Tersztyánszky József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TurkászBot (vitalap | szerkesztései) 2018. augusztus 14., 13:47-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. ({{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások)
Tersztyánszky József
Született1814. március 3.
Sümeg
Elhunyt1888. december 1. (74 évesen)
Nagykanizsa
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos, sebész, szülész, szemész, állatorvos, járásorvos
SablonWikidataSegítség

Nádasi Tersztyánszky József, Tersánczky, Tercsánszky (Sümeg, Zala megye, 1814. március 3.Nagykanizsa, 1888. december 1.) orvos-, sebész-, és szülészdoktor, szemészmester, okleveles állatorvos, megyei járásorvos.

Élete

1838-ban a Pesti Egyetemen nyerte orvosdoktori és ugyanabban az évben állatorvosi oklevelét és kinevezték Bakonybélbe (Veszprém megye) apátsági orvosnak. 1840-ben az apát halála után Pestre ment, hogy itt az orvosi szakban még inkább kiképezze magát és látogatta a gyermek-, a Rókus- és a katonai kórházakat. 1842-ben a szemészetből is oklevelet szerzett. 1842-43-ban Sümegen kizárólag a szemészettel foglalkozott és mint vándorszemész működött Zala-, Somogy- és Vas megyékben. 1843-tól a nagykanizsai járási tiszti orvosa és iskolaszéki tag volt.

A szőlészet és kertészet nagy pártfogója volt, a szőlőtermelés és borkészítés újabb módszereinek, valamint a nemesebb fa- és szőlőfajok terjesztésének népszerűsítésén dolgozott. Szabadhegyen mintaszőlészet és gyümölcsöstis létrehozott. A nagykanizsai fegyházban gyakran tartott előadásokat a raboknak, azon célból, hogy később könnyebben be tudjanak illeszkedni a társadalomba.

Nevelési, közegészségi és gazdasági cikkeket írt 1840-től a szaklapokba (I. Szinnyei Repertóriuma III. Természettudományok); állandó belső munkatársa volt 25 évig a Zalai Közlönynek; írt a Vasárnapi Ujságba (1856-57.), a Tanodai Lapokba és a Zalába is; a Zalai Tanügynek pedig társszerkesztője volt.

Művei

  • Községi orvos. Útmutatás az egészség és élet védelmére... Nagy-Kanizsa, 1858. (Neve: Tersánszkynak írva).
  • Az epés kórgyógytana. U. ott, 1858.
  • A jó gazdasszonykodás alapelvei. Utmutatás a közép háztartás vezetésére: Nép- és polgári leányiskolák, iskolán kívüli leányok számára tan- és olvasókönyv. U. ott, 1864. (2. kiadás. U. ott, 1880., 3. jav. és bőv. kiadás. U. ott, 1885.).
  • Oenologia, az az irányadó kalauz. A szőlőmívelésben és a hazánkban mívelni szokott fajoknak családjuk szerint leendő rendszeres osztályozhatására. U. ott, 1865.
  • A jobb szőlőművelés, borkészítés és pinczegazdálkodás korszerű könyve. 117 ábrával. U. ott, 1869.
  • Szőlőszeti és borászati titkok gyűjteménye. 10 ábrával. U. ott, 1874.
  • A gazdászat alapelvei. Utmutatás a mezei gazdászat vezetésében a tanúlóifjúság számára. U. ott, 1875. (2. kiadás 1879., 3. k. 1888. U. ott).
  • A falu bábája. Szülési ábrákkal. U. ott, 1876.
  • Útvezető a szőlészetben és borászatban, a m. kir. földmívelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterium megbizásából. U. ott, 1878. (Melyből a nagy-kanizsai állambörtönben letartóztatottakat kilencz évig tanította).
  • Szabadhegy monografiája... 1878.
  • Légrád mezőváros monografiája... 1878.
  • A nép orvosa. Egészségügyi intézkedések az egészség előmozdítására és megőrzésére, esetleg a háborgatott egészség helyreállítására, az egészség és orvosrendészet és a kórgyógytan szerint. U. ott, 1881.
  • Népszerű oktatás a balesetek alkalmával szükségessé válandott segélynyujtásban az 1876. évi közegészségi t.-czikk első részének V. fejezete kifolyásából. A nép, népiskolák, hajósok, halászok, mozdony- és vonatvezetők, bányászok, rendőrök, halottkémek, halottakra felügyelők, betegápolók használatára. U. ott, 1881.

Források