Wiedemann–Franz-törvény
A Wiedemann–Franz-törvény a fémekben a hővezetés és az elektromos vezetőképesség közötti összefüggést határozza meg.[1]
A törvény szerint a hővezetés (κ) és az elektromos vezetőképesség (σ) aránya a hőmérséklettől (T) függ:
Az L egy állandó, melyet Lorenz-számnak hívnak.
A Wiedemann–Franz törvény egy tapasztalati törvény, melyet Gustav Wiedemann és Rudolph Franz fizikusokról neveztek el, akik 1853-ban tapasztalták kísérleteik során, hogy különböző, ugyanolyan hőmérsékletű fémeknél a κ/σ arány közelítőleg állandó.[2]
A κ/σ aránynak a hőmérséklettől való függését Ludvig Lorenz fedezte fel 1872-ben.
Ez az összefüggés arra utal, hogy mind a hővezetés, mind az elektromos vezetés a fémekben lévő szabad elektronok mozgásán alapul.
A vezetőképesség általában egy másodrendű tenzor, itt izotrópikus állapotokat feltételezve skalármennyiségnek tekintjük.
Paul Drude 1900-ban felállított egy a jelenségen alapuló leírást, mely a vezetést teljesen általánosan tárgyalja (elektron-,ion-,hő-, stb vezetés).
Ez az általános leírás azonban nem helytálló a vezetésben részt vevő elektronok esetében.
A feltételezés szerint az elektronok úgy mozognának a szilárd testben, mint egy ideális gázban. Ezek szerint a gyorsulás
Ez viszont végtelen gyorsulást jelentene. Az elektronok azonban nem gyorsulnak fel végtelen mértékben a szilád testekben található gátak miatt (mint pl. a fononok), ezért a driftsebesség a jellemző az elektronok mozgására. A drift sebesség kapcsolatban van az átlagos szóródási idővel:
Az elmélet korlátai
[szerkesztés]A kísérletek tanúságai szerint az L állandó nem teljesen azonos minden anyagra.
Kittel[3] megadja néhány anyagra az L értékét: Az L változik 2.23×10−8 W Ω K−2 -tól (réznél 0 °C fokon), L = 3.2×10−8 W Ω K−2 .-ig (volfrámnál 100 °C-on).
Rosenberg[4] szerint a Wiedemann–Franz törvény csak magas és alacsony hőmérsékleteken érvényes, de a köztes hőmérsékleteken nem érvényes. Degenerált félvezetőknél az L értékét befolyásolják az atomközi kölcsönhatások és a Fermi szint. Ezért a Lorenz számot módosítani kell a következő esetekben:
- Változó félvezető szennyezés esetén,
- Változó rétegvastagság esetén
- Korrelált hordozók esetében[5][6]
Irodalom
[szerkesztés]- Hollós E.-Dr. Vágó I: Villamosságtan. (hely nélkül): LSi OMAK. 2002. ISBN 963-577-039-1
- Jurisits J.- Szűcs J: Fizika 10. - Elektromosságtan, Hőtan tankönyv. (hely nélkül): Mozaik Kiadó. 2005. ISBN 9636973628
Források
[szerkesztés]- ↑ Jones, William, March, Norman H.. Theoretical Solid State Physics. Courier Dover Publications (1985). ISBN 0486650162
- ↑ Franz, R., Wiedemann, G. (1853). „Ueber die Wärme-Leitungsfähigkeit der Metalle” (német nyelven). Annalen der Physik 165 (8), 497–531. o. DOI:10.1002/andp.18531650802.
- ↑ Kittel,C. 2005. Introduction to Solid State Physics. John Wiley and Sons
- ↑ Rosenberg, H. 2004. The Solid State. Oxford University Press
- ↑ A. J. Minnich, M. S. Dresselhaus, Z. F. Ren and G. Chen. Bulk nanostructured thermoelectric materials: current research and future prospects, Energy & Environmental Science, 2009, 2, 466-479, DOI: 10.1039/b822664b
- ↑ Paothep Pichanusakorn, Prabhakar Bandaru. Nanostructured thermoelectrics, Materials Science and Engineering: R: Reports, Volume 67, Issues 2-4, 29 January 2010, Pages 19-63, ISSN 0927-796X, DOI: 10.1016/j.mser.2009.10.001.