Szultán Muhammad Hudábanda perzsa sah

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szultán Muhammad
Hudábanda
Perzsa sah
Uralkodási ideje
1577. december 4.[1] – 1588. szeptember 9.[2]
Koronázása ?
1578. február 23.[1]
Elődje II. Iszmáíl
Utódja I. Abbász
Életrajzi adatok
Uralkodóház Szafavidák
Született 1531
Elhunyt 1595/1596[3] (64 évesen)
Alamút[1]
Nyughelye Sultanieh[1]
Édesapja I. Tahmászp
Édesanyja Szultanum Bekum Mavszillu

Szultán Muhammad Hudábanda, modern perzsa kiejtéssel Szoltán Mohammad Hodábande (1531[1]Alamút, 1595/1596[1]) I. Tahmászp fia, Perzsia sahja (uralkodott 1577. november 24-étől 1588. szeptember 9-éig), a Szafavida-dinasztia negyedik uralkodó tagja volt. Uralkodása alatt nem tudott úrrá lenni a kizilbasok belharcain, amit a szomszédos hatalmak betörésekre használtak ki.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hercegként Abú Gálib Szultán Muhammad Mírán Mirza néven ismert későbbi uralkodó a hosszú ideig uralkodó I. Tahmászp másodszülött fia volt annak első feleségétől, az Ak Kojonluból származó Kadamalí Szultánum Bégumtól. Bátyja, Alí Kulí már 1529-ben, két évvel Muhammad születése után meghalt, azonban rossz látása miatt nem Muhammad herceg lett a trónörökös – uralkodására majdhogynem teljesen megvakult. Hercegként több alkalommal viselte Horászán kormányzójának rangját (15351556, 15561565 majd 15661571), végül apja halálakor Fársz tartományt igazgatta (15711577). Tahmászp sah halálakor harmadik fia örökölte a trónt II. Iszmáíl néven, ám ő el akarta hagyni síita vallását, hogy szúfi őseihez hasonlóan szunnita legyen, így elégedetlen alattvalói ópiummérgezéssel meggyilkolták, és Muhammad Hudábandát tették 1577. november 24-án trónra. Koronázására 1578. október 3-án került sor.

Muhammad vak, visszahúzódó és gyenge akaratú lévén nem tudott gátat szabni a II. Tahmászp uralkodásának utolsó évei óta tartó hatalmi vetélkedésnek a dinasztia addigi fő támasza, a törzsi török kizilbas haderő csoportjaiban, miközben az Üzbég Kánság folyamatosan be-betört Horászán területére. A Perzsa Birodalom meggyengülését az Oszmán Birodalom szintén kihasználta, hogy harminc év béke után 1585-ben keleti szomszédjára támadva meghódítsa Tebriz városát. A felesége, Mahd-i Álija befolyása alatt álló sah a trónörököst, Hamza Mirzát küldte az oszmánok elleni harcra, de ő biztató kezdetek után 1586-ban meghalt Gandzsánál.

A Fahmí álnéven verseket író sah kisebbik fia, az akkor tizenhét éves Abbász mögé eközben beállt a rivalizáló frakciók egyike, és Horászánból kiindulva bevonult a gazvini palotába, ahol apja lemondott a javára 1588. szeptember 9-én, és maga helyezte fejére a koronát. A történelembe I. (Nagy) Abbászként bevonuló fia ezután atyját fivéreivel együtt elzáratta Alamút várába. Muhammad itt halt meg valamikor 1595 júliusa és 1596 júliusa között; Szultánijében temették el.

Utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Muhammadnak családtagjaihoz képest viszonylag kevés, mindössze két felesége volt, Első felesége az előkelő giláni hivatalnokcsaládból származó lány volt, akit még 1549-ben Herátban vett el, de kis szerepet játszott a politikában. Második feleségét, egy mázandaráni kormányzó leányát, Naváb-i Szipihr Isztibáh Bilkísz az-Zamaní Hajr an-Niszá Bégumot, aki Mahd-i Álijaként (Magas Dicsőség) vonult be a történelembe, 1565-ben vette feleségül Gazvinban. Hudábanda lemondását követően Mahd-i Áliját rövidesen megfojtották a háremben.

A sahnak hat fiáról és egyetlen leányáról van tudomásunk, közülük egy fiú kivételével mind a sah második feleségétől származtak. Első fiát, az első feleségétől 1558-ban született Haszan Mirza mázandaráni kormányzót 1578-ban megölték, a második, Hamza Mirza trónörökös (1577-től válí ahad címmel), iszfaháni kormányzó (1577-1586) és a magasságos díván képviselője (vakíl) pedig az oszmánok elleni harcban esett el 1586-ban. Abbász többi fivérét apjával együtt Alamútba záratta, ahol 1591-ben még éltek. A lányt bizonyos Szajjid Nászirral, Mohamed próféta és Ali imám egy leszármazottjával házasították össze.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sárközy Miklós: Iráni történeti kronológia. (egyetemi jegyzet)
  • Nyitrai István: Irán története a muszlim hódítástól napjainkig. In: Iráni föld – perzsa kultúra. Szerk.: Jeremiás Éva M. Piliscsaba, Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete, 2007. pp. 119–261

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
II. Iszmáíl
Perzsia (Irán) sahja
15771587
A Nap és az oroszlán: perzsa uralkodói szimbólumok
Következő uralkodó:
I. Abbász