Tezaurusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tezaurusz a tudás „kincsesháza” vagy „raktára”, miként egy szótár vagy enciklopédia. Értelem szerint rendezett szavak vagy fogalmak gyűjteménye, antinómiák és szinonimák szótára.[1] A tezaurusz szó latin thesaurus, „kincs”, „kincsesház” jelentésű szóból ered,[2] amely viszont az ógörög θησαυρός (thészaurosz) átvétele.

Az információkereső tezaurusz természetes nyelven kifejezett fogalmak olyan tartalmilag szabályozott, szükség szerint változtatható szótára, amelyben feltüntetik a legfontosabb fogalmi összefüggéseket. A tezaurusz fő rendeltetése az információk feldolgozása és keresése.[3]

Az a tény, hogy „természetes nyelven kifejezett” fogalmakról van szó, nem jelenti azt, hogy kulcsszavas osztályozásról beszélhetünk. Ezt a tényt az fejezi ki, hogy „szabályozott” szótárról van szó.[4]

Fejlődéstörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományos könyvtári gyakorlatban a könyveket tartalmi szempontból, az ismeretek valamilyen filozófiai rendszeréből kiindulva rendezték. Az osztályozó feladata volt, hogy a könyveket a hierarchikus táblázatok alapján a megfelelő helyre tegye. Az osztályozási rendszer készítőjének pedig az volt a feladata, hogy az osztályozót elegendő skatulyával lássa el. Az ismeretek bővülését rugalmasan kellett követniük. Mindaddig, míg az új ismeretek egyneműek voltak a korábbiakkal, mindössze a táblázatok hierarchikus felsorolásai lettek egyre hosszabbak. A szakirodalom mennyiségének növekedése viszont megkövetelte a tárgykörök rendezésének alapvető átértékelését.[5]

Az első „tezaurusz”-t 1852-ben tették közzé – Roget's Thesaurus néven –, amely az angol nyelv szinonimaszótárának készült.[2]

Elsőként Charles Ammi Cutter fogalmazott meg szabványokat a betűrendes tárgyi katalógusokhoz; ezek első kiadása 1876-ban jelent meg. A betűrendes tárgyi katalógus első szabályozott szótára az amerikai könyvtári társaság 1985-ben kiadott tárgyszójegyzéke volt a szótárkatalógushoz. A praktikus keresőszolgáltatások kialakítása terén fontos szerepet játszott az információkeresés fogalmának megalkotója, Mortimer Taube. Az általa útnak indított koordinált indexelés kiszabadította a mutatókészítést a hagyományos, hierarchikusan strukturált tárgyszavas eljárás szemléletéből..[6]

1951-ben készített Uniterm rendszere játszotta a legnagyobb szerepet a tezauruszok létrejöttében. A szövegből kiválasztott egytagú szavakkal reprezentálják a dokumentumok tartalmát, és semmiféle szemantikai és szintaktikai szabályozást nem alkalmaznak. Az Amerikai Hadászati Műszaki Információs Központban készítette el 1960-ban az első ilyen tezauruszt, 1961-ben pedig az Amerikai Vegyészmérnökök Intézete adta közre a Műszaki Kémiai Tezauruszt. Az amerikai mérnökegyesület 1964-ben kiadott Műszaki Fogalmak Tezaurusza alapja a Műszaki Kémia Tezaurusz volt, csak sokkal inkább műszaki felhasználására készült.

Az UNESCO 1970-ben kiadott egynyelvű tezauruszokra vonatkozó irányelveket. 1979-ben kiadott angol szabványra hatottak mindezek az előzmények. Csaknem teljesen önálló, a többitől különböző kezdeményezés volt az Unesco 1976-ban kiadott, 1979-ben pedig javított változatában megjelent irányelve a többnyelvű tezauruszok készítéséről, mely 1985-ben a többnyelvű tezauruszok szerkesztésére vonatkozó ISO 5964 szabványt eredményezte. Mindkét irányelv hatással volt az egynyelvű tezauruszok 1983-ban közzétett 2. kiadásának tervezetére, majd később a végleges, 1986-ban megjelent változatára.

A KGST államok szovjet irányítással épülő és a nyolcvanas években félbehagyott Nemzetközi Tudományos és Műszaki Információs Rendszerének egy- és többnyelvű tezaurusz-szabványai alapelveikben megegyeznek az Unesco irányelvekkel és az ISO szabványaival.

