Tanatológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Enrique Simonet: Boncolás (1890)

A tanatológia a halál illetve a haldoklás tudománya. Módszere interdiszciplináris, egyes országok tudománya más-más szempontjait emeli ki.

Angolszász nyelvterületen (és ehhez hasonlóan más nyugati országokban) a tanatológia a pszichológia egyik alkalmazott területének tekinthető, melynek célja elsősorban a haldoklással járó, mind a haldoklót, mind hozzátartozóit terhelő pszichés fájdalom csökkentése. Az Egyesült Államokban illetve Spanyolországban teljes értékű diplomát is lehet szerezni tanatológiából, ilyen értelemben a szociális munka területére is utalható.

Az orvostudomány a tanatológiát a haldoklás biológiai vizsgálatának szenteli. Céljuk nem csupán a halál beálltának biztos felismerése, hanem a haldokló szervezetben végbemenő patologikus folyamatok, illetve a visszafordítás (újraélesztés) lehetőségeinek tanulmányozása is. Az orosz felfogás szerinti tanatológia kísérleti (orvos)tudomány, amely állatkísérletek mellett nem idegenkedett az embereken végzett kísérletektől sem: a II. világháborúban súlyosan sebesült katonák igen széles körű módszerekkel történő újraélesztésével foglalkoztak.

A magyar nyelvhasználatban a tanatológia inkább az angol jelentése szerint terjedt el. Kiemelkedő képviselője, a hospice magyarországi úttörője Polcz Alaine. 1991. április 29-én jött létre a Magyar Hospice Alapítvány dr. Polcz Alaine pszichológus, tanatológus vezetésével, együttműködve dr. Muszbek Katalin pszichiáterrel, az Intézet Pszichoonkológiai Munkacsoportjának vezetőjével.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

L.L. Vasziljev: Az emberi pszichikum titokzatos jelenségei (Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1964.). IX. fejezet: A halál és a halállal kapcsolatos babonák.