Szun Pin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
書.svg  Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Szun Pin (egyszerűsített kínai: 孙膑; hagyományos kínai: 孫臏; pinjin: Sun Bin; kb. i. e. 380 – 316) kínai hadvezér a Hadakozó fejedelemségek idején, a Sun Bin bingfa 孫臏兵法 („A hadviselés szabályai”) című hadtudományos kézikönyv szerzője. Nem keverendő össze egyik ősével, az egy évszázaddal korábban élt Sunzival, akinek a neve alatt egy ugyanilyen címet viselő hadtudományos, stratégiával kapcsolatos művet tartanak számon.

Tartalomjegyzék

Kora [szerkesztés]

A Hadakozó fejedelemségek i. e. 350 körül

Sun Bin a Hadakozó fejedelemségek középső korszakában élt, amikor a fejedelemségek politikai megmaradásukért vívtak fegyveres harcokat egymással. Az egymással rivalizáló fejedelemségek közül Wei fejlődött a legdinamikusabban, ő vált a legerősebbé mindközül. Wei hegemóniája megkérdőjelezhetetlen volt a Közép-Kínában, olyan hatalommal, amelyre korábban nem volt példa. Miközben állandó fenyegette Han és Zhao államokat, több ízben csapást mért Qinre, Chura, Qire és más kisebb fejedelemségekre, hatalmas területeiket bekebelezve. Wei trónjára i. e. 370-ben Hui király léphetett, aki országa valamennyi szomszédja ellen háborút viselt, még több ellenséget szerezve magának. Szövetségre lépett azzal a Han és Zhao fejedelemséggel, akikkel korábban a Jin államot alkották. Wei tekintélye és hatalma ahhoz is elég volt, hogy ne csupán e két szövetségese tartsa fenn vele jó viszonyát, de a többiek is igyekeztek közeledni felé. i. e. 356-ban még egy liga is létrejött, amely célja egyértelműen a keleti Qi fejedelemség megtörése volt. A ligát alkotó államok szomszédjainak azonban ez nem állt érdekében, hiszen attól tartottak, hogy a hajdani erős Jin újjáéled, ezért minden eszközzel azon voltak, hogy a ligában szövetkezett államokat szétszakítsák egymástól. Végül a ligán belüli ellentétek és a külső nyomás hatására megroppanni látszott Wei presztízse, csupán Han maradt hozzá továbbra is hűséges. Ebben az időszakban már csupán két fejedelemség volt elég erős ahhoz, hogy Közép-Kína sorsát eldöntse. A nyugati Qin és a keleti Qi nézett egymással farkasszemet. Qi erejét leginkább Wei királynak köszönhette, aki i. e. 357-ben lépett a fejedelemség trónjára. Bölcs uralkodóként maga köré gyűjtötte a legtehetségesebb tanácsadókat, akik segítségével reformokat vezetett be a kormányzati politikába, a gazdaságba és a hadseregbe egyaránt. Wei és Han fejedelemség dolgát megnehezített, hogy a liga felbomlását követően Qi befolyása folyamatos növekedett a térségbe. Az egyre erősödő állam ellen kénytelenek voltak Qinnel szövetségre lépni i. e. 350-ben. A következő évben átengedték területeiken a Qi ellen vonuló seregeket. Ám ez a szövetség is gyorsan felbomlott, amikor Han a meggyöngült Wei fejedelemséggel szemben fegyveresen lépett fel. Qi örömmel szemlélte a riválisai közt kibontakozó feszültséget, és mihelyt lehetősége nyílt rá katonai segítséggel sietett Han védelmére Weijel szemben. A küzdelem Wei vereségével zárult, akinek hatalma ezzel végleg megtört.

Élete [szerkesztés]

A Sun nemzetség eredetileg a nagy és hatalmas Qi államból származott, valamikor az i. e. 6. század közepe táján. Családja férfitagjai hagyományosan a hadviseléssel, katonai dolgokkal foglalkoztak. Ősei között találjuk azt a Sun Wut is, akinek a nevéhez a Sunzi bingfa („A hadviselés szabályai”) című 13 fejezetes hadtudományos kézikönyv is köthető.

