Usher-szindróma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Usher-szindróma egy látás- és halláscsökkenést okozó, de az értelmi képességeket épen hagyó betegség. Charles Usher angol szemész 1914-ben hívta fel a figyelmet a tünetegyüttesre. A siketvakok fele Usher-szindrómás. A betegek felnőttként vagy idős korukban akár teljesen meg is vakulhatnak, és teljesen meg is siketülhetnek. Az Usher-szindrómában a látásromlásért a retinitis pigmentosa a felelős; a retinitis pigmentosában megbetegedettek 10%-a Usher-szindrómás. Az autoszomálisan recesszíven öröklődő betegségnek három fő változata van, amik főként a lefolyás sebességében különböznek. Ezek között nincs éles határ, összemosódhatnak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1858-ban Albrecht von Gräfe, a szemészet egy korai úttörője egy általa vizsgált siket betegéről írt, aki retinitis pigmentosában szenvedett, és akinek két testvére is hasonló problémával küszködött. Valószínűleg ez az Usher-szindróma első leírása.[1] Tanítványa, Richard Liebreich átvizsgálta Berlin teljes lakosságát a siketség és a retinitis pigmentosa társulásával kapcsolatban. A családfavizsgálatokból kiderült, hogy a látás- és hallássérülés összekapcsolódik. Leírta a betegség recesszív természetét is, mivel az egyes családok több nemzedékében is megjelent, és előfordulását gyakran közeli rokonok házassága előzte meg.[2] 1914-ben Charles Usher angol szemész tudósította a közvéleményt a betegségről, és annak öröklődéséről.[3]

Tünetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Usher-szindróma belsőfül eredetű hallássérüléssel és a retina sorvadásával jár. Sokat segíthet a korai cochleáris implantáció, ami a romló hallást helyettesíti. A korai tünetek már kisgyermekkorban jelentkezhetnek. A retinitis pigmentosa farkasvaksággal kezdődik, és a látótér beszűkülésével folytatódik. A hallásvesztés gyorsabb.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különböző epidemiológiai vizsgálatok szerint az Usher-szindróma 100 ezer személy közül három-hat embert érint. Számításba véve a vizsgált személyek korát, a hatodik évtizedtől kezdve ez a szám 100 ezerből tízre nő. Ez azért van, mert nehéz felismerni a betegséget, különösen a fiataloknál, így a betegség ritkábbnak látszik, mint amilyen.

Nem könnyű megállapítani a különböző típusok gyakoriságát sem. Európában az 1-es típus részesedése 25-44%, a 2-es típusé 56-75%, és a 3-asé 10-40%. A 3-as típusra Birminghamben 20%-ot, Finnországban 40%-ot mértek. Az eltérések származhatnak az alapító hatás miatti ingadozásból, valamint eredhetnek a diagnosztizálás nehézségeiből is.

Okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Usher-szindrómának genetikai okai vannak. Hátterét csak a 20. század végén tárták fel a betegektől vett minták alapján. Több kromoszómán is több lókuszt találtak, amelyek mutációja Usher-szindrómát okozhat; ezeket el is nevezték (USH1A-G, USH2A-C, USH3A-B). Génszekvenáláskor az USH1A jelölt kiesett,[4]. viszont találtak egy új lókuszt, az USH2D-t, ami kapcsolatba hozható a betegséggel.[5] Az összes többi gyanús helyről bebizonyosodott a gyanú.[6] [7].

Az Usher-szindróma ismert altípusai
Usher-típus  Lókusz  Gén Fehérje  Feladat 
1B 11q13.5 MYO7A Miozin VIIA Sejtmozgás
1C 11p15.1-p14 USH1C Harmonin Vázprotein
1D 10q21-q22 CDH23 Cadherin 23 Sejtadhézió
1E 21q21 ? ? ?
1F 10q11.2-q21  PCDH15   Protocadherin 15  Sejtadhézió
1G 17q24-q25 USH1G SANS Vázprotein
2A 1q41 USH2A Usherin ?
2B 3p23-p24.2 SLC4A7 NBC-3  Ionkotranszporter 
2C 5q14.3-q21.1 VLGR1 VLGR1b Nagyon nagy GPCR
2D 9q32-q34 WHRN Whirlin Vázprotein
3A 3q21-q25 USH3A Clarin-1 ?
3B 20q ? ? ?

A fehérjék között a harmonin kulcsszerepet játszik, mivel kölcsönhat majdnem minden eddig ismert, az Usher-szindrómával kapcsolatba hozott fehérjével, így kapcsolatot teremt közöttük. Hasonló lehet az USH2D által leírt whirlin szerepe is.[8][9][10]

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Usher-szindrómának három típusát különböztetik meg, amik főként sebességükben különböznek.

