Cochleáris implantátum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A cochleáris implantáció

A cochleáris implantáció (CI) egy olyan műtéti eljárás, amellyel a súlyos nagyothallók és siketek hallásjavítását szolgálja. Eredményessége vitatott; az orvosok a sikeres, a siketek a sikertelen eseteket látják jellemzőnek. A cochleáris implantátum a belső fülbe ültetett elektróda és az ehhez kapcsolódó, szintén beültetett jelfogó/dekóder egység; a mindennapi szóhasználatban azonban ide értjük a CI-hez tartozó külső egységeket is.

Működési elv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ép hallású embernél a hanghullámokat a belső fül egyik szerve, a csigában (görög: cochlea) található szőrsejtek alakítják elektromos impulzusokká. Ezeket az impulzusokat a hallóidegek veszik fel, majd továbbítják az agy felé.

A siketek és súlyos nagyothallók nagy részénél az okozza a problémát, hogy a szőrsejtek nem működnek. Ezekben az esetekben segíthet a CI azzal, hogy átveszi a szőrsejtek funkcióját, és elektromos impulzusokat továbbít a hallóidegek felé.

A CI működése a következő lépésekből áll:

  • A hanghullámokat egy mikrofon érzékeli, majd továbbítja a beszédprocesszor felé.
  • A beszédprocesszor egy kódolási stratégia segítségével átalakítja a mikrofontól kapott jeleket.
  • A processzortól egy adótekercs veszi át a jeleket. Az adótekercset egy kis mágnes rögzíti a fejbőrön, pontosan a vevőtekercs felett.
  • A koponyacsontra implantált vevőtekercs veszi át az adótekercs jeleit. Egy dekóder dekódolja, majd az elektróda felé továbbítja a jeleket.
  • Az elektróda a csigába van beültetve. Több szálból áll, ezek különböző hosszúságúak. A rövidek a csiga elején végződnek és a magas frekvenciát érzékelő idegeket ingerlik, míg a hosszabbak a csiga belsejéig mennek és az alacsony frekvenciákért (mélyebb hangokért) felelősek.

Az elektróda által keltett elektromos impulzusokat az idegsejtek érzékelik és az agyba továbbítják, hallásérzetet keltve.

Hallás CI-vel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A CI-vel elérhető hallás jelentősen különbözik a normális hallástól.

  • A hallásküszöb egyénenként jelentősen különbözhet. Optimális esetben elérheti a 25-35dB-es szintet, ami a hangos beszéd megértéséhez elegendő.
  • A CI meglehetősen torzít. Objektív módon nem mondható meg, hogy pontosan hogyan hall egy CI-s, de a korábban halló operált CI-sek "robotszerű", "csipogó", "fémes" szavakkal jellemzik a CI hangvilágát.
  • Egyoldali implantálás esetén nem lehet vele a hangok irányát megállapítani.

Összességében kijelenthető, hogy a CI segítségével a páciens képes hangosan kommunikálni. Korán implantált gyerekeknél általában a normál hallókra jellemző beszédkészség alakul ki.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkalmazás feltételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cochlear implant2.jpg

Nem minden siket profitálhat a CI nyújtotta előnyökből. Alkalmazásának vannak orvosi, pedagógiai és anyagi feltételei.

Orvosi szempontból azt a legfontosabb kiemelni, hogy a siket/nagyothalló hallóidegeinek épnek, funkcióképesnek kell lenniük. Fontos emellett még a csiga térbeli elhelyezkedése, formáltsága; valamint hogy az elektródát a csigába lehessen vezetni. (A szerzett siketség egyik leggyakoribb oka, az agyhártyagyulladás a csiga elcsontosodásával járhat.) Döntő fontosságú az is, hogy mennyi idő telt el a megsiketülés óta. Gyerekek esetében a legújabb tanulmányok szerint a másfél–két éves kor előtti implantálás nyújtja a legjobb eredményeket.

A CI beültetése nem jelenti azt, hogy a páciens egyből jól hall. A CI viselőjének el kell sajátítania a CI-vel való hallás képességét, mivel az jelentősen különbözik a normál hallástól. Ehhez audiológus/szakpedagógus segítségére is szükség van, de még fontosabb az érintett motiváltsága.

