Sárközi Lajos (egyházi író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Regasterios (vitalap | szerkesztései) 2019. október 21., 21:19-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bélteky Lajos (lelkész))
Sárközi Lajos
Született1884. január 26.
Szatmárnémeti
Elhunyt1964. január 5. (79 évesen)
Szatmárnémeti
Foglalkozásaegyházi író
SablonWikidataSegítség

Sárközi Lajos (Szatmárnémeti, 1884. január 26. – Szatmárnémeti, 1964. január 5.) erdélyi magyar református egyházi író.

Életútja

Középiskoláit Szatmárnémetiben a Református Főgimnáziumban, teológiai tanulmányait a debreceni református teológián végezte, az utolsó tanévben (ösztöndíjjal) egy-egy félévet a berlini egyetemen és a bázeli teológián is hallgatott. Előbb segédlelkész volt Gacsályon, lelkész Nagykolcson, majd 33 éven át Szatmárnémetiben, végül 5 évig Szinérváralján.

A két világháború között a szatmárnémeti Kölcsey Irodalmi Társaság ügyvezető elnöke, a Károlyi Gáspár Irodalmi Társaság tagja. 1921–26 között Bélteky Lajossal szerkesztette és kiadta a Protestáns Naptár hat kötetét, 1943-ban Boros Jenővel együtt szerkesztette a Szatmári Református Híradót.

Humoros írásokat tartalmazó kötete, A drukk (Szatmárnémeti, 1922) után a református naptárakban karcolatokat, a helyi sajtóban elbeszéléseket publikált. A Királyhágómelléki református egyházkerület ismeretterjesztő füzeteinek sorozatában jelent meg több elbeszéléskötete: A véletlen is Isten dolga (Nagyvárad, 1933); A gondviselés titka (Nagyvárad, 1933); Beoltják a falut (Nagyvárad, 1935); Pásti Veráék nemzetsége (Nagyvárad, 1935); A Plánétás Papagáj (Nagyvárad, 1935) és a Cafenet Paucakh (Nagyvárad, 1943).

Színműveket is írt, mesejátékát (A tündérfarsang) 1928-ban, három­fel­vonásos színművét (Az ősök pohara) 1933-ban adták elő Szatmárnémetiben.

Prédikációs- és imádságoskönyvei

  • Őt hallgassátok (Szatmárnémeti 1930);
  • Az áldott orvos (elmélkedések és imádságok, Szatmárnémeti, 1934);
  • Imák katonák részére (Szatmárnémeti, 1943);
  • „Ilyeneké a mennyeknek országa” (Szatmárnlmetei, 1948).

Források

További információk