Vörösnyakú szúfarkas
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Thanasimus formicarius Linnaeus, 1758 |
A vörösnyakú szúfarkas (Thanasimus formicarius) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a Szúfarkasfélék (Cleridae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A vörösnyakú szúfarkas Európa, Ázsia és Észak-Afrika területein honos. Észak-Amerikába behurcolták.
Megjelenése [szerkesztés]
A vörösnyakú szúfarkas 0,7–1 centiméter hosszú, sajátságos rajzolatú, a talajon hangyaszerűen gyorsan futkosó bogár. Feje fekete, az előtor háta és a szárnyfedők töve vörös, többi részük fekete-fehér harántsávos, a potroh pedig, miként az egész alsótest, vörös.
Életmódja [szerkesztés]
A vörösnyakú szúfarkas a fenyvesekben érzi jól magát.
Szaporodása [szerkesztés]
Márciustól május végéig a nőstény fakéreg alá rakja petéit. A kis lárvák szerves hulladékokkal, a nagyobbak a szúbogarak lárváival táplálkoznak. A lárvák a fakéreg alatt bábozódnak be.
Forrás [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
