Szun-ce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szun-ce szobra

Szun-ce (hagyományos kínai: 孫子; egyszerűsített kínai: 孙子; pinyin hangsúlyjelekkel: Sūnzǐ; magyar népszerű átírás: Szun-ce; kb. i. e. 544 – i. e. 496) a máig nagy hatású A háború művészete (vagy más lehetséges fordításban: A hadviselés törvényei, A hadviselés szabályai, A hadviselés művészete, A hadviselés tudománya) című ókori kínai hadtudományos kézikönyv szerzője és hadvezér. Eredeti neve Szun Vu 孫武 / 孙武.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szun-ce életéről meglehetősen kevés információval rendelkezünk. Feltehetően Vu állam szülötte volt. A háború művészete című munkája hívta fel rá Ho-lünek, Vu állam királyának figyelmét. Ho-lü felismerte, hogy Szun-ce olyan ember, aki tudja hogyan kell a hadsereget irányítani és kinevezte őt tábornokának. Több államot meghódított. Feltételezhetjük, hogy Szun-ce sem élte túl uralkodóját, aki egy Jüe elleni vesztes csatában szerzett sérüléseibe halt bele.

Rövid életrajzát Sze-ma Csien történeti művének, a Si-kinek a 65. fejezetében olvashatjuk:

Szun-ce Vu Csi fejedelemségből származott. A hadviselés szabályai (című könyve) miatt Vu fejedelemség uralkodója, Ho-lü látni kívánta. Ho-lü azt mondta neki:

– Végigolvastam (könyved) tizenhárom fejezetét, lehetne-e egy kisebb próbát tenni a katonák kommandírozására?
– Lehet – hangzott a felelet.
– Lehetne a próbát fehérnéppel tenni? – kérdezte Ho-lü.
– Lehet – hangzott ismét a felelet.
Így aztán előhívtak a palotából száznyolcvan nőt. Szun-ce két csapatra osztotta őket. A csapatok élére a fejedelem egy-egy kedvenc ágyasát állította. Megparancsolta, hogy valamennyien ragadjanak alabárdot, és azt kérdezte tőlük:
– Ugye tudjátok, hogy hol van a szívetek, a jobb és a bal kezetek valamint a hátatok?
– Tudjuk – felelték a nők.
Szun-ce pedig így folytatta:
– Nos, amikor azt mondom: „előre nézz!”, akkor nézzetek a szívetek irányába (előre), ha azt mondom: „balra át!”, akkor forduljatok a bal kezetek felé, ha azt mondom: „jobbra át!”, akkor forduljatok a jobb kezetek felé, ha pedig azt mondom: „hátra arc!”, akkor forduljatok hátra.
Miután a nők jelezték, hogy értik, és tisztázva lettek a vezényszavak és szabályok, (Szun-ce) felállította a harci baltásokat és alabárdosokat, hogy elkezdődjék a gyakorlat. Ezt követően dobszóra jobbra kellett volna fordulni, ám az asszonyok csak vihorásztak. Szun-ce ekkor azt mondta:
– Ha a vezényszavak nem világosak, a parancsok pedig nem egyértelműek, az a hadvezér hibája.
Így aztán újra elkezdték a gyakorlatozást, és a dobszó hangjára balra kellett volna fordulni, ám a nők megint csak nevetésben törtek ki. :Szun-ce ekkor így szólt:
– Ha a vezényszavak nem világosak, a parancsok pedig nem egyértelműek, az a hadvezér hibája, ám ha azok már érthetőek, és a katonák mégsem engedelmeskednek, az a tisztek hibája.
Ezek után elrendelte, hogy fejezzék le mindkét csapat vezetőjét. Vu fejedelme egy emelvényről szemlélte a gyakorlatot, és amikor azt látta, hogy szeretett ágyasait le akarják fejezni, nagyon megrémült. Hamarjában egy futárt menesztett le a következő üzenettel: „Már meggyőződtem a tábornok hadvezetési képességéről. Szeretném, ha nem végeznék ki e két ágyasomat, mert náluk nélkül még az étel is ízetlen." Szun-ce azt felelte:
– Már elfogadtam a hadvezéri megbízásomat, és a sereg hadvezéreként vannak olyan parancsaid felség, melyeket nem fogadhatok el.
Ezt követően pedig lefejeztette a két csapat parancsnokát, hogy példát statuáljon, majd helyükre a sorban következőket nevezte ki csapatparancsnoknak. Ezek után dobszó kíséretében újra neki kezdtek a gyakorlatozásnak. A nők balra, jobbra, előre és hátra fordultak, letérdeltek, felálltak, valamennyi gyakorlatot pontosan, előírásszerűen hajtották végre, s meg sem mertek mukkanni. Ezután Szun-ce a futárt a következő üzenettel küldte a fejedelemhez: „A katonák immár fegyelmezettek, ki vannak képezve. Felség, lejöhetsz és megtekintheted a próbát. Felhasználhatók bármire, amit a fejedelmük megkíván tőlük; ha úgy parancsolod akár tűzön, vízen is keresztül mennek.” Vu fejedelme azonban így válaszolt:
– A hadvezér fejezze be a gyakorlatot és megpihenhet a táborban. Jómagam nem kívánok lemenni és szemlét tartani.
Szun-ce ezt mondta erre:
– A fejedelem csak a szavakat szereti, de képtelen azokat valóra váltani.
Ezek után Ho-lü felismerte Szun-ce hadvezetési képességét, és végül kinevezte hadvezérévé. Nyugaton vereséget mért az erős Csu fejedelemségre és benyomult (a fővárosába,) Jing-be; északon rettegésben tartotta Csi és Cin fejedelemségeket, hírnevet szerezve a fejedelmek között, és aki mellé Szun-ce állt, az megerősödött.

