Sztereomikroszkóp

A sztereomikroszkópot inkább kisebb mértékű nagyításra használják.

Egy korszerű sztereó mikroszkóp rajza.
A - tárgylencse
B - Forgó dobra szerelt hollandi távcsövek
C - Nagyítás váltó kezelőgomb
D - E - F - G - H - Binokuláris feltét [1]

Ha a vizsgált tárgy részeit térben akarjuk vizsgálni, akkor az úgynevezett sztereomikroszkópot használjuk (nem összetévesztendő a binokuláris mikroszkóppal). A sztereomikroszkóp két objektívvel és két okulárral rendelkezik, lényegében két egybeépített mikroszkópból áll. Az egyik mikroszkóp kissé jobbról, a másik balról nézve képezi le a tárgyat, és így egymástól kissé különböző képek keletkeznek. Az egyik képet az egyik, a másikat a másik szemmel figyelve, a tárgyról térbeli képet kapunk. A sztereomikroszkópot csak kisebb nagyításokra (legfeljebb 100-szoros nagyításig) használjuk, mert nagyobb nagyításkor kicsiny a mélységélesség, s ezért térbeli látás nem lehetséges.

Lásd még

• Mikroszkóp
• Fénymikroszkóp
• Ultraibolya-mikroszkóp
• Ultramikroszkóp
• Fáziskontraszt-mikroszkóp
• Lumineszcencia-mikroszkóp
• Konfokális pásztázó mikroszkóp
• Polarizációs mikroszkóp
• Binokuláris mikroszkóp
• Elektronmikroszkóp
• Pásztázó elektronmikroszkóp
• Transzmissziós elektronmikroszkóp
• Atomerő mikroszkópia (AFM)
• Elektrosztatikus mikroszkóp
• Mágneses erőmikroszkóp
• Pásztázó alagútmikroszkóp
• Közeli mező optikai mikroszkópia (NSOM)
• Spektroszkópia
• akusztikus mikroszkóp