Szpírosz Kiprianú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szpírosz Kiprianú
A Ciprusi Köztársaság 2. elnöke
Hivatali idő
1977. szeptember 3.1988. február 28.
Előd III. Makáriosz
Utód Jórgosz Vaszilíu
A Ciprusi Képviselőház 3. elnöke
Hivatali idő
1976. június1979.
Előd Tásszosz Papadópulosz
Utód Alekosz Mihalídisz
A Ciprusi Képviselőház 8. elnöke
Hivatali idő
19962000
Előd Alexisz Galanosz
Utód Dimítrisz Hrisztófiasz

Született 1932. október 28.
Limassol, Ciprus
Elhunyt 2001. március 12.(68 évesen)
Nicosia, Ciprus
Párt DIKO

Vallás ortodox keresztény

Szpírosz Kiprianú (görögül: Σπύρος Κυπριανού, 1932. október 28.2001. március 12.) ciprusi politikus, a Ciprusi Köztársaság második elnöke.

Pályája kezdetétől a függetlenség kikiáltásáig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiprianú közgazdaságtant és jogot tanult Londonban, ahol megalapította a Ciprusi Diákok Angliai Nemzeti Unióját, amelynek első elnöke lett. Mindössze 20 éves volt, amikor 1952-ben III. Makáriosz érsek titkárává nevezték ki Londonban, majd 1954-ben a ciprusi kérdés Egyesült Királyság beli felkarolására létrehozott szervezet vezetője lett. A szervezet a ciprusi függetlenségért folytatott küzdelem 1955-ös fokozódásával egyre aktívabb tevékenységet végzett. Emiatt Kiprianúnak 1956 júniusában el kellett hagynia az Egyesült Királyságot. Görögországba ment, ahol folytatta a Ciprus függetlenségéért folytatott diplomácia harcot. 1956 augusztusa és 1957 márciusa között New Yorkban képviselte a ciprusi közösséget, míg végül visszatérhetett Londonba és folytathatta munkáját egészen a Ciprus függetlenségét garantáló zürichi és londoni megállapodás aláírásáig. 1959 márciusában végül Makáriosszal együtt hazatért Ciprusra.

A görög ciprióta közösséget képviselve részt vett a hatalom átadásáról és az új államberendezkedésről rendezett Athéni Konferencián, ahol Ciprus, Görögország és Törökország képviselői egyeztettek.

A függetlenségtől Ciprus megszállásáig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ciprusi függetlenség 1960. augusztusi kikiáltása után az új köztársasági elnök, Makáriosz először igazságügyi, majd pár nappal később külügyminiszterré nevezte ki. Ebben a minőségében képviselte Ciprust az ENSZ Biztonsági Tanácsa és közgyűlése, az Európa Tanács és más államok előtt. 1964 szeptemberében Moszkvában ő írta alá a Ciprusnak nyújtott szovjet katonai támogatásról szóló megállapodást.

Miután konfliktusba keveredett a görög katonai rezsimmel 1972. május 5-én lemondott hivataláról. Visszavonulása után jogászként dolgozott. A görögországi katonai hatalomátvétel és a Ciprus elleni török agresszió után 1974. augusztus 1-jén Athénba utazott. Itt kapcsolatot létesített a katona junta bukása utáni vezetéssel, illetve rendszeresen utazott Londonba, hogy közvetítsen az ott rekedt Makáriosz elnök felé. 1974 szeptemberében ő vezette az ENSZ közgyűlésen a ciprusi delegációt és 1975 februárjában tagja volt a Biztonsági Tanács előtt megjelenő delegációnak is.

Választási győzelem, házelnöki és elnöki periódus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1976. május 12-én bejelentette a Demokrata Párt megalapítását, ami az 1976. szeptember 21-i választásokon 21 helyet szerzett meg a 35 fős képviselőházban. Kiprianút a képviselőház elnökévé választották.

Makáriosz 1977. augusztus 3-án bekövetkezett halála után Kiprianú – mint a ház elnöke – az alkotmány rendelkezései szerint ideiglenesen átvette a megüresedett elnöki hivatalt. Szeptember 3-án ellenszavazat nélkül megválasztották a Ciprusi Köztársaság elnökének.

Két alkalommal is újraválasztották: először 1978. február 28-án, majd 1983. február 13-án. Az 1988-as elnökválasztáson azonban Jórgosz Vaszilíuval szemben alulmaradt. A politikától nem vonult vissza, az 1996-os parlamenti választásokat követően ismét a képviselőház elnöke lett.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiprianú 2002-ben hunyt el rákos megbetegedés következtében.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiprianú házasságából két gyermek született. Egyikük, Márkosz szintén politikai pályára lépett: 2004 és 2008 között az Európai Bizottság tagjaként dolgozott, majd 2008-ban az ország külügyminisztere lett.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Spyros Kyprianou című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.