Cochleáris implantátum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A cochleáris implantáció

A cochleáris implantáció (CI) egy olyan műtéti eljárás, amellyel a súlyos nagyothallók és siketek nagy részénél jelentős hallásjavulás érhető el. A cochleáris implantátum a belső fülbe ültetett elektróda és az ehhez kapcsolódó, szintén beültetett jelfogó/dekóder egység; a mindennapi szóhasználatban azonban ide értjük a CI-hez tartozó külső egységeket is.

Működési elv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ép hallású embernél a hanghullámokat a belső fül egyik szerve, a csigában (görög: cochlea) található szőrsejtek alakítják elektromos impulzusokká. Ezeket az impulzusokat a hallóidegek veszik fel, majd továbbítják az agy felé.

A siketek és súlyos nagyothallók nagy részénél az okozza a problémát, hogy a szőrsejtek nem működnek. Ezekben az esetekben segíthet a CI azzal, hogy átveszi a szőrsejtek funkcióját, és elektromos impulzusokat továbbít a hallóidegek felé.

A CI működése a következő lépésekből áll:

  • A hanghullámokat egy mikrofon érzékeli, majd továbbítja a beszédprocesszor felé.
  • A beszédprocesszor egy kódolási stratégia segítségével átalakítja a mikrofontól kapott jeleket.
  • A processzortól egy adótekercs veszi át a jeleket. Az adótekercset egy kis mágnes rögzíti a fejbőrön, pontosan a vevőtekercs felett.
  • A koponyacsontra implantált vevőtekercs veszi át az adótekercs jeleit. Egy dekóder dekódolja, majd az elektróda felé továbbítja a jeleket.
  • Az elektróda a csigába van beültetve. Több szálból áll, ezek különböző hosszúságúak. A rövidek a csiga elején végződnek és a magas frekvenciát érzékelő idegeket ingerlik, míg a hosszabbak a csiga belsejéig mennek és az alacsony frekvenciákért (mélyebb hangokért) felelősek.

Az elektróda által keltett elektromos impulzusokat az idegsejtek érzékelik és az agyba továbbítják, hallásérzetet keltve.

Hallás CI-vel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A CI-vel elérhető hallás jelentősen különbözik a normális hallástól.

  • A hallásküszöb egyénenként jelentősen különbözhet. Optimális esetben elérheti a 25-35dB-es szintet, ami a hangos beszéd megértéséhez elegendő.
  • A CI meglehetősen torzít. Objektív módon nem mondható meg, hogy pontosan hogyan hall egy CI-s, de a korábban halló operált CI-sek "robotszerű", "csipogó", "fémes" szavakkal jellemzik a CI hangvilágát.
  • Egyoldali implantálás esetén nem lehet vele a hangok irányát megállapítani.

Összességében kijelenthető, hogy a CI segítségével a páciens képes hangosan kommunikálni. Korán implantált gyerekeknél általában a normál hallókra jellemző beszédkészség alakul ki.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkalmazás feltételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cochlear implant2.jpg

Nem minden siket profitálhat a CI nyújtotta előnyökből. Alkalmazásának vannak orvosi, pedagógiai és anyagi feltételei.

Orvosi szempontból azt a legfontosabb kiemelni, hogy a siket/nagyothalló hallóidegeinek épnek, funkcióképesnek kell lenniük. Fontos emellett még a csiga térbeli elhelyezkedése, formáltsága; valamint hogy az elektródát a csigába lehessen vezetni. (A szerzett siketség egyik leggyakoribb oka, az agyhártyagyulladás a csiga elcsontosodásával járhat.) Döntő fontosságú az is, hogy mennyi idő telt el a megsiketülés óta. Gyerekek esetében a legújabb tanulmányok szerint a másfél–két éves kor előtti implantálás nyújtja a legjobb eredményeket.

A CI beültetése nem jelenti azt, hogy a páciens egyből jól hall. A CI viselőjének el kell sajátítania a CI-vel való hallás képességét, mivel az jelentősen különbözik a normál hallástól. Ehhez audiológus/szakpedagógus segítségére is szükség van, de még fontosabb az érintett motiváltsága.

