Szúfarkasfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szúfarkasfélék
Evolúciós időszak: paleogénholocén
Szalagos méhészbogár (Trichodes apiarius)
Szalagos méhészbogár (Trichodes apiarius)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Cucujiformia
Öregcsalád: Szúfarkasszerűek
Család: Szúfarkasfélék (Cleridae)
Latreille, 1802
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szúfarkasfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szúfarkasfélék témájú kategóriát.

A szúfarkasfélék (Cleridae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hozzávetőlegesen 270 nembe sorolt mintegy 3500 fajjal minden állatföldrajzi régióban megtalálhatóak. Magyarországon 11 nemük 22 faja fordul elő.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trichodes octopunctatus aposzematikus szárnyfedőmintázata

Kis és közepes méretű bogarak (2-24 mm). Erősen szklerotizált testük nyújtott, tojásdad, testalkatuk távolról a hangyákéra emlékeztet.

Testük világosabb, elálló szőrökkel borított. Fejük szélesebb, vagy körülbelül olyan széles, mint az előtoruk. Rágójuk előreálló, erős. 11-ízű csápjaik rövidek, az előtor hosszát nem haladják meg, a végük felé gyakran megvastagodnak, és 3-6-ízű csápbunkót alkotnak. Előtoruk vagy harántos, vagy hosszabb, mint széles; ilyenkor hátrafelé kismértékben elszűkül.

Szárnyfedőjük az előtornál szélesebb, általában párhuzamos szélű, az egész potrohot befedi és többé-kevésbé elkülönülő pontsorokat visel. A szárnyfedők általában feltűnő (aposzematikus) mintázatúak, sokszor fémfényűek, általában élénk színű piros, sárga, narancssárga, vagy kék harántsávokból állnak. A potrohszelvények két oldalán nincsenek kitüremlíthető bőrzsákjaik. Lábfejképletük 5-5-5, de a 4. íz sokszor nehezen észlelhető.

A lárvák hosszúkásak, hengeresek, gyengén kitinizáltak. Testük világos vagy rózsaszínű, a fejkapszula sötétebb színű. Lábaik elég rövidek.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szúfarkasfélék nagyobb része ragadozó életmódot folytat, más fajok dögevők, illetve pollenfogyasztók. A ragadozó fajok nappali életmódúak, farakásokon, tuskókon fordulnak elő. Erdészetileg hasznosnak tekinthetők, mivel pusztítják a fát károsító más rovarokat. Történtek próbálkozások hasznosításukra a biológiai védekezésben különféle szúfajok ellen. A közép-európai fajok közül ilyen ragadozó a vörösnyakú szúfarkas.

Dögevők a Necrobia-, Korynetes-fajok. Ezek természetes körülmények közt csak a tetemek lebomlásának egy adott fázisában fordulnak elő dögökön; ritkábban ezen fajok mint élelmiszer-kártevők léphetnek fel.

Thanasimus dubius zsákmányolás közben

A fajok harmadik része (ilyen a szalagos méhészbogár) pollenfogyasztó és ragadozó, ezen fajok virágokon, főleg az ernyősvirágzatú növények virágain tartózkodik. A nőstények vadméhek, főleg a művészméhek (Megachilidae) és az ősméhek (Colletidae), valamint a kaparódarazsak (Sphecidae) fészkeibe rakják petéiket.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családot 7-8 alcsaládra osztják fel, számos nem (Dermestoides, Isohydnocera, Monophylla, Necrobia, Tarsostenus, Thaneroclerus) besorolása problematikus. Több taxonómiai rendszer a Neorthopleura nemet alcsaládi szintre emeli Neorthopleurinae néven, vagy a Korynetinae, illetve Thaneroclerinae alcsaládot emelik családi rangra.

Az általánosan elismert alcsaládjaik a következők:

Magyarországi fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

TILLINAE (Leach, 1815)
Denops (Fischer von Waldheim, 1829)
Nagyfejű szúfarkas (Denops albofasciatus) (Charpentier, 1825)
Tillus (Olivier, 1790)
Fekete szúfarkas (Tillus elongatus) (Linnaeus, 1758)
Sápadt szúfarkas (Tillus pallidipennis) (Bielz, 1850)
Tilloidea (Laporte de Castelnau, 1832)
Szőlő-szúfarkas (Tilloidea unifasciata) (Fabricius, 1787) (=Tillus unifasciatus)
CLERINAE (Lacordaire, 1857)
Thanasimus (Latreille, 1806)
Vörösnyakú szúfarkas (Thanasimus formicarius) (Linnaeus, 1758)
Thanasimus femoralis (Brahm, 1797) (=Thanasimus rufipes)
Trichodes (Herbst, 1792)
Szalagos méhészbogár (Trichodes apiarius) (Linnaeus, 1758)
Hatfoltos méhészbogár (Trichodes favarius) (Illiger, 1802)
Clerus (Fabricius, 1775)
Feketenyakú szúfarkas (Clerus mutillarius) (Fabricius, 1775) (=Pseudoclerops mutillarius)
Opilo (Latreille, 1802)
Közönséges szúfarkas (Opilo mollis) (Linnaeus, 1758)
Házi szúfarkas (Opilo domesticus) Sturm, 1837)
Sárga szúfarkas (Opilo pallidus) (Olivier, 1795)
ENOPLIINAE (Cistel, 1856)
Dermestoides (Schaeffer, 1771)
Hengeres szúfarkas (Dermestoides sanguinicollis) (Fabricius, 1787) (=Orthopleura sanguinicollis)
TARSOSTENINAE (Jacquelin du Val, 1860)
Tarsostenus (Spinola, 1844)
Fehérszalagos szúfarkas (Tarsostenus univittatus) (Rossi, 1792)
KORYNETINAE (Laporte, 1836)
Korynetes (Herbst, 1792)
Hosszúszőrű törpeszúfarkas (Korynetes caeruleus) (De Geer, 1775) (=Corynetes obenbergeri)
Rövidszörű törpeszúfarkas (Korynetes ruficornis) (Sturm, 1837)
Necrobia (Olivier, 1795)
Vörösnyakú hullabogár (Necrobia ruficollis) (Fabricius, 1775)
Vöröslábú hullabogár (Necrobia rufipes) (De Geer, 1775)
Kék hullabogár (Necrobia violacea) (Linnaeus, 1758)
Opetiopalpus (Spinola, 1844)
Opetiopalpus scutellaris (Panzer, 1797)

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]