Szojuz T–10–1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tudor987 (vitalap | szerkesztései) 2017. április 4., 00:04-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Szojuz T–10–1
OrszágSzovjetunió
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
GyártóRKK Enyergija
Típus
Indítás dátuma1983. szeptember 26.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér
HordozórakétaSzojuz–U
Tömeg6850
SablonWikidataSegítség

Szojuz T–10–1 a Szaljut–7 űrállomásra készült személyzetet szállítani, lecserélni az elöregedett Szojuz T–9 űrhajót.

Küldetés

A Szojuz T–10 űrhajót 1983. szeptember 26-án Bajkonuri űrrepülőtér, a Gagarin-indítóállásából (SZK–1) tervezték indítani. A Szojuz–U hordozórakéta indítását követően az egyik hajtómű gázgenerátorához vezető üzemanyagcsőben lévő szelep meghibásodása miatt tűz keletkezett, ami gyorsan terjedve a rakéta robbanásához vezetett. A robbanás előtti pillanatokban a 12. másodpercben beindították a rakéta orrában felszerelt mentőrakétát. A sikeresen végrehajtott mentés során az űrhajósokra 13-16 g, azaz 137–167 m/s² gyorsulás hatott 5 másodpercen keresztül. A mentőrakéta eltávolodását követő 2 másodpercben felrobbant a hordozórakéta. A személyzet 4 kilométerrel a robbanás helyétől a leszálló modulban, ejtőernyővel ért Földet. A mentőrepülés 5 percig és 30 másodpercig tartott. Az űrhajósokat részletes orvosi vizsgálatnak vetették alá, de sérülést, károsodást nem állapítottak meg. A kilövőállomásnál keletkezet tüzet a tűzoltók, a vegyi mentesítők 20 óra megfeszítő munkával tudták kármentesíteni.

A Szojuz-program során a Szojuz–10–1 indítását megelőzően csak egyszer, a Szojuz–18A startjánál volt szükség a mentőrakéta használatára.

Személyzet

Források

Elődje:
Szojuz T–9

Szojuz-program
1979–1986

Utódja:
Szojuz T–10