Tallium-klorid
| tallium-klorid | |||
| |||
| A tallium-klorid kristályszerkezete | |||
-bromide-3D-SF.png)
| |||
_chloride.jpg) 2 dimenziós szerkezet | |||
| IUPAC-név | Tallium-monoklorid Tallium(I)-klorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
| CAS-szám | 7791-12-0 | ||
| PubChem | 24642 | ||
| ChemSpider | 23044 | ||
| ChEBI | CHEBI:37117 | ||
| |||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | TlCl | ||
| Moláris tömeg | 239,84 g·mol−1 | ||
| Megjelenés | fehér, szagtalan kristályos szilárd anyag | ||
| Sűrűség | * 7,0 g·cm−3[1] | ||
| Olvadáspont | 430 °C | ||
| Forráspont | 806 °C (720 °C-tól bomlik) | ||
| Oldhatóság (vízben) | mérsékelten oldódik: 3,18 g·l−1 20 °C-on 0.29 g/100 mL (15.5 °C) 0.318 g/100 mL (20 °C) 2.41 g/100 mL (100 °C)[2] | ||
| Oldószerei | oldhatatlan alkoholban, acetonban és ammónium-hidroxidban | ||
| Törésmutató (nD) | 2,247[3] | ||
| Gőznyomás | 13 mbar 522 °C-on | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Kristályszerkezet | köbös | ||
| Veszélyek | |||
| MSDS | http://www.crystran.co.uk/uploads/files/178.pdf | ||
| EU osztályozás | nagyon toxikus (T+) Környezetre veszélyes (N) | ||
| EU Index | 081-002-00-9 | ||
| Főbb veszélyek | mérgező, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes | ||
| R mondatok | R26/28 R33 R51/53 | ||
| S mondatok | (S1/2) S13 S28 S45 S61 | ||
| LD50 | 24 mg/kg, egér, szájon át | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | tallium-fluorid tallium-bromid tallium-jodid | ||
| Azonos anion | ezüst(I)-klorid ólom(II)-klorid | ||
| Rokon vegyületek | tallium-triklorid | ||
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |||
A tallium-klorid egy talliumból és klórból álló kémiai vegyület, képlete TlCl.
Előfordulása[szerkesztés]
Előfordul a lafossait ásványban, amit tallium-bromiddal 1:1 arányban alkot.
Előállítása[szerkesztés]
Elő lehet állítani tallium-szulfát vagy tallium-nitrát és sósav reakciójával:[4]
Tulajdonságai[szerkesztés]
A tallium-klorid egy fehér, nem gyúlékony szilárd anyag, Vízben mérsékelten oldódik. Híg sósavval vagy salétromsavval oldékonyabbá tehető. Köbös cézium-klorid kristályszerkezete van a = 383,4 pm.[5] Frissen előállítva színtelen.
Felhasználása[szerkesztés]
A tallium-bromiddal együtt használják tallium-bromid-jodid előállítására, ami egy vegyes kristály, és a spektroszkópiában használják.[6] Használják bináris komplexek előállítására, például tallium-ciklodifoszfán, ami érdekes fém-fém kölcsönhatásokkal rendelkezik.[7] A tallium-210-kloridot használják szívizom szcintigráfiában. Az alacsony oldhatóságát használják ki kémiai szintézisekben: fém-klorid reagáltatásával TlPF6 a megfelelő komplex fém-hexafluor-foszfát-származék keletkezik. Az AgPF6-hoz hasonlóan használják , kivéve, hogy a Tl + sokkal gyengébb oxidálószer.
Biztonság[szerkesztés]
A tallium-klorid, mint minden tallium-vegyület, erősen toxikus, annak ellenére, hogy az alacsony oldhatósága korlátozza a toxicitását némileg.
Források[szerkesztés]
- ↑ A 7791-12-0 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0-07-049439-8
- ↑ Sablon:CRC Handbook
- ↑ Georg Brauer: Handbuch der präparativen anorganischen Chemie, Band 2; ISBN 3-432-87813-3, S. 876.
- ↑ Holleman, A. F.; Wiberg, E. "Inorganic Chemistry" Academic Press: San Diego, 2001. ISBN 0-12-352651-5.
- ↑ J Michael Hollas: Moderne Methoden in der Spektroskopie; ISBN 978-3-540-67008-7, S. 59.
- ↑ Sablon:Sigma-Aldrich
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Thallium(I)-chlorid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Thallium(I) chloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
