Otoszklerózis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az otoszklerózis (otosclerosis) nem pontosan ismert eredetű, primer hallászavar, amely vezetéses és vagy szenzorineurális halláscsökkenést okoz. Az otosclerosis kizárólag az emberi belsőfül csontos tokját (oticus capsula) érintő, patológiailag és szövettanilag is gyulladásos betegség, amely kóros csontátépüléssel jár. A betegség etiológiájában felmerül örökletes tényezők, hormonális hatások és a kanyaróvírus szerepe is. A kanyaróvírus kóroki szerepét többek között magyar kutatók is vizsgálják. Az otosclerosis hazai incidenciája 3-4 új eset/10 000 lakos, Magyarországon 150-300 stepedectomiát, stapedotomiát (hallásjavító fülműtétet) végeznek évente otosclerosis miatt. Az otosclerosis becsült prevalenciája a kaukázusi fehér populációban 0,3-0,4%. Előfordulási gyakorisága a halláscsökkenések között 3-7%, a vezetéses halláscsökkenések között pedig 10-17%. Az otosclerosis kb. 3-szor gyakrabban alakul ki nőkben, amely a betegség hormonális hátterét támasztja alá.

Az otosclerosis főbb etiológiai (kóroki) tényezői:

  • Perzisztens kanyaróvírus fertőzés,
  • CD46 polimorfizmus (egyedi alternative splicing),
  • Emelkedett női nemi hormon (ösztrogén, progeszteron) szintekkel járó állapotok,
  • Csökkent NaF tartalom az ivóvízben,
  • Örökletes tényezők (OTSC1-9) gének,
  • Col1-a1 polimorfizmus.

A Betegségek Nemzetközi Osztályozása szerint a BNO-10-08 – A fül és a csecsnyúlvány megbetegedésein belül a H80 kód tartozik hozzá.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]