  • Színpadi kísérőzenék a Zsidó Színház előadásai számára;
  • Filmzenék (Perpetuum mobile, 1959; Dans maghiar, Scherzino, 1959, stb.).

Dalok

  • Négy szerelmes dal (népdalszövegek, 1958);
  • Négy erdélyi magyar népdal (népi szöveg, 1963);
  • Trei lieduri (József Attila-versek, E. Jebeleanu fordításában, 1958);
  • Hieroglifa (négy dal szopránhangra és fúvóskvintettre, 1988).

Kórusművek

  • Négy lapádi népdal (vegyes karra és zongorára, 1958);
  • Steaua stelelor (négy poéma vegyes karra, József Attila-, Nazim Hikmet-, Mihai Beniuc-, Ady Endre-versekre, 1959).

Számos sikeres könnyűzene-mű szerzője volt, köztük a Se-ntorc vapoarele, amelyet Doina Badea mutatott be. Ezek közül egyesek a Romániai Zeneszerzők Szövetsége különlenyomataként jelentek meg. Bun venit c. dalát a hadsereg zenei pályázatán (III. díj, 1972), a Cântă şi tu cu noi c. dalát a Clubul folyóirat pályázatán tüntették ki (III. díj).

Az 1950-es és az 1960-as években hazafias verseket is megzenésített. Ezek az Ifjúmunkás, a Művelődés hasábjain, valamint gyűjteményes kötetekben: Dal a hazáról (Bokréta, Bukarest, 1956), Dal a szabad hazáról (Az új élet dalai, Bukarest, 1959) jelentek meg.

Szimfonikus művek, versenyművek

  • I. (d-moll) szimfónia (1954);
  • II. (C-dúr) szimfónia: Spre piscuri (1958);
  • Augusztus 23. (zenekari nyitány, 1953, díszoklevél a bukaresti ifjúsági- és diákfesztiválon);
  • Zongoraverseny (1959);
  • Fuvolaverseny (1960);
  • Hunyadi képek (szimfonikus szvit, 1961);
  • Vonószenekari koncert (1962);
  • Metamorfózisok (szimfonikus variációk, 1967);
  • A fény kapui (1969);
  • Gyökerek (szimfonikus változatok, 1980);
  • Spaţii maramureşene (1979; a Yamaha Music 1981-es nemzetközi versenyén díjazott mű);
  • Zborul condorului (1982).

Kamarazeneművei

Kamarazeneművei a fúvós hangszerek iránti vonzódását is tükrözik, duói, triói többségében fúvós hangszer is szerepel:

  • Klarinét–zongora szonáta (1956);
  • Hegedű–zongora szonatina (1964);
  • Brácsa–zongora szonáta (1989);
  • Szextett (fúvós hangszerekre és zongorára, 1963);
  • Tectonique (12 hangszerre, 1968);
  • Monológ és párbeszéd (klarinétra és zongorára, 1964);
  • Nuances (klarinétra és hegedűre, 1969);
  • Szekvenciák (fagottra és zongorára, 1964);
  • Piccola passacaglia (trombitára és zongorára, 1972);
  • Ţârmuri japoneze (improvizációk fuvolára, hegedűre és zongorára, 1972);
  • Nyári nap (klarinét–zongora, 1979);
  • Trió (hegedű, cselló, zongora, 1979);
  • Trio profondo (brácsa, gordonka, nagybőgő, 1983).

Zongoraművek

  • Zongoraszvit magyar témákra (1947, átdolg. 1956);
  • Hét bagatell (zongorára, 1957);
  • Magyar népdalszvit (vegyes kar, 1961);
  • Ballada és Scherzo (1961);
  • Momenti (1965);
  • Varázslatok a hegyekben (preparált zongorára és magnetofonszalagra, 1970).

További művek szólóhangszerekre

  • Monolog (klarinétra, 1964);
  • Enigme (nagybőgőre, 1972);
  • Hegedű­szólószonáta (1982);
  • Jazz-művek: Rapszódia (szaxofon, tenor és jazz-zenekarra, 1972);
  • Piano music (1992).

Ogives, Ornaments és III. Szimfónia c. zenekari művei befejezetlenül maradtak.

Jegyzetek

  1. vagy június 29.

Források

További információk

  • Zenei Lexikon. III. Szerk. Boronkay Antal, Budapest, 1965.
  • Viorel Cosma: Compozitori şi muzicologi români. Bukarest, 1965;
  • Viorel Cosma: Muzicieni din România. Lexicon bio-bibliografic. 9. kötet, Bukarest, 2006.
  • Adalbert Winkler: A Román Zeneszerző Szövetség különnyomata. – Doru Popovici: In memoriam Albert Winkler Muzica 1992/4.
  • Carmen Popa: Determinări, raporturi şi interferenţe stilistice în creaţia lui Albert Winkler Bukarest, 2006.
  • Elisabeta Boros-Konrád: Şcoala muzicală naţională maghiară şi compozitorii maghiari din România. Kolozsvár, 2008. II.