Wilhelm Hauff

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilhelm Hauff
Hauff.jpg
Élete
Született 1802. november 29.
Stuttgart
Elhunyt 1827. november 18. (24 évesen)
Stuttgart
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) mese

Wilhelm Hauff (1802. november 29.1827. november 18.) német író, meseíró, a biedermeier korszak alakja.

Három gyűjteményt (almanachot) adott ki meséiből, amelyek világszerte ismertté váltak. Például A gólyakalifa története, A kis Mukk története, A spessarti fogadó.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wilhelm Hauff édesapja, Friederich Hauff Stuttgartban volt állami tisztviselő. Miután 1809-ben meghalt, az anya négy gyermekével édesapjához, Karl Friederich Elsässerhez költözött Tübingenbe.

Wilhelm Hauff 1809 és 1816 között a tübingeni Schola Anatolica tanulója volt, majd 1817-től a blaubeureni kolostor iskolájában tanult tovább. 1820 – 1824 között a helyi evangélikus alapítvány ösztöndíjasaként teológiát hallgatott a tübingeni egyetemen.

1824 és 1826 között Stuttgartban házitanítóként dolgozott Württemberg hadügyminiszterének, báró Ernst von Hügel tábornoknak a családjánál. A Hügel gyermekek számára írta meséit, amelyek a Märchen almanach auf das Jahr 1826 (Mesealmanach az 1826-os évre) című gyújteményben jelentek meg. Néhány mese mindmáig igen népszerű a német nyelvterületen: a Keleten játszódó Der kleine Muck (A kis Mukk története), Kalif Storch (A gólyakalifa története) and Die Geschichte von dem Gespensterschiff (A kísértethajó története), illetve Der Zwerg Nase (Orroska, a törpe), Das kalte Herz (A hideg szív) és Das Wirtshaus im Spessart (A spessarti vendégfogadó), amelyek színhelye Németország.

Ugyanebben a korszakban keletkezett a Mitteilungen aus den Memoiren des Satan (1826) és Der Mann im Mond. Utóbbit, amely Heinrich Clauren szentimentális műveinek paródiájaként íródott, a parodizált szerző neve alatt tette közzé. Clauren kártérítési pert indított Hauff ellen, amit meg is nyert, majd Hauff a Kontroverspredigt über H. Clauren und den Mann im Mond (1826) című művével folytatta a támadást.

Közben Walter Scott regényeinek hatására Hauff megírta Lichtenstein: Romantische Sage aus der wuerttembergischen Geschichte című történelmi regényét (1826), amely hatalmas népszerűségre tett szert Németországban, mivel Würtemberg történetének legérdekesebb korszakát, Ulrich von Württemberg (1487-1550) uralkodását dolgozta fel. A regény nyomán Ulrich herceg leszármazottja újra felépítette az ősei várát a romokban álló eredeti lovagvár közelében, Hauff leírását véve alapul.

Hauff ezt követően Franciaországban, Németalföldön és Észak-Németországban tett utazásokat. Ekkor írta a Memoiren des Satan második részét és több kisregényt, többek között a bájos Die Bettlerin vom Pont des Arts címűt és mesterművét, a Phantasien im Bremer Ratskeller című elbeszélését. Kiadott néhány rövid költeményt is, amelyek népdallá váltak, például a Morgenrot, Morgenrot, leuchtest mir zum frühen Tod? címűt.

1827 januárjában a Johann Friedrich Cotta-féle Morgenblatt für gebildete Stände szerkesztője lett. Ugyanebben az évben vette feleségül unokatestvérét, Luise Hauffot. Egy héttel gyermekük születése után, 1827. november 18-án Hauff meghalt.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]