A CI, az operáció és a (re)habilitáció jelentős anyagi terhet jelent. Országonként eltérő a finanszírozási gyakorlat, hazánkban orvosi indikáció esetén a társadalombiztosítás állja a költségeket.

A beültetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A CI beültetése minden esetben teljes narkózisban zajlik. A CI vevőtekercsét a fül mögött, a koponyacsontra vájt mélyedésben helyezik el, míg az elektródát a középfülön keresztül a csigába vezetik. Az ily módon elhelyezett implantátumot rögzítik. A CI külső részeinek felhelyezése legkorábban egy hónappal az operáció után lehetséges, korábbi felhelyezés esetén a külső tekercs mágnese elmozdíthatja a még nem kellően rögzült vevőtekercset.

Mint minden orvosi beavatkozás, a CI beültetése is rejt magában kockázatot. A legfontosabbak:

A hátrányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tinnitusz: ami egy csengő vagy zümmögő hang a fülben.

Allergia az alkalmazott anyagok valamelyikére.

Agyhártyagyulladás

Szédülés kábultság és narkózis

Fülzsibbadás

Arcbénulás: az arc mozgató izmokat irányító ideg keresztül megy a középfülön. A sebészeti beavatkozás alatt ez megsérülhet. A sérülés okozhat átmeneti vagy tartós gyengülést, vagy teljes bénulást az arcnak azon az oldalán, ahová az implantátumot beültették.

Fertőzés: a bőrön.

Vér vagy folyadékgyülem: a műtét helyén.

Ízlelési zavarok:az ízek érzékeléséért felelős ideg is a középfülön megy keresztül, ha ez megsérül a páciens elveszítheti az ízérzékelését.

Hosszú távú komplikációk, amelyeknek a kimenetelét nem lehet megjósolni.

Cochleáris implantátum használók véleménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lehet hallani hangokat, de másképp. Az implantátummal hallott hangok különböznek a normális hangoktól, azok szerint, akik hallottak mielőtt megsiketültek. Az implantátumot használók „géphang”, „technikai hang” vagy „szintetikus hang” szavakkal írják le az általuk tapasztaltakat. Ami idővel ahogy hozzászoknak már nem zavaró.

Elveszítheti a maradék hallását: az implantátum beültetése során a páciens a maradék hallását is elvesztette.

Nem biztos, hogy az implantátum beültetése sikeres.

Lehet, hogy nem képes segíteni a fejlődést. Ha ez nem fog működni, és az implantátum ki kell cserélni.

Nem lehet tudni, hogy később milyen orvosi vizsgálatokra és kezelésekre lesz szükség: ki kell venni a cochleáris implantátumot, ha sor kerül a következők valamelyikére:

o Neurostimuláció

o Elektromos műtét

o Elektrosokk terápia

o Ionos sugárkezelés

o MRI illetve. CT

Függés az elemek élettartamától Lehet, hogy naponta ki kell cserélni az elemeket.

Károsíthatja az implantátum az egyensúlyérzéket: sportok, autóbalesetek, csúszások és elesések. Más hatások mellett a fül károsodásokat szenvedhet az implantátumtól.

Nagyon drága

• 'Életmódbeli változásokra lehet szükség:.

  • o Fémdetektorok, vagy biztonsági rendszerek közelében
  • o Érinti a mobiltelefon használatát vagy más rádióadókat.
  • o Ki kell kapcsolniuk a repülőgépre való felszálláskor és leszálláskor
  • o Kiszámíthatatlan módon működik más számítógépes rendszerek mellett

Légy óvatos a statikus elektromossággal. A statikus elektromosság ideiglenesen vagy tartósan károsíthatja a cochleáris implantátumot.

Torzítja a hallást, a lágy hangok és a hangos hangok érzékelését nem javítja, csak a többi hang érzékenységén változtat.

Irritáció

Tilos a vízben úszni, mert ettől elromlik, és nagyon drága a javítása. Így viselőjének kell eltávolítani a készülék külső részétt, ha fürdésre, zuhanyzásra, úszásra készül.