A tezauruszszerkesztési tudnivalóban gazdag szabványok magyar fordítását az OMIKK és a Nemzetközi Tudományos és Műszaki Információs Rendszer normatív-műszaki dokumentumaiból összeállított kötetekben adta közre.

Az egynyelvű tezauruszokra vonatkozó MSZ 3418 első és második kiadása a nemzetközi szabványnál részletesebben adja meg a relációkat. 1992-ben az IFLA egyik munkatársa elkészítette a tartalmi feltárás lexikai egységeire vonatkozó szabványtervezetet. Ebben a részben szabályozzák, hogy milyen szerkezetű tételt alkossanak az állományba szervezett tárgyszavak, illetve a deszkriptorok.[7]

Az információkereső tezaurusz a lexikai egységek közötti kapcsolatok feltárására és visszakeresésére szolgál. Nem a szövegösszefüggésekre, hanem az értelmi összefüggésre építenek, alkalmasak a generalizált tartalmak összefoglalására. A tezauruszok készítése a 70-80-as években élte virágkorát. Nem csak a könyvtártudomány területén használatosak, tágabb értelemben a szótár szinonimájaként értelmezhetjük.

A deszkriptor olyan kifejezés, amely a fogalmak leírására és visszakeresésére közvetlenül alkalmas, a nemdeszkriptor a deszkriptor szinonimájának tekinthető, és az információ leírására és visszakeresésére csak a vele összekapcsolt deszkriptor segítségével alkalmas. A tezaurusszal megoldható a dokumentumok osztályozása és indexelése, az azonos tartalmú dokumentumok csoportba sorolhatók, valamint az egyedi információk leírhatók. Továbbá felhasználható keresőprofilok szerkesztésére is, de fontos szerepe van a szakterminológia egységesítésében is.[8]

A tezaurusz az információs szakemberek munkaeszköze, és két kiemelkedően fontos gyakorlati rendeltetése van:

  • a dokumentumok információtartalmának kifejezése egyértelmű, szabványos formájú és jelentésű fogalmakkal,
  • az információkeresés szabványosítása, az információs szolgáltatás egyöntetűségének, hatékonyságának biztosítása.[9]

A tezauruszkészítés legismertebb magyar szakembere és szerzője Ungváry Rudolf.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megkülönböztetünk:

A makrotezaurusz általános, egyetemes, minden tudományterületet átfogó tezaurusz, amelynek koordináló szerepe van. A mikrotezaurusz egy szűkebb szakterület fogalmait gyűjti össze és rendezi relációk segítségével egységes egésszé.

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tezaurusz bevezető és szótári részből áll.

A szótári rész további tagolása:

  • Főrész: A tezaurusz főrészének szervezeti egységei a deszkriptorcikkek és nemdeszkriptorcikkek (közös nevükön tezauruszcikkek). A deszkriptorcikk élén a vezérdeszkriptor áll.[10]
    • A cikkek vezérdeszkriptorai betűrendjében soroljuk be a gyűjteménybe. A tezauruszban a tezauruszcikkek ugrószámozásúak, a bővítési lehetőség érdekében.
  • Betűrendes mutató: A tezaurusz lexikai egységeinek betűrendes felsorolása. A mutatónak az a feladata, hogy a tárgyszavazást végző személy számára megvilágítsa azt a viszonyt, amit az adott tezauruszban a keresett deszkriptor és a hozzá értelmileg kapcsolódó deszkriptorok között definiálhatunk.[11]

A tezauruszcikkek szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vezérdeszkriptor
    • H szinonimája (nem deszkriptor)
    • F fölérendeltje
    • A alárendeltje
    • T egésze (totum)
    • P része (pars)
    • R meghatározója (rezultáns)
    • E meghatározója (előfeltétel)
    • X rokonsági kapcsolat

