Tatár bárányfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borametz egy 17. századi illusztráción

A tatár bárányfű (latin: Agnus scythicus vagy Planta Tartarica Barometz[1]) egy legendás közép-ázsiai növény, mely bárányokat terem.[2] A legenda szerint a bárányok köldökzsinórukkal a növényhez kapcsolódtak és körülötte legelésztek; mikor már nem volt mit legelni, a bárányok és a bárányfű is elpusztult.

Bár a középkorban a legenda főleg a gyapot létezésének magyarázataként terjedt, a valóságban egy létező növény, a Cibotium nembe tartozó Cibotium barometz nevű páfrány áll mögötte.[2] Különböző más neveken is ismert: szkíta bárány, borometz, barometz és borametz, utóbbi három a bárány helyi nevének különböző változatai.[3] A páfrány gyapjas rizómájának egy részéről ha letépjük a leveleket, majd kifordítjuk, akkor beleképzelhető egy gyapjas bárány alakja.[2]

Tatár bárányfű című, 1887-ben megjelent könyvében Henry Lee azt írja erről a legendás növényről, hogy egyszerre hitték élő növénynek és állatnak. Azt is megjegyzi azonban, hogy egyes szerzőknél a bárány a növény gyümölcse, ami dinnyééhez hasonlító magvakból kel ki, másoknál a bárány a növény élő része, ami meghal, ha elszakadnak egymástól. Úgy tartották, a növényi báránynak éppúgy vannak csontjai, húsa és vére, mint az igazi báránynak, köldökzsinórszerű szára van, és csak a közvetlen közelében tud legelni, utána meghal. Halála után emberi fogyasztásra is alkalmas, és vére édes, mint a méz. Az emberen kívül csak a farkasok eszik meg. Gyapjából a legenda szerint az ott élő bennszülöttek ruhát készítenek.[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ezek nem tudományos nevek, korábbiak a kettős nevezéktannál)
  2. ^ a b c Large, Mark F., John E. Braggins. Tree Ferns. Portland, Oregon: Timber Press (2004). ISBN 978-0881926309 
  3. Ashton, John. Curious Creatures in Zoology, 1890
  4. Lee, Henry. The Vegetable Lamb of Tartary. London: Sampson Low, Marston, Searle, & Rivington (1887) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]