Klipper (hajó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Donald McKay: kikötő, Museum of Science, Boston, Massachusetts, USA, klipper hajók készülnek

A klipper vitorláshajó a 19. századra kiképzett hajótörzzsel és vitorlázattal rendelkezett. 1845-től elméleti számítások alapján tervezték meg a vitorlásokat, így sokkal gyorsabbakká váltak a korábbiakhoz képest. 6 és 21 csomó közötti sebességgel voltak képesek haladni a klipperek. A kaliforniai és az ausztráliai aranyláz idejére esik a klipperek megjelenése. Olyan gőzös még nem létezett, ami képes lett volna eljutni kontinensnyi távolságra, a kereskedelem miatt gyorsan elterjedt ez a vitorlásfajta. A 19. század második felében gyártották őket nagy mennyiségben.

Teljes vitorlázatúak voltak, vagyis legkevesebb három árbocosak voltak, s árbocaikon csupán keresztvitorlákat hordoztak. Előfordult, hogy hat vitorlát is felhúztak a klipper árbocaira, minimum négyet. Fedélzettől fölfelé a következőket használták: fővitorla, derékvitorla, felső derékvitorla, sudárvitorla, felső sudárvitorla, royal vagy az égboltvitorla. Szárnyvitorlákkal látták el a klippereket, tehát vitorlarudak mellé mindkét végére mellékvitorlák kerültek, az orrárbocon három vitorla volt. Összesen akár 50 vitorlát is felhúzhattak az árbocokra.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lightning, amerikai klipper (1854)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stefan Gulas: Vitorlás hajók története, fordította: Poór József, 1984