A korai évek [szerkesztés]

A fiatal Sun Bin a veszélyes időszakban, minden bizonnyal embert próbáló eseményeket élt át. Országát, ahol gyermekkorát és ifjúságát élte, Wei, Han, Zhao, Yan és a többi fejedelemség állandó betörésekkel fenyegette, így első kézből volt alkalma szembesülni a háborúk borzalmaival, és az állandó hadi készültség szükségével. Ebben a bizonytalan, veszélyes időszakban Sun Bin, akárcsak akkoriban valamennyi fiatal, aki tanulni vágyott, elhagyta otthonát, szülőföldjét, és a hagyomány szerint ő is a hegyek közé vonult, ahol Guiguzival, az „Ördögvölgyi mesterrel” tanult. Su Qin[1] és Zhang Yi[2] életrajzaiból tudjuk, hogy ők is a titokzatos Ördögvölgyi mester tanítványai voltak. Azért különösen fontos megemlíteni, hogy ők azok, akiket a Qin elleni ún. „vertikális szövetség”, és a Chu elleni ún. „horizontális szövetség” kidolgozóinak tartanak. A Történeti följegyzések (Shi ji) ben azt olvashatjuk, hogy Sun Bin valahol a Qi államban található E[3] és Juan[4] városok között született, több mint egy évszázaddal a legendás Sun Wu, az első Sunzi, azaz Sun mester halála után, sőt magának a nagy stratégának kései leszármazottja is volt.

Büntetése [szerkesztés]

Sun Bin neve tulajdonképpen beszélőnév, hiszen a nagy hadvezér személyes tragédiájára utal. A bin írásjegy egyik jelentése: „térdkalács”, azonban jelenti a lábak térdből történő eltávolítását is, amelyet Sun Bin korában csonkításos büntetésként használtak. Világosan látszik, hogy Sun Bin nevét, a történeti írásokban is feljegyzett büntetéséről kapta, amelyet a vele egyidős, egykori diáktársa, Pang Juan 龐涓 ármánykodása miatt volt kénytelen elszenvedni:

„Sun Bin Pang Juannal együtt tanulta a hadművészetet. Pang Juan amikor Weiben szolgált, Hui fejedelem kinevezte tábornokká, de jól tudta magáról, hogy tehetsége nem mérhető a Sun Binéhez. Majd titokban egy futárral magához hívatta Sun Bint. Mikor Sun Bin megérkezett Pang Juan attól félve, hogy érdemeivel különbnek bizonyul nálánál, féltékenységében azzal büntette, hogy levágatta mindkét lábát, és billogot égetett arcára, el akarta őt rejteni, hogy ne is mutatkozzon.”[5]

Noha Pang Juan első támadása Sun Bin ellen sikeres volt, hiszen elmozdította Weibéli hivatalából őt, ám mégis végzetes hibát követett el azzal, hogy alábecsülte leleményes ellenségét. A csonkításos büntetés az egyént nem csupán kirekesztette a társadalomból azzal, hogy bűnözőnek minősítették, de ráadásul még őseire is szégyent hozott. Aki temetésekor nem rendelkezett teste valamennyi porcikájával, az nem tett eleget a gyermeki szeretet, a szülő tisztelet törvényének. Az ilyen személyt tehát még életében kirekesztették a közösség társadalmi és vallási tevékenységeiből, és magányos szolgai munkára, vagy még ennél alantasabb munkára osztották be. Így aztán Pang Juan még csak nem is sejthette, hogy Sun Bin, akivel sikerült így elbánnia, esetleg egy rivális ország szolgálatába állíthatja stratégiai tehetségét. Fogyatékossága ellenére, Sun Bin katonai karrierje nem rekedt meg:

„Egyszer egy Qibeli követ érkezett Liangba (a mai Kaifeng). Sun Bin büntetése miatt csak titokban találkozhatott és beszélhetett vele. A Qibeli követ rendkívüli tehetségnek tartotta őt, ezért titokban Qibe csempészte. Qi tábornoka, Tian Ji is nagyra becsülte és vendégnek kijáró tisztelettel fogadta.”[6]

