Wallisi feketeorrú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wallisi feketeorrú birkák a Matterhornnál
Felnőtt nőstény
A gyapjú
Alsó gyapjú nyírás után

A wallisi feketeorrú egy juhfajta, amit főleg Svájc délnyugati részén, Felső-Wallisban (Oberwallis), tartanak.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj jellemzője a fekete szőrzet az orron, a szemnél, a fülön, az elülső térden, az ugróízületnél és a talpon. Az anyajuhok farka vége is fekete, a bunda többi része fehér. Mindkét nem szarva csavart.

A wallisi feketeorrú a fajstandard szerint egy ellenállóképes, nagy kaliberű, erős törzsű, harmonikus hegyvidéki juh. Jól ellik és tejel. A szarvon kívül specifikus sajátossága a rövid, befordult fej, a széles pofa, a széles homlok és a középhosszú fül — főleg a hím fejformája jellegzetes. Orra kifelé hajlik; pofája az orrtól a fej közepéig fekete. A gyapjú a teljes testen egyenletes.[1]

A kosok átlagos tömege 80–100 kilogramm, a nőstények 70–80 kilogrammosok. A kosok évente 3,5–4,5 kg, az anyajuhok 3–4 kg gyapjút adnak. A vemhesség aszezonális, azaz nincs meghatározó ellési időszak. A nőstények későn érnek, majd évente átlag 1,6 bárányt szülnek.[2] Főleg fehér, hosszú szálú, durva és a végén általában göndör gyapja miatt tartják; gyapját főleg szőnyegkészítésre használják.

Kiválóan alkalmazkodott a magashegyi körülményekhez. Kis igényű és jól mászik, így a meredek, köves lejtőkön is legelhet. Tartózkodási helyét nem nagyon változtatja. Nyugodt, de nem ijedős és ragaszkodó fajta. A nyájban világos a hierarchia. A nyájat egyik legelőhelyről a másikra a legtöbbször az idősebb állatok vezetik. A pihenő- és legelő fázisok között gyakran nagy távokat tesznek meg. Mivel nagy területet járnak be, nincs szükség a rétek felosztására.[2]

Ausztriában, Bajorországban és más svájci kantonokban is tartanak feketeorrút.[1] Ma kb. 13 700 regisztrált jószág van Svájcban.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj első írásos említése a 14. századból, a wallisi szabadságharcok idejéből maradt fenn. Valószínűleg a rá hasonlító vispertali juhból[3] tenyésztették ki. Lehet, hogy keresztezték az észak-olasz „Bergamasker” hegyi juhfajtával. 1887-ben keresztezték valószínűleg Angliából és Németországból származó Cotswold-kosokkal[4] is. 1938-ban tisztították a fajt, de nem határoztak meg fajstandardot vagy tenyésztési célt. Csak 1962-ben ismerték el hivatalosan fajtának. Két évvel később felvették a Svájci Juhtenyésztők Egyesületének könyvébe („Schweizer Schafzüchterband”). Azóta folyamatosan javítják a fajta állagát. 1983-ban a svájci juhállomány 9,3% volt wallisi feketeorrú.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Fajsztandard. Oberwalliser Schwarznasenzuchtverband. (Hozzáférés: 2010. július 9.)
  2. ^ a b Sven de Vries: Leírás és tulajdonságok. [2006. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 9.)
  3. Visp-völgy: A Vispa a Rhône egyik mellékfolyója Felső-Wallisban
  4. Cotswold egy körzet a brit Gloucestershire grófságban.
  5. G. Heindl: Faserbuch Schafe: Walliser Schwarznasenschaft. (Hozzáférés: 2010. július 9.)

További információk és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wallisi feketeorrú témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Walliser Schwarznasenschaf című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.