Klipper (hajó)
 |
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát – részletek a cikk vitalapján. |
A klipper vitorláshajó a 19. századra kiképzett hajótörzzsel és vitorlázattal rendelkezett. 1845-től elméleti számítások alapján tervezték meg a vitorlásokat, így sokkal gyorsabbakká váltak a korábbiakhoz képest. 6 és 21 csomó közötti sebességgel voltak képesek haladni a klipperek. A kaliforniai és az ausztráliai aranyláz idejére esik a klipperek megjelenése. Olyan gőzös még nem létezett, ami képes lett volna eljutni kontinensnyi távolságra, a kereskedelem miatt gyorsan elterjedt ez a vitorlásfajta. A 19. század második felében gyártották őket nagy mennyiségben.
Teljes vitorlázatúak voltak, vagyis legkevesebb három árbocosak voltak, s árbocaikon csupán keresztvitorlákat hordoztak. Előfordult, hogy hat vitorlát is felhúztak a klipper árbocaira, minimum négyet. Fedélzettől fölfelé a következőket használták: fővitorla, derékvitorla, felső derékvitorla, sudárvitorla, felső sudárvitorla, royal vagy az égboltvitorla. Szárnyvitorlákkal látták el a klippereket, tehát vitorlarudak mellé mindkét végére mellékvitorlák kerültek, az orrárbocon három vitorla volt. Összesen akár 50 vitorlát is felhúzhattak az árbocokra.
Lásd még [szerkesztés]
Lightning, amerikai klipper (1854)
Forrás [szerkesztés]
Stefan Gulas: Vitorlás hajók története, fordította: Poór József, 1984