A (re)habilitáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A páciens a beszédprocesszor bekapcsolásakor egyből hall. Ezek a hangimpulzusok azonban nagyon távol állnak a normális hallástól, mivel a CI nem képes olyan differenciált hangérzetet produkálni, mint a szőrsejtek. A hanginpulzusok idegi feldolgozása azonban olyan rugalmas, hogy a páciens – megfelelő tréning mellett – hamarosan hozzászokik a CI-hez.

A szoktatás első pár hónapja során a beszédprocesszor beállításain fokozatosan állítanak az audiológus szakemberek. Erre azért van szükség, mert a hallóidegek "hozzászoknak" a CI elektródája által keltett jelekhez, és ezért változtatni kell a jelszinteket. Ezzel párhuzamosan zajlik a beszédtréning, melynek célja, hogy a CI viselője a hangos beszédet megértse, azzal kommunikálni tudjon. A tréning alapvetően különbözően zajlik prelingvális és posztlingvális pácienseknél.

A prelingvális siketek hallásukat a beszéd elsajátítása előtt vesztették el, vagy siketen születtek. Esetükben csak akkor hozhat eredményt a CI, ha az operációra igen hamar, kisgyermekkorban kerül sor. Az optimális időpont vita tárgya, de általánosan elfogadott álláspont, hogy a 7-ik életév előtt kell megtörténnie. A műtéti technika fejlődésével és az implantátum méretének csökkenésével az operáció egyre korábbra tolódik, jelenleg már 6 hónapos csecsemőket is sikerrel műtenek. Amennyiben az operáció ilyen fiatal korban zajlik, a beszédterapeuta legfontosabb feladata a beszéd normális fejlődésének elősegítése. A kisgyermekek a CI segítségével jól megtanulhatnak beszélni, beszédértésük pedig a mindennapos kommunikáció megértéséhez szükséges szintre fejlődhet.

A posztlingvális siketek a beszéd elsajátítása után vesztették el hallásukat. Esetükben döntő fontosságú, hogy mennyi idő telt el a hallás elvesztése és az operáció között. Bár akár több tíz év után is segíthet a CI, de igazán jó eredményt itt is csak a gyors operáció ígér. Ezeknél a pácienseknél a rehabilitáció legfontosabb feladata, hogy a CI viselője hozzászokjon a CI hangvilágához.

Etikai és szociológiai vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Végezetül szót kell ejtenünk a CI etikai és szociológiai vonatkozásairól.

Ellenvélemények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes vélemények, különösen a siketek szövetsége szerint a siketség nem hiba, amelyet ki kellene javítani, hanem egyszerűen egy más életforma, amely éppoly értékes, mint a hallóké. Az ellenzők sokszor hangoztatják, hogy a CI nem ad normális hallást, ezért az érintett frusztrációnak lesz kitéve. A jelnyelv pártolói szerint az implantált gyerekek többnyire nem tanulnak meg jelelni, ami miatt sem a siketek, sem a hallók társadalmában nem érzik igazán otthon magukat. Felvetődik az a kérdés is, hogy etikus-e a gyerekek korai, véleményük kikérése nélküli implantálása.

A CI-t pártoló vélemények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A CI pártolói szerint a hallás az egészséges ember egyik fontos képessége, ezért annak hiánya lehetőség szerint orvosolandó. Bár a CI valóban nem ad normális hallást, az általa biztosított hallásélmény számos tanulmány és az érintettek véleménye szerint is elegendő a mindennapos kommunikációhoz. Az implantáltak jelentős része nem érzi szükségét a jelnyelvnek, hiszen jól boldogul a hangos beszéddel is. A korán, véleményük megkérdezése nélkül implantált gyerekek integrációja rendszerint sikeres, maguk a gyerekek pedig ragaszkodnak készülékükhöz.[1]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Wheeler, A., Archbold, S., Gregory, S.: "Cochlear implants: young people's view", The National Deaf Children's Society & The Ear Foundation, 2007

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]