Vajay Károly (törvényszéki bíró)

Vajay Károly (Szatmár, 1825. május 24. – Szatmárnémeti, 1906. április 10.) királyi törvényszéki bíró.

Életútja

Vajay Imre és Gaál Mária fia. Az 1846. évi pozsonyi diétán Sztanaczky András akkori Szatmár városi követ mellett jurátusként vett részt és az 1846–47. évi ifjúsági mozgalmakban élénk része volt. A szabadságharcban előbb nemzetőri főhadnagy, majd segédtiszt volt. A fegyverletételt Kazinczy hadtestével élte át és az elfogatást elkerülendő, elbujdosott. 1849. október 28-án Kisnaményban elfogták és Debrecenben, majd Nagyváradon volt fogva. Kiszabadulván, az ügyvédi gyakorlattól eltiltatott; csak 1856-ban engedték meg neki, hogy azt folytathassa. Ez időtől szülővárosa közügyeinek és 1860-ban árvabizottmányi elnökké, 1861-ben a város főbirájává, majd országgyűlési képviselőjévé választották. Az országgyűlésen a határozati pártnak volt egy számottevő tagja. Tőle ered azon országos jelentőségű indítvány, hogy a még meg nem koronázott királyt az országgyűlés egyszerű «Felséges Úr» címzéssel illesse. Az országgyűlés feloszlatása után hazament. 1864-ben a református gimnázium tanügyi bizottmányi elnöke lett. Az atyjától rámaradt értékes könyvtárt és gyűjteményeket a szatmári gimnáziumnak adományozta. 1867-ben a város másodszor is főbírónak választotta. 1869 után királyi ügyész lett, később pedig királyi törvényszéki bíró. Kiváló szónok volt.

Ifjú éveiben számos költeményt írt.

Cikke a Magyar Sajtóban (1856. 40. sz. Gőzhajózás a Szamoson).

Hátrahagyott naplójában a város történetére sok fontos adat található.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Budapesti Hirlap 1906. 102. sz. (Nekrológ).
• Magyarország Vármegyéi. Szatmár vármegye. Bpest, 1908. II. 143. l.