A CI, az operáció és a (re)habilitáció jelentős anyagi terhet jelent. Országonként eltérő a finanszírozási gyakorlat, hazánkban orvosi indikáció esetén a társadalombiztosítás állja a költségeket.

A beültetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A CI beültetése minden esetben teljes narkózisban zajlik. A CI vevőtekercsét a fül mögött, a koponyacsontra vájt mélyedésben helyezik el, míg az elektródát a középfülön keresztül a csigába vezetik. Az ily módon elhelyezett implantátumot rögzítik. A CI külső részeinek felhelyezése legkorábban egy hónappal az operáció után lehetséges, korábbi felhelyezés esetén a külső tekercs mágnese elmozdíthatja a még nem kellően rögzült vevőtekercset.

Mint minden orvosi beavatkozás, a CI beültetése is rejt magában kockázatot. A legfontosabbak:

Lehetséges hátrányos következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tinnitusz: ami egy csengő vagy zümmögő hang a fülben.
  • Allergia az alkalmazott anyagok valamelyikére.
  • Agyhártyagyulladás
  • Szédülés kábultság és narkózis
  • Fülzsibbadás
  • Arcbénulás: az arc mozgató izmokat irányító ideg keresztül megy a középfülön. A sebészeti beavatkozás alatt ez megsérülhet. A sérülés okozhat átmeneti vagy tartós gyengülést, vagy teljes bénulást az arcnak azon az oldalán, ahová az implantátumot beültették.
  • Fertőzés: a bőrön.
  • Vér vagy folyadékgyülem: a műtét helyén.
  • Ízlelési zavarok:az ízek érzékeléséért felelős ideg is a középfülön megy keresztül, ha ez megsérül a páciens elveszítheti az ízérzékelését.
  • Hosszú távú komplikációk, amelyeknek a kimenetelét nem lehet megjósolni.

Cochleáris implantátum használók véleménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lehet hallani hangokat, de másképp. Az implantátummal hallott hangok különböznek a normális hangoktól, azok szerint, akik hallottak mielőtt megsiketültek. Az implantátumot használók „géphang”, „technikai hang” vagy „szintetikus hang” szavakkal írják le az általuk tapasztaltakat. Ami idővel ahogy hozzászoknak már nem zavaró.
  • Elveszítheti a maradék hallását: az implantátum beültetése során a páciens a maradék hallását is elvesztette.
  • Nem biztos, hogy az implantátum beültetése sikeres.
  • Lehet, hogy nem képes segíteni a fejlődést. Ha ez nem fog működni, és az implantátum ki kell cserélni.
  • Nem lehet tudni, hogy később milyen orvosi vizsgálatokra és kezelésekre lesz szükség: ki kell venni a cochleáris implantátumot, ha sor kerül a következők valamelyikére:
    • Neurostimuláció
    • Elektromos műtét
    • Elektrosokk terápia
    • Ionos sugárkezelés
    • MRI, illetve CT
  • Függés az elemek élettartamától Lehet, hogy naponta ki kell cserélni az elemeket.
  • Károsíthatja az implantátum az egyensúlyérzéket: sportok, autóbalesetek, csúszások és elesések. Más hatások mellett a fül károsodásokat szenvedhet az implantátumtól.
  • Nagyon drága
  • Életmódbeli változásokra lehet szükség:
    • Fémdetektorok, vagy biztonsági rendszerek közelében
    • Érinti a mobiltelefon használatát vagy más rádióadókat
    • Ki kell kapcsolniuk a repülőgépre való felszálláskor és leszálláskor
    • Kiszámíthatatlan módon működik más elektronikus rendszerek, pl. számítógép mellett
  • Légy óvatos a statikus elektromossággal. A statikus elektromosság ideiglenesen vagy tartósan károsíthatja a cochleáris implantátumot.
  • Torzítja a hallást, a lágy hangok és a hangos hangok érzékelését nem javítja, csak a többi hang érzékenységén változtat.
  • Irritáció , a külső rész a mágnes áltatt kifejtett nyomás miatt irritálja bőrt.
  • Tilos a vízben úszni a készülék külső részével együtt, mert ettől elromlik, és a javítása nagyon drága lehet. Így az nem viselhető, ha fürdésre, zuhanyzásra, úszásra kerül sor. A külső részt el kell távolítani előtte, így az implantátum nem működik.

