Wildner Ödön

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wildner Ödön
Portréja a Vasárnapi Ujság 1911. évi 52. számából.
Portréja a Vasárnapi Ujság 1911. évi 52. számából.
Született1874. június 11.[1]
Kassa
Elhunyt1944. június 12. (70 évesen)[1]
Bucsu
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (34-0. parcella 02-39. sírhely)[2]
SablonWikidataSegítség

Kisújfalusi Wildner Ödön (Kassa, 1874. június 11.Bucsu, 1944. június 12.) magyar író, szociológus, műfordító, filozófus, közgazdász és székesfővárosi tanácsnok.

Életpályája[szerkesztés]

Wildner Károly (1839–1916) és Kovácsy Etelka (1845–1916) fia. Budapesten bölcsészdoktori fokozatot szerzett, majd rövid külföldi tanulmányútra indult. 1898-ban állt a főváros szolgálatába, 1911-ben fővárosi tanácsnokká tették, a közoktatásügyi, illetve szociálpolitikai ügyosztályt irányította, a Fővárosi Könyvtár az ő tanácsnoki vezetése és védelme alatt létezett.[3] A Szabó Ervin köré csoportosulókhoz tartozott, és publikált a Huszadik Században. Szerkesztette – Bárczy Istvánnal közösen – az Új Élet, továbbá a Népművelés című periodikákat, továbbá a főváros közigazgatási évkönyveit és a Fővárosi Almanachot.[3] A Magyarországi Tanácsköztársaságot követően nyugdíjazták, ekkor került a Rózsavölgyi, majd a Révai Testvérek kiadóvállalathoz, ahol mint irodalmi tanácsadó működött. 1926-ban ismét fővárosi tanácsnok lett, egészen 1937-ig. Szociológiai, filozófiai, műfordítói, illetve közgazdasági munkássága volt jelentős. Fordított Swiftet, Dickenst, Emersont, továbbá Goethét és Nietzschét is, és francia alkotóktól is ültetett át magyarra.

A Fiumei Úti Sírkertben temették el.

Felesége Szathmáry Karolina Erzsébet volt, akivel 1904. július 26-án Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.[4]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Társadalmi gazdaságtan (Budapest, 1902)
  • Nietzsche romantikus korszaka (Budapest, 1907)
  • Im-igyen szóla Zarathustra (Budapest, 1908)
  • Goethe-breviárium (Budapest, 1922)
  • Pest-Buda közigazgatásának története az 1848 – 1865. évi abszolutizmus és provizórium alatt (Budapest, 1937 – 39)
  • A főváros közigazgatásának története a kiegyezéstől a Milleneumig (Budapest, 1940)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Baranyi Ferenc: Polihisztornál is több. In Uő: A Normafától a normáig. Tárcák, kisebb tanulmányok. Hegyvidék, 2004.
  • Fővárosi almanach, lexikon és útmutató. A székesfővárosi tisztviselői kar közreműködésével szerk. és kiadja Guthi Imre. 1916-1918. Ötödik kiadás. Budapest, Légrády Testvérek, [1916].
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994.