Qi fejedelemség szolgálatában [szerkesztés]

Ahogyan Pang Juan vált Sun Bin legádázabb ellenségévé, úgy vált Tian Ji az ő legközelebbi barátjává és pártfogójává. A Sun Bin és Tian közötti együttműködésről a korszak eseményeit tárgyaló történeti följegyzések tudósítanak. Kettejük szövetsége különösen szoros volt a Wei elleni hadjáratban, amikor is Qi katonai segítséget nyújtott Zhaonak i. e. 354-ben. Noha Tiant száműzték Qből, Xuan király[7] azonban visszahelyezte őt korábbi tisztségébe, hogy a Qi seregeket ő vezesse a Malingnál vívott harcba, Kr. e. 341-ben. Wei hadseregével megtámadta Zhaot. Pang Juan a nyolcvanezer fős Wei sereg élén ostrom alá vette Zhao fővárosát, Handant. Zhao segítséget kért Qitől, amit Wei király meg is ígért. Csakhogy Wei fejedelemség katonai erejétől tartva, csupán egy kisebb különítmény bevetésével szeretett volna kockázatot vállalni, amelyet két kisebb fejedelemség, Song és Wei erőivel szövetségbe küldött ki. Amikor Qi Song és Wei fejedelemség erőivel egyesült serege ostrom alá vette Xianglinget, Wei fejedelemség délkeleti határvidékén, Wei serege több mint egy esztendő után, a végső győzelem előtt alig valamivel felhagyott Handan ostromával. Ekkor azonban nyugatról és dél felől Qi és Chu seregei is megindultak Wei ellen kihasználva annak egyre apadó tartalékait. I. e. 354-ben Qi uralkodója, Wei király pedig kiadta a parancsot csapatainak az ütközetre, amely elsöprő győzelmükkel zárult.[8]

A Történeti följegyzésekben, Sun Bin életrajzában hosszú leírását olvashatjuk a kb. i. e. 341-ben, Malingnál vívott háborúnak is. A történeti dokumentumok számottevő mennyiségének dacára, a Sun Bin: A hadviselés szabályainak nem oly rég előkerült példányának első fejezete, amely a Pang Juan foglyul ejtése címet viseli, részletes leírását adja a guilingi hadjáratnak, bizonyos kérdéseket vet fel a guilingi és malingi hadjáratra vonatkozó más történeti följegyzések hitelességével kapcsolatban, különös tekintettel a Wei hadsereg tábornokának kilétére és sorsára ebben a két ütközetben.

A Sun Bin: A hadviselés szabályainak megfelelő részleteit tanulmányozva, az eddig ismert időpont helytelennek látszik, hiszen a mű azt korábbra helyezik. Valóban, ha összevetjük, a guilingi és a malingi hadjáratra vonatkozó különböző hivatkozásokat A történeti följegyzésekben, A hadakozó fejedelemségek intrikáiban, valamint Sun Bin művében, akkor viszonylag határozottan kijelenthetjük, hogy mindkét alkalommal Tian és Sun Bin vezette a Qi seregeket. A Wei oldalon pedig, a guilingi ütközetkor Pang Juan volt a hadvezér, de a Qi sereg elfogta. Mintegy tizenhárom évvel később a tapasztalatlan és szerencsétlen csillagzat alatt született Weibeli Shen herceg vezette a Wei seregeket, ám Tian és Sun Bin őt is foglyul ejtette Malingnál. A hadakozó fejedelemségek intrikái egy tapasztalatlan fiatalemberként mutatja be Shen herceget,[9] már amennyiben csakugyan ő volt az, akit Pang Juan kísért. Hasonlóképpen számolnak be róla A történeti följegyzéseknek és A hadakozó fejedelemségek intrikáinak más részei is.[10] Azok a tudósok, akik azon a nézeten vannak, hogy Pang Juan és Shen herceg együtt vettek részt, ugyanabban az ütközetben, Sun Bin művének a negyedik fejezetében olvasható részlettel támasztják alá véleményüket: „Ezt (a taktikát) használtam akkor, amikor legyőztem Pang Juant, és amikor rabul ejtettem Shen herceget.” Ámbár, meg kell jegyezni, hogy mivel Sun Bin mindkét ütközetben, Guilingnál és Malingnál egyaránt jelen volt, lehetséges, hogy arra a taktikára hivatkozik, amelyet két hadjárat során alkalmazott, nevezetesen az ellenség fővárosa ellen nyomulni, és így szabadítani meg az ostrom alól a szövetséges államot, mivel a támadó kénytelen erőivel visszavonulni saját területének védelmére. Ez a taktika, amelyet először a guilingi ütközetben használtak, majd azt követően a malingiban a kínai irodalom, és ami még fontosabb a katonai stratégia egyik klasszikus fogásává vált, amelyet úgy emlegetnek, hogy „Wei bekerítésével megmenteni Zhaot” (wei Wei jiu Zhao 围魏救赵 / 圍魏救趙).[11]

