Szidóni Balian
Szidóni Balian vagy Grenier Balian (1195 körül – 1240 vagy 1241) Ibelin Helvis és Szidóni (Grenier) Rajnald fia, Ibelin Balian és Komnéna Mária unokája, az Ibelin nemzetség tagja. Apja halála után, 1202-ben örökölte meg Szidón városát és uradalmát, és ezzel a legjelentősebb jeruzsálemi bárók sorába lépett. Három keresztes hadjáraton át szolgálta hazája és a kinn született (poulain) arisztokrácia érdekeit.
Életútja[szerkesztés]
Ötödik keresztes hadjárat[szerkesztés]
Az ötödik keresztes hadjárat alatt, 1217 végén ő volt az, aki figyelmeztette II. András magyar király hadának egyik különítményét, hogy ne törjenek be a szidóni uradalom sivatagi határvidékére, a Bekaa-völgybe, ahol a szaracénok az urak.[1] A magyarok nem hallgattak rá, és majdnem ötszázan ottvesztek egy turkomán rajtaütésben.
Hatodik keresztes hadjárat[szerkesztés]
1225-ben elkísérte II. Izabellát Dél-Itáliába, ahol II. Frigyes házasságot kötött vele.[2] A hatodik keresztes hadjárat idején Frigyes jeruzsálemi trónigényét támogatta, olyannyira, hogy 1228-ban csapatával csatlakozott a Nicosia (vagyis tulajdonképpen nagybátyja, I. Ibelin János bejrúti úr) ellen vonuló császári sereghez.[3] Tárgyalt Filangieri Richárddal, Szicília marsalljával, akit Frigyes 1228-ban előreküldött Akkóba, hogy megérkezéséig képviselje őt. Abban az időben a helyi bárók nem fogadták szívesen az új keresztes urakat; Balian lett az egyik legfőbb szövetségesük, aki Frigyes híveként is igyekezett megakadályozni minden vérontást, és tiltakozott például Bejrút alkotmánysértő megtámadása ellen.[4] A Frigyes és al-Kámil egyiptomi szultán között létrejött 1229. február 18-ai egyezséget, amelynek értelmében rövid időre Jeruzsálem visszakerült a keresztény királysághoz, Acerrai Tamás és Balian többszöri követjárása készítette elő.[5] A császár még 1229-ben rábízta Türoszt, 1231-ben pedig a Jeruzsálemi Királyság régenshelyettesévé (baillie) nevezte ki. Miután Frigyes hazautazott, Balian többször fellépett megbízottja, Filangieri túlkapásai ellen (1232-ben például kizárta Akkóból[6]), és Ibelin-rokonságának oldalára állt.[7][8]
A bárók keresztes hadjárata[szerkesztés]
1239-ben az I. Theobald navarrai király vezette bárók keresztes hadjárata során egyes források szerint részt vett a gázai csatában a keresztesek egy része és az egyiptomi erők között, unokatestvérével, Ibelin János arszúfi úrral együtt.[9] Más források szerint IV. Hugó burgundiai herceg csapatában voltak, amely még az összecsapás előtt elhagyta a csatateret. A csatában résztvevő keresztesek vereséget szenvedtek, több európai nemes fogságba került vagy elesett. Ha Balian mégis részt vett az ütközetben, azon kevés túlélő közé tartozott, akiket nem ejtettek foglyul a muszlim erők. 1240-ben a Theobald által kötött béke értelmében a keresztesek kezére jutott Beaufort vára, amely Baliané lett. (Beaufort-t apja, Rajnald veszítette el Szaladinnal szemben 1190-ben.)[10]
A jogtudós[szerkesztés]
Szidóni Balian unokatestvérével, Ibelin János jaffai és aszkaloni gróffal együtt a királyság legnagyobb jogtudósai közé tartozott.[11] Türoszi Vilmos krónikájának folytatása, az Estoire d’Eracles feljegyezte egy híres beszédét, amelyet Filangierihez intézett. 1231-ben, amikor II. Frigyes marsallja I. Ibelin János bejrúti úr városát és fellegvárát ostromolta távollevő uralkodója nevében, és segítségül meg akarta nyerni magának a de facto főváros, Akkó népét, nem a nemesi parlamentet, az Haute court hívta össze, hanem példátlan módon a jelenlevő nemeseket és polgárokat együtt. Kétszeresen is kudarcot vallott: a polgárok kommunát alakítottak ellene, így támogatva Bejrútot, a nemesek üzenetét pedig Balian vitte meg Filangierinek:
| „ | Azzal bíztak meg, hogy nevükben és a magam nevében közöljem veled, amikor ezt a földet elfoglaltuk, nem király állt az élünkön. Keresztes hadjárat, az összegyűlt zarándokok népe hódította meg. És amikor meghódították, királyt választottak maguknak közös egyetértésben, és megbízták a birodalom irányításával. És akkor tiszteletre méltó emberek közös egyetértésben intézményeket és törvényeket hoztak létre, amelyeknek megtartásával és használatával biztonságot élvezzen a király és a nép, a jogok csorbítatlanok maradjanak, és megesküdtek, hogy megtartják és a királlyal is megtartatják ezeket. Azóta is erre esküsznek a birodalom királyai, és erre esküdött a császárod is. | ” |
Ibelin János jaffai gróf egy nemzedékkel később ezt a beszédet elemezte és bővítette ki nevezetes műve, A Jeruzsálemi Legfelsőbb Bíróság rendeletei első három fejezetében.[12]
Házassága[szerkesztés]
Reyneli Idát, Brienne-i János anyai ági unokahúgát vette nőül 1218-ban.[* 1] Öt gyermekük született:
- Egyed (meghalt 1240 előtt)
- Gyula, Szidón utolsó ura (meghalt 1275-ben)
- Fülöp, Beaufort ura (meghalt 1261 márciusa után)
- Izabella
- Ágnes, feleségül ment Vilmos botruni úrhoz
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ A Kenneth Setton által szerkesztett monumentális, hatkötetes, 1955-től 1989-ig készülő kereszteshadjárat-történet (University of Wisconsin Press) azt a tévedést ültette el a köztudatban, hogy Idát csábította el saját nászéjszakáján II. Frigyes, amikor II. Izabellát 1225-ben feleségül vette. Ida azonban már 1218-ban Balian felesége volt, a hírhedett történet pedig egy másik Brienne lánnyal, Brienne-i Valter Anais nevű lányával esett meg. Steven Runciman a Setton-sorozattal egy időben írta a maga háromkötetes munkáját, ironikusan panaszkodott is, hogy ugyan mire képes egy árva brit toll az Egyesült Államok írógéptömegével szemben. Ezt a csatát mégis ő nyerte meg: ő nem tévesztette össze a Brienne lányokat.[13]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Borosy 1996 22. o.
- ↑ Runciman 1999 770. o.
- ↑ Runciman 1999 776. o.
- ↑ Edbury 1991 62. o.
- ↑ Runciman 1999 779. o.
- ↑ Edbury 1991 64. o.
- ↑ Runciman 1999 786–787. o.
- ↑ Riley-Smith 2014 264. o.
- ↑ Runciman 1999 800. o.
- ↑ Runciman 1999 801. o.
- ↑ Riley-Smith 2014 260–261. o.
- ↑ Prawer 1980 56. o.
- ↑ Runciman 1999 771. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Borosy 1996: Borosy András: A keresztes háborúk és Magyarország II. rész. Hadtörténelmi Közlemények, CIX. évf. 2. sz. (1996) 11–51. o. Hozzáférés: 2019. március 16.
- ↑ Edbury 1991: Edbury, Peter W: The Kingdom of Cyprus and and the Crusades 1191–1374. Cambridge: Cambridge University Press. 1991.
- ↑ Prawer 1980: Prawer, Joshua: Crusader Institutions. Oxford: Clarendon Press. 1980.
- ↑ Riley-Smith 2014: Riley-Smith, Jonathan: The Crusades. A History. Third Edition. London: Bloomsbury Publishing. 2014.
- ↑ Runciman 1999: Steven Runciman: A keresztes háborúk története. Szerk. Veszprémy László, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris. 1999. ISBN 963 379 448 X