Szerkesztő:Laurelin~huwiki/Beren
| Ez a szócikk a Magyar Tolkien Társaság által szervezett Tolkien Levelező Verseny egyik feladataként készül. Kérünk, hogy amennyiben nem a lapot szerkesztő csapat tagja vagy, NE szerkessz bele a cikkbe. Ha bármilyen észrevételed, javaslatod van, akkor azt a cikk vitalapján tudasd a csapattal, vagy fordulj a versenyt felügyelő és a csapatokat mentoráló HoremWebhez. |
 |
(Első kor 443 körül – Első kor 505 körül) J. R. R. Tolkien Középföldeimitológiájának egy
kiemelkedően fontos alakja. Ember, akinek a tünde Lúthien Tinúvielhez fűződő szerelme az Óidők egyik legszebb, és Tolkien művészetének egyik leginkább meghatározó motívuma. Szerelmük története A szilmarilok című könyvben külön fejezetet kapott, és számos történetben, így A Gyűrűk Ura egyik jelenetében is felbukkan (a nevezett könyvben csak említés szintjén). A szerző számára olyan sokat jelentett ez a motívum, hogy Tolkien és felesége sírjára felkerült Beren és Lúthien neve.
| Beren Cúthalion | |
| Egyéb nevek | Cúthalion (Erősíjú), Félkezű, Félkarú, Üreskezű Beren |
| Nép | ember |
| Kultúra | Beor háza |
| Birodalom | Dorthonion |
| Született | E. k. 443 körül |
| Meghalt | E. k. 505 körül |
| Könyv(ek) | A szilmarilok |
Családja és múltja[szerkesztés]
Apjának, Barahirnak volt egy barátja, Gorlim, aki titokban Morgothot szolgálta, és elárulta Barahirt. Az egész családot lemészárolták, csak Beren menekült meg, mivel apja előzőleg kémkedni küldte az ellenséghez. Álmában azonban a megölt Gorlim kísértete jelent meg neki, és bevallotta árulását, majd hazaküldte, hogy figyelmeztesse szeretteit. Mikor a fiú hazaért, már csak a halottakat találta ott, és miután eltemette apját, megfogadta, hogy bosszút áll. Először is az orkok nyomába eredt, akik megölték családját, és rájuk is akadt a Rivil forrásnál. Vezérük épp Barahir levágott kezét, melyen még ott volt a gyűrű, lengette dicsekedve feje felett. Sauron-nak szánta, annak jeléül, hogy elvégezte a rábízott munkát. A "jel" sosem jutott el Sauronhoz, mert ekkor Beren kiugrott a szikla mögül, levágta a kapitányt, majd futásnak eredt apja kezével és gyűrűjével. Az orkok nyílzáport zúdítottak rá, de egy sem találta el, sértetlenül megmenekült.
Találkozása Lúthiennel[szerkesztés]
Négy évig Dorthoniont járta, és barátságot kötött az erdő-mező vadjaival. Azok segítették és nem árulták el őt, a férfi pedig nem evett húst, és nem bántott egyetlenegy élőlényt sem - hacsak az nem Morgotht szolgálta. Merész volt, és hírét messze földön ismerték. Később azonban Melkor akkora vérdíjat tűzött ki a fejére, amely Fingonért, a noldák nagykirályáért járt. Sokáig vándorolt, végül úgy döntött, felkeresi a Rejtett Királyságot, Doriathot, melynek földjére még nem lépett halandó előtte. Az út hosszú volt, nehéz és fáradságos, és egyik legnagyobb tetteként tartják számon. Botladozva, félig megőszülve érte el célját. Ám egy nyári éjjelen Neldoreth erdeit járva meglátta Lúthien-t, amint ott táncolt és énekelt. A lány Thingol király és Melian királyné, a maia leánya volt, Ilúvatar legszebb teremtménye Ardán. Lúthien azonban eltűnt a szeme elől, s a férfi megnémult, mintha varázslat szállt volna rá. Tovább járta az erdőket, a lány után kutatva, akit magában Tinúvielnek nevezett, ami a sindák nyelvén fülemülét jelent. Aztán egy tavasz eleji hajnalon mégis ráakadt, amint táncával és énekével a tavaszt hívta. És Beren egyszeriben megtalálta a hangját, s a lány nevét kiáltozva hívta őt. Ekkor mindkettejük sorsa megpecsételődött, mert Lúthien is beleszeretett a férfiba. Mégis kisiklott karjai közül, és a férfire nagy kétségbeesés és fájdalom telepedett, mert szerette a tündelányt. Lelkére sötétség szállt, és ő reményvesztetten, szinte vakként kódorgott az erdőkben. Amikor már nem remélte, Tinúviel visszatért hozzá. Attól fogva gyakran felkereste őt, és sokat járták együtt az erdőket. Akkoriban ők voltak a legboldogabbak Eru gyermekei közül.
Thingol király ajánlata[szerkesztés]
Thingol udvarában élt egy dalnok, Daeron, aki szintén szerette Lúthient. Mikor meglátta Berennel, beárulta őt Thingolnak, aki égtelen haragra gerjedt, mert lányát jobban szerette mindennél, halandót pedig még szolgái közé sem fogadott. Beszélt lányával, ő azonban addig nem válaszolt, míg Thingol meg nem esküdött, hogy a férfinak nem esik bántódása. Mégis elküldte érte szolgáit, hogy mint gonosztevőt vezessék elé, de Tinúviel eléjük vágott, és maga vitte Berent apja elé. A halandó bevallotta a királynak, hogy lányát mindennél jobban szereti, még az életénél is. Erre az megparancsolta neki, hogy hozzon el egy szilmarilt Morgoth koronájából, s akkor övé lesz a lány. Erre Beren a következőket válaszolta: "Csekély fizetségért adják a tünde királyok lányait, ékszerekért, ügyes kezek csecsebecséiért." Azzal elindult, hogy valóban megszerezze a kincset. Attól fogva Lúthien hallgatott, nem dalolt Doriathban.