  • Usher 1:
  • Siketség, vagy nagyothallás már születéskor
  • Egyensúlyzavar
  • A szemtünetek már gyermekkorban jelentkeznek
  • A látásvesztés gyors

A betegek különösen nehéz helyetbe kerülhetnek a kizárólagos hangnyelvi oktatás miatt.

  • Usher 2:
  • Enyhe fokú halláscsökkenés születéskor
  • A látás a kamaszkor utáni években kezd romlani
  • A húszas évekre megjelenik a csőlátás

Amennyiben megfelelően ellátják őket segédeszközökkel, az ebben az altípusban szenvedő gyerekek együtt tanulhatnak ép társaikkal.

  • Usher 3:
  • A hallás kamaszkorban kezd romlani
  • A látássérülés a hallással együtt kezd el romlani
  • A beteg idős korára teljesen megsiketülhet
  • A beteg negyvenes éveire meg is vakulhat
  • Az egyensúlyérzék együtt romlik a látással és a hallással

Lassúsága miatt ezt a típust a legnehezebb felismerni. Könnyen összetéveszethető az érzékszervek öregedésével, legalábbis eleinte.

Felismerése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár létezik már a genetikai alapú diagnózis, az Usher-szindrómát inkább a kezdeti tünetek alapján ismerik fel. Rizikócsoportjai a született siketek és nagyothallók. A korai felismerés lélektani szempontból is fontos.

A retinát elektroretinogrammal vizsgálják a retinitis pigmentosa jelei után kutatva. A genetikai alapú diagnózishoz a kromoszómák megfelelő szakaszait kell elemezni. A DNS- és a fehérjecsipek kísérleti fázisban vannak, amik a genetikai tanácsadást is segítenék.

Kezelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A betegség nem gyógyítható, de léteznek ígéretes kutatási eredmények az őssejt- és a génterápiára.[11][12] A hallás segíthető hallókészülékkel, vagy helyettesíthető cochleáris implantátummal. A retina helyettesítésére szolgáló eszközöket még fejlesztik.[13] A betegek rehabilitiációja speciális siketvakos módszereket igényel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A. von Graefe: Exceptionelles Verhalten des Gesichtsfeldes bei Pigmententartung der Netzhaut. Archiv für Ophthalmologie 1858; 4: 250-253
  2. R. Liebreich: Abkunft aus Ehen unter Blutsverwandten als Grund von Retinitis pigmentosa. Dtsch.Klin. 1861; 13: 53
  3. C. Usher: On the inheritance of Retinitis pigmentosa with notes of cases. Roy.Lond.Ophthalmol.Hosp.Rep. 1914; 19: 130-236
  4. S. Gerber et al.: USH1A: Chronicle of a Slow Death. Am J Hum Genet. 2006;78(2):357-9. PMID 16400615
  5. I. Ebermann et al.: A novel gene for Usher syndrome type 2: mutations in the long isoform of whirlin are associated with retinitis pigmentosa and sensorineural hearing loss.Hum Genet. 2006 Dec 15; PMID 17171570
  6. C. Petit: Usher syndrome: from genetics to pathogenesis. Annu.Rev.Genomics Hum.Genet. 2001 (2): 271-297 PMID 11701652
  7. J. Reiners et al.: Molecular basis of human Usher syndrome: deciphering the meshes of the Usher protein network provides insights into the pathomechanisms of the Usher disease. Exp Eye Res. 2006;83(1):97-119 PMID 16545802
  8. J. Reiners et al.: Scaffold protein harmonin (USH1C) provides molecular links between Usher syndrome type 1 and type 2. Hum Mol Genet. 2005 Dec 15;14(24):3933-43. PMID 16301216
  9. B. Boëda et al.: Myosin VIIa, harmonin and cadherin 23, three Usher I gene products that cooperate to shape the sensory hair cell bundle. EMBO J. 2002 Dec 16;21(24):6689-99. PMID 12485990
  10. A. Adato et al.: Interactions in the network of Usher syndrome type 1 proteins. Hum Mol Genet. 2005 Feb 1;14(3):347-56. PMID 15590703
  11. P. Goodwin: Hereditary retinal disease. Curr Opin Ophthalmol. 2008 May;19(3):255-62. PMID 18408503
  12. I. Mooney I, J. LaMotte: A review of the potential to restore vision with stem cells. Clin Exp Optom. 2008 Jan;91(1):78-84. PMID 18045253
  13. N. Alteheld et al.: Towards the bionic eye--the retina implant: surgical, opthalmological and histopathological perspectives. Acta Neurochir Suppl. 2007;97(Pt 2):487-93. PMID 17691339