A Sun Bin és Tian Ji közötti barátság oly szoros volt, hogy úgy tűnik Sun Bin a nehéz esztendőkben is Tian Ji mellett maradt, még akkor is ez feltételezhető, ha róla külön nem emlékezik meg a történeti irodalom. A 341-es, malingi csatát követően Sun Bint és Tian Jit is szem elől veszítjük, további sorsukról, a források hiányában semmit nem tudunk.

Műve [szerkesztés]

Sun Bin művét, A hadviselés szabályai (Sun Bin bingfa) című hadtudományos értekezést, majd kétezer évig elveszettnek hitték. 1972 áprilisában a Shandong tartománybeli Linyinél található Yinjueshan közelében feltárt sírkomplexum egyikében – amely a Nyugati Han-dinasztia idején, feltehetően i. e. 134. és i. e. l18. között került lezárásra – számos tárgyi lelet (edények, fegyverek stb.) és más, már ismert hadtudományos mű mellett 364 bambuszcsík is előkerült, melyről ott helyben megállapítást nyert, hogy a rajta olvasható több mint 11 000 írásjegy Sun Bin elveszettnek hitt művét tartalmazza. Az erősen töredékes szöveg rekonstrukciója során az első, legfőbb problémát az okozta, hogy a műről eddig azt hitték, hogy valamikor 89 fejezetből állt, az előkerült töredékekből azonban összesen csak 30 fejezetet lehetett többé-kevésbé rekonstruálni. A kötetekbe sorolást a tudósok önkényesen hajtották végre, hiszen a fellelt anyag erre semmiféle utalást nem tartalmazott. A hajdani 4 kötet helyet csupán 2 kötetet különítettek el. A felosztás alapja pedig az lett, hogy az első kötetbe sorolt 15 fejezet mindegyike a „Sunzi mondotta” bevezetéssel kezdődik, és Sunzi neve mindegyik fejezetben megjelenik, míg a második kötetbe sorolt 15 fejezet egyike sem tartalmazza a Sunzi nevet. A későbbi kiadások kínai szerkesztői általánosan azt az álláspontot fogadták el, hogy csupán Az első kötet tartalmazta 15 fejezet tekinthető a Sun Bin bingfa részének. Ezt a 15 fejezetet kiegészítették egy 16. fejezettel, amelyet szintén a Sun Bin bingfat is tartalmazó sírban találtak, azonban egyetlen ismert mű részeként sem tudták azonosítani.[12]

A mű történetileg legizgalmasabb és legértékesebb része az első fejezet, amely a Guilingnál és a Malingnál vívott csatákat meséli el, mindkettőt történeti aspektusból és párbeszédes formában feldolgozva.