Tol-in-Gaurhoth[szerkesztés]
Beren gond nélkül eljutott Nargothrond földjére, ahol tündék őrizték a határokat. Elvitték Berent Felagund király elé, aki ismerte Barahirt, így felismerte Berent is. A férfi beszámolt neki családja haláláról, s a király megsiratta őket. De amikor meghallotta, milyen feladatot kapott Beren, azt mondta neki, hogy a lány soha nem lesz az övé. Ő azonban nem tágított, és továbbment a királlyal és kíséretével Mordorba. A király testvéreire, Orodrethre és Celegormra bízta. Mordor földjére érve aztán Felagund versengésre hívta Sauront. Varázsénekekkel küzdöttek egymás ellen, s a győzelem végül Sauroné lett. Ekkor lehullott álcájuk, amivel addig Felagund Sauron szolgáihoz hasonlóvá tette az arcukat, és Sauron tömlöcbe vetette őket. Megfenyegette őket, hogy kínok közt halnak meg, ha nem vallják be jövetelük okát, de ők némák maradtak, bár egy váltott farkas időről időre felfalta egyik vagy másik társukat.
Beren menekülése[szerkesztés]
Lúthient apja időközben ellenőrzése alatt tartotta, nehogy lánya Beren után szökhessen, végül varázsereje segítette a szökéshez "börtönéből". Elhagyta Doriathot, annak nyugati határán talált rá Huan, egy hatalmas, emberi beszéd megértésére is képes kutya, akinek életében háromszor megadatott az emberek nyelvén szólás lehetősége is, aki még az Áldott Birodalomból érkezett gazdáját, Celegormot követve, mert hűséges volt. Ám rá is lesújtott az átok, se elrendeltetett, hogy halállal haljon, ám mindaddig élhet, míg meg nem küzd a valaha élt leghatalmasabb farkassal. Ő segített Lúthiennek megszökni Nargothrondból, ahova Celegorm vitte a lányt, és azt is megengedte Tinúvielnek, hogy a hátára üljön, ahogy néha az orkok lovagolják meg a wargokat. Eközben a váltott farkasok már Felagund király egész kíséretét felfalták, s már csak Beren és a király maradtak életben. Sauron utoljára akart Felagund-dal végezni, mert érezte, hogy nagy hatalmú és erős noldával van dolga, és úgy hitte, tőlük majd megtudja jövetelük okát. Ám amikor a vérfarkas Berenért is eljött, Felagund összeszedte minden hatalmát és erejét, és eltépve láncait, puszta kézzel végzett a farkassal. De halálos sérüléseket szerzett, így urolsó perceiben így szólt Berenhez: "Én most hosszú pihenőre térek a tengeren és Aman hegyein túli időtlen csarnokokba. Soha nem látnak újra a noldák között; s meglehet, mi ketten többé nem is találkozunk, sem az életben, sem a halálban, mert fajtáink sorsa más és más. Ég veled!" - azzal lelke megtért Mandos csarnokába. És még abban az órában Lúthien is elérte Tol-in-Gaurhotht, megállt kinn, és dalolni kezdett. Beren azt hitte, álmodik, de válaszul ő is dalolni kezdett: harci dalt, mely a Hét Csillagot, a Valák Sarlóját dicsérte. Aztán ereje végleg elhagyta, és elméje sötétségbe borult. Lúthien pedig olyan erejű énekbe kezdett, hogy a torony is belereszketett, s a farkasok felüvöltöttek. Sauron, aki az egyik tornyon állt gondolataiba merülve, s mikor meghallotta az éneket, örült, mert tudta, a maia Melian lánya áll odalent, s arra számított, hogy elfogásáért Morgoth bőségesen megjutalmazza majd. Egymás után küldte a farkasokat a hídra, ahol a lány és Huan állt, de Huan egymás után végzett mindegyik farkassal. Végül Draugluint küldte, akivel Huan hosszan csatázott, végül a farkasok ura visszamenekült Sauronhoz azzal, hogy Huan van itt. Sauron váltott farkas alakját öltötte, és maga ment megküzdeni a kutyával. Lúthienre vetette magát, s a lány elájult a tekintetéből sütő gonosz tekintettől, ám mielőtt elvesztette volna eszméletét, a szeme elé rántotta sötét köpenyét. Sauron erre megtántorodott, és Huan rávetette magát. Hosszú harc után a kutya végül is legyőzte Sauront, mire az felvette valódi alakját. De nem szabadulhatott, és szelleme végül jajongva menekült Morgothhoz, ám mielőtt fekete lelke elhagyta volna a testét, Lúthien magához tért, és Sauron megadta magát neki. A lány megszerezte a hatalmat a torony felett, és Huan elengedte Sauront. Az denevér alakban elrepült, és Taur-nu-Fuinba szállt. Lúthien pedig kinyilvánította a hatalmát, és Sauron hatalma megtörött a torony felett. De Berent nem találta sehol. Akkor aztán keresni kezdte Huannal, és rá is találtak, amint Felagundot gyászolta. Eltemették a király testét a dombtetőn, és "...a táj ismét tiszta volt: Finarfin fia Finrodnak, a legszebb tünde hercegnek a sírja érintetlen maradt mindaddig, amíg a Föld meg nem változott...". beren és Lúthien ismét szabad és boldog volt, Huan pedig visszatért Celegormhoz, bár nem szerették már annyira egymást, mint annak előtte.