Szkúner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A német Atene szkúner

A szkúner a 16. században Hollandiában kialakított, legalább két árboccal rendelkező vitorláshajó-típus. Mint kereskedelmi hajó a 19. században élte a fénykorát. A szkúner is, akárcsak a többi holland hajó, gyorsjáratú. Könnyen romlandó élelmiszert, halat szállított, de a rabszolga-kereskedelemben, csempészetre és hadihajóként is alkalmazták.

Két árbocán csonkavitorlákat hordott, s ezek fölé később még csúcsvitorlák is kerültek. Az orrárbocra rögzített háromcsúcsú orrvitorlák egyetlen szkúnerról sem hiányozhattak. A szkúner vitorlázata nagyon egyszerű volt és könnyen kezelhető, úgyhogy ezek a hajók gyorsaságukkal és mozgékonyságukkal is kitűntek, valamint kis számú legénységükkel, ezért igen gazdaságosak voltak. A 19. század a szkúnerek, a klipperek és a barkok korszaka volt, ill. a vitorlások gazdag kombinációja. Olyan sokféle változat és alváltozat alakult ki az árbocok és vitorlázatok keverésével, hogy csak a szakemberek tudják őket megkülönböztetni.

A szkúner kereszt- és csonka vitorlázatú változatban terjedt el. A 19. században a szkúnerek, klipperek, barkok gyártása mellett kombinációk is létrejöttek. A kereszteződéseknek köszönhetően a csónak és a keresztvitorla előnyei jobban érvényesültek. A brigg és a szkúner "új" variációkban kétféle eredményhez vezetett: teljes- és részleges változathoz. A teljes a brigantinnál jött létre, a részleges pedig a derékvitorlás szkúner és a sudárvitorlás szkúner esetében.

A brigantinon elöl volt a keresztvitorla, esetleg csonka vitorlával, hátulra szkúner-csonka vitorla került. A sudárvitorlás szkúner mindegyik árbocán egy keresztvitorla - sudárvitorla - foglalt helyet. A sudárcsúcsvitorlás szkúner csak elöl hordott keresztvitorlát.

A szkúner és a bark vitorlásokból jött létre a három árbocos derékcsúcsvitorlás szkúner, két keresztvitorlájú előárbocával. Rengeteg fajta szkúner jött azóta létre.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Stefan Gulas: Vitorlás hajók története, fordította: Poór József, 1984