Paul Drude
| Paul Karl Ludwig Drude | |
| Életrajzi adatok | |
| Nemzetiség | |
| Született | Braunschweig 1863 |
| Elhunyt | Berlin 1906 |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény |
Göttingeni egyetem |
| Más felsőoktatási intézmény |
Lipcsei Egyetemen,Giesseni Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | fizika |
| Kutatási terület | optika, elektromosság |
| Munkahelyek | |
| Berlini Egyetem Fizikai Intézetének igazgatója | Giesseni Egyetem fizika professzora |
| Jelentős tervfeladatai | Drude-modell |
| Akadémiai tagság | Porosz Tudományos Akadémia |
|
|
|
| Hatással voltak rá | James Clerk Maxwell |
Paul Karl Ludwig Drude (1863 – 1906) német fizikus főként az optika területére specializálta munkásságát. Alapvető tankönyvet írt, melyben integrálta az optikát a Maxwell-egyenletek elektromágneses elméletével.
Tartalomjegyzék |
Tanulmányai [szerkesztés]
Drude édesapja orvos volt Braunschweigben. Egyetemi tanulmányait Göttingenben végezte el. Matematikát, majd fizikát tanult az egyetemen. Disszertációját 1887-ben fejezte be, témája a kristályokban történő fényvisszaverődés és elhajlás.
Életút [szerkesztés]
1894-ben Drude rendkivüli professzor lett a Lipcsei Egyetemen. Ebben az évben megnősült, összesen négy gyermeke született. 1900-ban a tekintélyes Annalen der Physik tudományos folyóirat szerkesztője lett. 1901-1905 között a Giesseni Egyetem fizika professzora volt. 1905-ben a Berlini Egyetem Fizikai Intézetének igazgatója lett. 1906-ban, pályája csúcsán, a Porosz Tudományos Akadémia tagja lett. Néhány nappal akadémiai székfoglalója után ismeretlen ok miatt öngyilkos lett.
Munkássága [szerkesztés]
Drude abban az évben diplomázott, amikor Heinrich Hertz James Clerk Maxwell elektromágneses elméletével kapcsolatos kísérleti eredményeit publikálni kezdte. Szakmai karrierje abban az időben indult, amikor Maxwell elméletei terjedni kezdtek Németországban.[1] Első kísérleteinek témája különböző szilárdtestek optikai állandóinak korábban nem látott pontossággal való meghatározása volt. Munkássága kiterjedt különféle anyagok fizikai szerkezetének és az optikai valamint elektromos állandók kapcsolatának vizsgálatára. 1894-ben mint vezető fizikus, részt vett a „c” állandó bevezetésében, amely a fény vákuumbeli sebességének a szimbóluma.
Lipcsei évei végén felkérték egy optikai tankönyv megirására. A tankönyvet (Lehrbuch der Optik) 1900-ban adták ki. A tankönyv olyan – korábban egymástól távolinak tűnő – témákat érintett, mint az elektromosság és az optika, amit Drude a tudomány történetében való korszakalkotó előrelépésnek nevezett. 1900-ban készült el az úgynevezett Drude-modell, mely az anyagok termikus, optikai és elektromos tulajdonságait magyarázza. A modellt Arnold Sommerfeld és Hans Bethe fizikusok fejlesztették tovább 1933-ban.
Megbecsülése [szerkesztés]
- A Hold egyik krátere Drude nevét viseli
- Berlinben róla nevezték el a szilárdtestek elektronikájával foglalkozó intézetet(Paul-Drude-Institut für Festkörperelektronik)
Irodalom [szerkesztés]
- Lehrbuch der Optik, Leipzig, 1906, digitálisan olvasható: http://www.archive.org/details/lehrbuchderopti03drudgoog címen.
Források [szerkesztés]
- ↑ Jungnickel, 1990b, p. 167.

