Szőgyény-Marich László (jogász, 1806–1893)
| Szőgyény-Marich László | |
 | |
| Magyar Királyság országbírója | |
| Hivatali idő 1888 – 1893. november 19. | |
| Előd | Sennyey Pál |
| Utód | Orczy Béla |
| Született | 1806. január 2.[1][2] Pest |
| Elhunyt | 1893. november 19. (87 évesen)[1][2] Székesfehérvár |
| Párt | Deák-párt |
| Szülei | Szőgyény Zsigmond |
| Gyermekei | Szőgyény-Marich László |
| Foglalkozás | politikus |
| Díjak | Aranygyapjas rend lovagja |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szőgyény-Marich László témájú médiaállományokat. | |
Id. magyarszőgyéni és szolgaegyházi Szőgyény-Marich László (Pest, 1806. január 2. – Székesfehérvár, 1893. november 19.) császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos[3] tanácsos, az Aranygyapjas rend vitéze, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja.
Élete
Szőgyény Zsigmond alkancellár és Pászthory Júlia fia. Tanulmányait a bécsi Theresianum Katonai Akadémia katonai főiskolán kezdte, majd bölcsészeti és jogi stúdiumokat a Pesti Egyetemen folytatott, ahol már 18 éves korában a bölcsészet doktorává avatták. Pest megyénél kezdett hivatalos pályáján haladva, előbb tiszteletbeli aljegyző, majd tiszteletbeli főjegyző, 1841-től nádori ítélőmester, 1844-től a magyar királyi udvari kancelláriánál előadó tanácsos, majd helytartósági tanácsos, a magyar tanulmányi bizottság elnöke és udvari kancellár lett. Ez utóbbi tisztségéről 1848-ban a magyar udvari kancellária feloszlása után lemondott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőr kapitány lett, de a harcokban nem vett részt.
1851-ben alakult birodalmi tanácsban kapott tisztséget, ahol a régi magyar alkotmány visszaállítása érdekében tevékenykedett. 1859-ben a megerősített birodalmi tanácsnak alelnöke volt; ekkor többekkel együtt a magyar alkotmány visszaállítása mellett erélyesen küzdött. 1860. október 20-án a magyar udvari kancelláriának újabb visszaállításával második magyar királyi udvari kancellárrá nevezték ki, mely állásról azonban utóbb az országgyűlést feloszlató legfelsőbb leirat következtében önként lemondott.
1855-től a Magyar Tudományos Akadémiának is igazgatósági tagja volt. 1865. szeptemberében fejér vármegyei főispánná nevezték ki, ezen hivatalát 16 évig viselte, részt vett a főrendiház tanácskozásaiban. 1875-tól a főrendiház másodelnöke, utóbb, 1883-tól elnöke volt, ekkor mondott le főispáni hivatásáról. 1885-ben vonult vissza főrendiházi elnökségétől. 1873-tól főkamarásmester, 1884-től tárnokmester, 1888-tól országbíró lett. Az Aranygyapjas rend (1885), a Lipót-rend (1875. január 5.) nagy-, a Szent István-rend középkeresztes (1854. április 22.) vitéze.
Családja
Felesége Marich Mária, szolgaegyházi Marich István Dávid és báró krajovai és topolyai Kray Franciskának egyetlen leánya, csillagkeresztes hölgy volt. Feleségét 1841. január 1-jén fiúsították, minek következtében Szőgyény 1854. július 31-én, majd 1862. január 22-én kelt királyi magyar oklevélben engedélyt kapott a két család nevének és címerének egyesítésére. Ennek értelmében minden leszármazója – legyen az férfi vagy nő – jogosult a magyarszőgyéni és szolgaegyházi Szőgyény-Marich név viselésére. Házasságukból a következő gyermekek születtek:
- László (1840-1916)
- Róza (Bécs, 1843. jún. 7. -)
- Gyula (Buda, 1846. okt. 16. - Bécs, 1862. febr. 19.)
- Géza (Bécs, 1847. dec. 25.-), császári és királyi kamarás (1878), tárnokmester. Jogi tanulmányait Budapesten és Pozsonyban végezte, majd két évig a Hohenheimi és Magyaróvári Gazdasági Akadémián tanult. 1868-tól Fejér vármegye tiszteletbeli aljegyzője, 1872-től szolgabirája, 1884–1887 Székesfehérvár szabad király város országgyűlési képviselője, a Szabadelvű Párt tagjaként.
- Júlia (Bécs, 1853. ápr. 26.-), a brünni nemesi alapítvány hölgye, a Székesfehérvári Jótékony Nőegylet[4] védnöke, a székesfehérvári oltáregylet elnöke, Székesfehérvári Katholikus Nő védőegyesület[5] elnöke, az Erzsébet-rend I. osztályú hölgye.
- Fanny (Csoór, 1856. aug. 12.-), férje, Henze Viktor, császári és királyi huszárkapitány.
- Mária (Bécs, 1859. febr. 10.), csillagkeresztes hölgy. Férje: gróf Zichy István, császári és királyi kamarás és huszárfőhadnagy
- Ferenc (Bécs, 1860. dec. 9.- Celldömölk, 1908. augusztus[6]), császári és királyi kamarás, császári és királyi tartalékos huszárhadnagy. Neje, gróf Gorcey-Longuyon Paulina
Munkái
- Idősb Szőgyény-Marich László országbiró emlékiratai, Első kötet, 1836–1848. december 2., Kiadják fiai, Budapest, 1903, (Színes arcképpel, négy fényképmelléklettel és I–XXV. okleveles függelékkel), Online elérés
Jegyzetek
- ↑ a b CERL Thesaurus (angol nyelven). Consortium of European Research Libraries. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ (val. b. t.)
- ↑ alapítva 1867-ben
- ↑ mtdaportal.extra.hu/books/a_fiatalkoruak_tamogatasara_hivatott_ jotekonycelu_intezmenyek.pdf
- ↑ Vasárnapi Újság 1908/35
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Részletes pályafutása
- Országgyűlési Almanach, 1886
- Magyar Nemzetiségi Zsebkönyv
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.
- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1897-1901-ben
- Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 209-212. oldal. Argumentum Kiadó, 2002.
