Terenzio Mamiani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Terenzio Mamiani

Terenzio Mamiani (Pesaro, 1799. szeptember 29.Róma, 1885. május 25.) della Rovere gróf, olasz filozófus és államférfi.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Részt vett az 1831. évi politikai zavargásokban, amiért az osztrákok elől menekülnie kellett. Párizsba ment, ahol az irodalomnak szentelte idejét. IX. Piusz pápa közbenjárására amnesztiát kapott, 1846-ban visszatért Olaszországba és Rómában telepedett le. Ezután a pápa belügyminiszterré nevezte ki, azonban az újabb zavargások miatt már augusztusban lemondott állásáról és Torinóba költözött, ahol Gioberti és más hazafiak közreműködésével azt a társaságot alapította, mely Itália egyesítését tűzte ki céljának. Rossi megöletése után 1848 novemberében visszatért Rómába és a Galetti-kabinetben a külügyminiszteri tárcát vállalta magára. A francia intervenció következtében azonban otthagyta Rómát és Genovába költözött. Ugyanitt 1856-ban a képviselőházba választották. 1860. január 21-én közoktatásügyi miniszter lett a Cavour-minisztériumban; 1861-ben Athénbe, 1865-ben pedig Bernbe ment mint követ, ahonnan 1867-ben visszatért. Ebben az évben az olasz szenátus alelnökévé választotta. Számos bölcsészeti és szépirodalmi munkát írt. Megjegyzendő, hogy Mamiani mint elvrokonai, Rosmini és Gioberti, erősen bízott a modern tudományok és a katolikus egyház közötti kibékülés lehetőségében.[1]

Nevezetesebb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rinnovamento della filosofia antica italiana (Párizs, 1834);
  • Poeti dell' etá media (Párizs, 1842);
  • Dialoghi di scienza prima (u. o. 1844);
  • Del papato (u. o. 1851);
  • Scritti politici (Firenze, 1853);
  • Confessioni d'un metafisico (u. o. 2 kötet, 1865);
  • Teorica della religione et dello stato (u. o. 1868);
  • Prose letterarie (u. o. 1867);
  • Compendio di sintesi della progria filosofia (Torino, 1878);
  • Psicologia di Kant (Róma, 1877);
  • La religione dell' avvenire (Milano, 1879);
  • Critica della rivelizioni (u. o. 1880.);
  • Questioni sociali (Róma, 1882);
  • Novelle e favole (Nápoly, 1883);
  • Il papato nei trei ultimo secoli (Milano, 1885);

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. V. ö. Gaspari, Vita di T. M. (1887).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]