A (re)habilitáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A páciens a beszédprocesszor bekapcsolásakor egyből hall. Ezek a hangimpulzusok azonban nagyon távol állnak a normális hallástól, mivel a CI nem képes olyan differenciált hangérzetet produkálni, mint a szőrsejtek. A hanginpulzusok idegi feldolgozása azonban olyan rugalmas, hogy a páciens – megfelelő tréning mellett – hamarosan hozzászokik a CI-hez.

A szoktatás első pár hónapja során a beszédprocesszor beállításain fokozatosan állítanak az audiológus szakemberek. Erre azért van szükség, mert a hallóidegek "hozzászoknak" a CI elektródája által keltett jelekhez, és ezért változtatni kell a jelszinteket. Ezzel párhuzamosan zajlik a beszédtréning, melynek célja, hogy a CI viselője a hangos beszédet megértse, azzal kommunikálni tudjon. A tréning alapvetően különbözően zajlik prelingvális és posztlingvális pácienseknél.

A prelingvális siketek hallásukat a beszéd elsajátítása előtt vesztették el, vagy siketen születtek. Esetükben csak akkor hozhat eredményt a CI, ha az operációra igen hamar, kisgyermekkorban kerül sor. Az optimális időpont vita tárgya, de általánosan elfogadott álláspont, hogy a 7-ik életév előtt kell megtörténnie. A műtéti technika fejlődésével és az implantátum méretének csökkenésével az operáció egyre korábbra tolódik, jelenleg már 6 hónapos csecsemőket is sikerrel műtenek. Amennyiben az operáció ilyen fiatal korban zajlik, a beszédterapeuta legfontosabb feladata a beszéd normális fejlődésének elősegítése. A kisgyermekek a CI segítségével jól megtanulhatnak beszélni, beszédértésük pedig a mindennapos kommunikáció megértéséhez szükséges szintre fejlődhet.

A posztlingvális siketek a beszéd elsajátítása után vesztették el hallásukat. Esetükben döntő fontosságú, hogy mennyi idő telt el a hallás elvesztése és az operáció között. Bár akár több tíz év után is segíthet a CI, de igazán jó eredményt itt is csak a gyors operáció ígér. Ezeknél a pácienseknél a rehabilitáció legfontosabb feladata, hogy a CI viselője hozzászokjon a CI hangvilágához.

Etikai és szociológiai vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Végezetül szót kell ejtenünk a CI etikai és szociológiai vonatkozásairól.

Ellenvélemények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes vélemények, különösen a siketek szövetsége szerint a siketség nem hiba, amelyet ki kellene javítani, hanem egyszerűen egy más életforma, amely éppoly értékes, mint a hallóké. Az ellenzők sokszor hangoztatják, hogy a CI nem ad normális hallást, ezért az érintett frusztrációnak lesz kitéve. A jelnyelv pártolói szerint az implantált gyerekek többnyire nem tanulnak meg jelelni, ami miatt sem a siketek, sem a hallók társadalmában nem érzik igazán otthon magukat. Felvetődik az a kérdés is, hogy etikus-e a gyerekek korai, véleményük kikérése nélküli implantálása.

A CI-t pártoló vélemények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A CI pártolói szerint a hallás az egészséges ember egyik fontos képessége, ezért annak hiánya lehetőség szerint orvosolandó. Bár a CI valóban nem ad normális hallást, az általa biztosított hallásélmény számos tanulmány és az érintettek véleménye szerint is elegendő a mindennapos kommunikációhoz. Az implantáltak jelentős része nem érzi szükségét a jelnyelvnek, hiszen jól boldogul a hangos beszéddel is. A korán, véleményük megkérdezése nélkül implantált gyerekek integrációja rendszerint sikeres, maguk a gyerekek pedig ragaszkodnak készülékükhöz.[1]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Wheeler, A., Archbold, S., Gregory, S.: "Cochlear implants: young people's view", The National Deaf Children's Society & The Ear Foundation, 2007

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]