(Tokaji Zsolt fordítása)

A háború művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború művészete (bambusz könyv)

Szun-ce művét 13 fejezetre osztotta:

  1. A tervezés (Shi ji 始計)
  2. A hadviselés (Zuo zhan 作戰)
  3. Támadás stratégiával (Mou gong 謀攻)
  4. Taktikai felállás (Jun xing 軍形)
  5. Az erők és alkalmazásuk (Bing shi 兵勢)
  6. Erős és gyenge pontok (Xu shi 虛實)
  7. Manőverezés (Jun zheng 軍爭)
  8. A taktika variációi (Jiu bian 九變)
  9. A felvonuló hadsereg (Xing jun 行軍)
  10. A terep (Di xing 地形)
  11. A kilenc szituáció (Jiu di 九地)
  12. A tűz felhasználása támadásra (Huo gong 火攻)
  13. A kémek alkalmazása (Yong xian 用間)

Európában az írás Joseph Amiot francia jezsuita szerzetes révén vált ismertté. Amiot fordítása hevenyészett és szakszerűtlen volt. Lionel Giles 1906-ban fordította le szakszerűen.[1]

Az első magyar fordítást Tőkei Ferencnek (1930-2000) köszönhetjük. Ez a változat már elérhető a elektronikus formában is a „A hadviselés törvényei” néven a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

Magyar kiadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szun-ce: A hadviselés törvényei, ford: Tőkei Ferenc, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1963.
  • Szun-ce: A hadviselés törvényei, ford: Tőkei Ferenc, Balassi Kiadó, Budapest, 1995.
  • Szun mester: A' hadakozás regulái, ford: Tokaji Zsolt, Terebess Kiadó, Budapest, 1996.; Fapadoskonyv.hu 2010. ISBN 978-963-329-085-9
  • Szun Ce: A hadviselés tudománya, ford: Édes Bálint, Göncöl Kiadó, Budapest, 1996, 1998, 2002, 2004, 2006, 2012 ISBN 963-9183-39-3
  • Szun-ce: A háború művészete, ford: Szántai Zsolt - Tokaji Zsolt, Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest, 2008. ISBN 978-963-7448-54-6

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szun Ce: A hadviselés tudománya, Göncöl Kiadó, 2004., 11. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Szun-ce témában.