A tezaurusz relációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szinonima reláció: a jelet követő nemdeszkriptor a deszkriptorcikk élén álló vezérdeszkriptort helyettesíti
  • Fölé- és alárendeltségi /generikus, nem-faj/ (F-A) reláció: a két fogalom egymásból lineárisan származtatható (valódi részhalmaz)
    • Fölérendeltség (F): mögötte levő fogalom fölérendeltje a vezérdeszkriptornak
    • Alárendeltség (A): mögötte levő fogalom alárendeltje a vezérdeszkriptornak
  • Egész-rész (totum-pars) /szerkezeti/ (T-P) reláció, a fizikai, szerkezeti kapcsolat meghatározása:
    • egész (T): mögötte levő fogalom egésze a vezérdeszkriptornak
    • rész (P): mögötte levő fogalom része a vezérdeszkriptornak
  • Rezultáns és előfeltétel (R-E) reláció:
    • Rezultáns: „a vezérdeszkriptor által jelölt tárgy, folyamat, stb. rendeltetése, okozata, eredménye, terméke, célja, tárgya, következménye (együttvéve: meghatározottja) a jelet követő deszkriptor által jelölt folyamat, tárgy, stb. (együttvéve: meghatározó).”
    • Előfeltétel: kiindulás: a vezérdeszkriptor által jelölt folyamat, tárgy, stb. létének, létrehozásának, működésének, meghatározásának oka, előidézője, eszköze, alapja, kialakulása, azaz meghatározója.
  • Rokonsági (X) reláció: más módon ki nem fejezhető kapcsolat, ellentét, hasonlat, vagy személynév.

Az alaphelyzetben természetesen csak egynyelvű, könyv alapú tezauruszok főleg szaknyelvek igényei alapján készülnek. Informatikai fejlesztések eredményeképp a fogalmak közötti relációkat különféle vizuális eljárásokkal megjelenítik [12].

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tezauruszok, taxonómiák és ontológiák – etimológiai megjegyzés, TMT, 2005, 11-12. szám URL: http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=4223&issue_id=467
  2. ^ a b Horváth Tibor – Papp István: Könyvtárosok kézikönyve 2., Budapest, Osiris, 2001, 96. p.
  3. MSZ 3418-87 Magyar nyelvű információkereső tezauruszok szerkezete, részei és formái. Budapest, Magyar Szabványügyi Hivatal, 1987, 1. p.
  4. Környei Márta: Könyvtári osztályozás. Egységes jegyzet. Budapest, Tankönyvkiadó, 1997, 65. p.
  5. Ungváry Rudolf – Orbán Éva: Osztályozás és információkeresés 1. Kötet. Budapest, OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központ, 2001, 336. p.
  6. Ungváry Rudolf – Orbán Éva: Osztályozás és információkeresés 1. Kötet. Budapest, OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központ, 2001, 332. p.
  7. Ungváry Rudolf – Orbán Éva: Osztályozás és információkeresés 1. Kötet. Budapest, OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központ, 2001, 332-335. p.
  8. Barátné Hajdu Ágnes – Babiczky Béla: Bevezetés az információkereső nyelvek elméletébe és gyakorlatába. Budapest, Universitas, 1998, 181. p.
  9. Schlanger László: A tezauruszépítés számítógépes segítése. Budapest, OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központ, 1983, 10. p.
  10. MSZ 3418-87 Magyar nyelvű információkereső tezauruszok szerkezete, részei és formái. Budapest, Magyar Szabványügyi Hivatal, 1987, 4. p.
  11. Domokos Miklósné: Tezaurusz szerkesztés. Budapest, 1973, 45. p.
  12. Visual thesaurus

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Barátné Hajdu Ágnes – Babiczky Béla: Bevezetés az információkereső nyelvek elméletébe és gyakorlatába. Budapest, Universitas, 1998, 224 p.
  • Domokos Miklósné: Tezaurusz szerkesztés. Budapest, 1973, 58 p.
  • Futala Tibor: Információkereső tezauruszok kompatibilitásának elmélete. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1977, 11. szám, 510-511. p.
  • Horváth Tibor – Papp István: Könyvtárosok kézikönyve 2., Budapest, Osiris, 2001, 375 p.
  • Környei Márta: Könyvtári osztályozás. Egységes jegyzet. Budapest, Tankönyvkiadó, 1997, 95 p.
  • MSZ 3418-87 Magyar nyelvű információkereső tezauruszok szerkezete, részei és formái. Budapest, Magyar Szabványügyi Hivatal, 1987, 11 p.
  • Schlanger László: A tezauruszépítés számítógépes segítése. Budapest, OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központ, 1983, 216 p.
  • Tezauruszok, taxonómiák és ontológiák – etimológiai megjegyzés, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2005, 11-12. szám URL: http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=4223&issue_id=467
  • Ungváry Rudolf: Tezaurusz technológia. Az információkereső tezauruszok készítésének folyamata. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ, 1979, 277 p.
  • Ungváry Rudolf – Orbán Éva: Két és többnyelvű tezauruszok irodalma. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ, 1981, 123 p.
  • Ungváry Rudolf – Orbán Éva: Osztályozás és információkeresés 1. Kötet. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ, 2001, 535 p.