A Sun Bin bingfa filológia vizsgálatai a mai napig is tartanak. A világ legtöbb nyelvére lefordították. Magyarul A háború művészete címen Tokaji Zsolt tolmácsolásában olvasható.[13]

Sun Bin a kínai panteonban [szerkesztés]

Sun Bin a csizmadiák, vargák és szíjgyártók védőistene a késői kínai mitológiában. Ez arra az eseményre vezethető vissza, hogy Sun Bint riválisa koholt vádjai miatt térdből történő csonkolással büntették. A legenda tudni véli, hogy Sun Bin később bőrcsizmát csinált magának (afféle bőrből készített műlábat) és kocsin (afféle tolószéken) követte a sereget. Más változat szerint, mivel nehezen tudott lóra szállni, ő nevéhez fűződik a nyereg feltalálása is. Magas szárú csizmában, mankókkal ábrázolják.[14]

Hatása [szerkesztés]

  • A Sun Bin Ököl vagy Sun Bin ökle (Sun Bin quan 孙膑拳/孫臏拳) néven ismert egy hagyományos kínai kungfu stílus, amely a hosszú ököl irányzatok közé tartozik.[15]
  • Sun Bin egyike annak a 32 történeti figurának, akinek karaktere megjelenik a Három királyság regényes története XI (Romance of the Three Kingdoms XI) című videó játékban.[16]

Irodalom [szerkesztés]

  • Crump, James (tr.). Chan-kuo ts’e (A hadakozó fejedelemségek intrikái). San Francisco: Chinese Materials Center, Inc., 1979. (Második javított kiadás).
  • Lau, D. C. (tr.). Chinese Classics: Mencius. Hong Kong: Chinese University Press, 1984.
  • Liu Hsiang. Intrigues of Warring States (Csan-kuo c’e). Peking, 1920.
  • Sawyer, Ralph D (tr., ed.). The Seven Military Classics of Ancient China. Boulder – San Francisco – Oxford: Westview Press, 1993. ISBN 0-8133-1228-0
  • Sawyer, Ralph D. (tr., ed.). Sun Pin. Military methods. San Francisco – Oxford: Westview Press, 1995.
  • Sima Qian. Shi ji (Történeti följegyzések). Zhonghua shuju, Beijing 1959.
  • Sun Pin: The Art of Warfare. Lau, D.C. and Ames, Roger T. ISBN 0-345-37991-8
  • Tokaji Zsolt (ford.). Szemelvények a Történetíró Feljegyzéseiből. Kínai–magyar irodalmi gyűjtemény II/5. Budapest: Balassi Kiadó, 1999.
  • Tokaji Zsolt. Kínai jelképtár. Szukits Könyvkiadó, Szeged 2002. ISBN 963-9393-27-4
  • Tokaji Zsolt (ford.). Szun Pin: A háború művészete. Szukits Könyvkiadó, Szeged 2003. ISBN 963-9344-63-X

Hivatkozások [szerkesztés]

  1. ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 2241.
  2. ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 2162.
  3. ↑ A mai Shandong tartományban található, Yanggutól északkeletre.
  4. ↑ A mai Shandong tartományban található Dongpu járás keleti részén lévő Zhuancheng.
  5. ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 2162. Tokaji Zsolt fordítása, lásd Tokaji (2003): 14.
  6. ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 2162. Tokaji Zsolt fordítása, lásd Tokaji (2003): 15.
  7. ↑ A Shi ji Xuan király uralkodását i. e. 342. és 324. közé teszi, de a helyes dátum i. e. 319-301. Lásd Lau (1984): 310.
  8. ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 1893-1894.
  9. ↑ Liu Hsiang (1920): 7/8b; vö. Crump (1979): 398-380.
  10. ↑ Például lásd Sima Qian: Shi ji (1959): 1845, 1893-1894, 2164 és 2351, valamint Liu Hsiang (1920): 4/6b; vö. Crump (0979): 154.
  11. ↑ http://baike.baidu.com/view/28441.htm
  12. ↑ Erről bővebben lásd Tokaji (2003): 197-208.
  13. ↑ Lásd Irodalom.
  14. ↑ Tokaji (2002): 242-243.
  15. ↑ http://www.hudong.com/wiki/%E5%AD%99%E8%86%91%E6%8B%B3
  16. ↑ http://www.gamecity.net.cn/sangokushi/11/ China Gamecity RTK11 page
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szun_Pin&oldid=13285617”