Szerkesztő:BTXLL-HU-10234/Ind.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

llk

  • Bin-baja : ritka és egyetlen indiai íjhárfa, amely csak a közép-indiai Mandla területén fordul elő
  • Az ektara egy-két húros hosszú nyakú lant dal kíséretére az észak-indiai népzenében.
  • Gintang : bambusz citera botokkal ütött Assamban
  • Gottuvadyam : a vina vízszintesen játszott változata Dél-Indiában
  • Szantúr : Perzsiából származik, cimbalom, amelyet két kalapáccsal vernek meg.
  • Szarod, egy leszedett lant, amely visszavezet az afgán rubab . Indiában nagyon népszerű vonós hangszer, amelynek gyökerei a keleti régióban találhatók. A testet bőr borítja, ezért a hang kissé emlékeztet egy bandzsóra . A nyak fémből készült, és nincs bundája; A zenész a körmének megnyomásával vagy csúsztatásával határozza meg a hangmagasságot.
  • Szitár, egy pengetett hosszú nyakú lant. Valószínűleg a legismertebb észak-indiai hangszer nyugaton, nagyszámú vonósokkal, amelyek közül az egyiket főleg a raga skálák kidolgozására használják (improvizatív játékban). A dallam kifejezés félrevezető lenne az indiai klasszikus zene, mint modális rendszer felépítésében. A többi húr részben szimpatikus húr, amely egymástól függetlenül rezeg, vagy olyan húr, amelynek célja egy alapvető ritmikus szerkezet létrehozása. A bánat szabadon mozgatható a kívánt hangzás elérése érdekében; azonban sok hangot a húr „meghúzásával” állítanak elő.
  • A Swarmandal (szurmandál) a Mughal-korszaknak felelt meg a játék formájában és stílusában, amely valószínűleg az arab-perzsa zenei kultúra box citera kanun örökölt. Ma a rajot nem használják dallamként és nem is drón hangszerként, hanem egyszerűen a könnyű, klasszikus zene néhány énekese pengeti Észak-Indiában.
  • A tanpura egy egyszerű hosszú nyakú lant, amelyet szinte minden koncerten használnak annak érdekében, hogy folyamatosan létrehozzák az alapvető, valamint az ötödik és az oktávot drónhangszerként. Ma részben elektronikus eszközök ( shrutibox ) váltják fel . A vallásos népzenében kapcsolódó drónok és ritmushangszerek a radzsasztáni tandura, a tanburo a pakisztáni Sindh tartományban és a damburag a pakisztáni Balochistan tartományban.
  • Tuila, egy ritka szúrt citera játszott csak a vidéki régiók Orisza, amellyel az ősi indiai formájában vina sikerült megőrizni.
  • Villadi vadyam : nagy zenei ív, amely az indiai déli Tamil Nadu és Kerala államokban elhangzott népmeséket kíséri
  • Vina : eredetileg a vonós hangszerek általános elnevezése, ma hosszú nyakú lantok és citerák csoportja. Ide tartoznak az észak-indiai bot citera Rudra vina és a dél-indiai hosszú nyakú lant Saraswati vina

Az íjjal eltalált vonós hangszerek:

ccc

  • A háromhúros hegedűbánát Madhya Pradesh epikus dalainak kísérésére használják.
  • A két hosszú nyakú lut dilruba és esraj nyugaton és Kelet az észak-indiai népzene dalkíséretére használt. Ők a mayuri vina leszármazottai, amelynek teste pávafejben végződik.
  • A kamaica az a Manganiyar, a kaszt zenészek Rajasthan, egy tál nyakú lant egy kör alakú test használt kísérő narratív és odaadó stílusban énekel.
  • A pena egyszálú húrlant a Manipurban .
  • A ravanahattha, a Rajasthanban és Gujaratban játszott kesztyűhegedű a legrégebbi indiai vonós hangszer.
  • A sarangi Észak-Indiában a legnépszerűbb vonós hangszer a népszerű és a klasszikus zenében. Testét pergamen borítja.
  • Sarinda : csak Észak-India népzenéjében szokásos vonós hangszer, régiónként különböző változatokban, Rajasthan surinda, Sindh surando-ban . Kétrészes horgony alakú testükkel a sarindák rokonságban állnak a közép-ázsiai ghichakkal . Regionális speciális forma Kelet-Indiában a dhodro banam .
  • Az európai hegedűt leginkább délen használják. A hegedű helyzete eltér a nyugati játékpozíciótól (függőleges, lehajtott fejjel).

ssdff

Fúvós hangszerek[szerkesztés]

A fúvós hangszerek ( sushira vadya ) a második a négy hangszercsoport közül. A klasszikus indiai zenében csak keresztirányú furulyákat és kettős nádi hangszereket használnak, a többi fúvós hangszer a regionális népzenei stílusokhoz vagy a vallási zenei stílusokhoz tartozik.

aaad

  • India északnyugati részén a népzene kettős hosszúságú fuvola alghozát használ a náddal a dallamhoz és a drón nádhoz .
  • Bansuri : Észak-indiai furulya bambuszcsőből, speciális szájrész nélkül, a hangot egy egyszerű lyukon keresztül fújva hozzák létre. Az észak-indiai népzene rövidebb bambuszfuvoláját banshinak vagy bansi-nak hívják . A bansuri dél-indiai megfelelője a venu .
  • Bhankora, ritka, hosszú, egyenes rézből készült természetes trombita Uttarakhand államban, a Garhwal régióban
  • A doneli kettős csőrű fuvola Balochistan pakisztáni tartományban hasonló az algozához .
  • Karna, kúpos egyenes természetes fém trombita, amely általában csak egy hangot ad ki
  • Kombu : S alakú vagy félköríves ívelt természetes trombita fémből
  • Kuzhal, a templomi zene kis bowling obója Keralában
  • Mashak : ritka indiai duda egyetlen náddal
  • Mohori, a kettős nádeszerszámok legrégebbi neve Indiában, ma Közép- és Kelet-Indiában többféle változat készült fából és bambuszból
  • A Mukhavina az indiai kettős nádszerszámok, nevezetesen egy Tamil Naduban található kúpos oboa általános neve
  • Nadaswaram , dupla nádi hangszer dél-indiai templomi zenében, nagyobb, mint a shehnai .
  • Narh , növényi nádból készült hosszanti fuvola Radzsasztánban és Pakisztán déli részén
  • Pepa , egyetlen nádszerszám, bivalykürtös haranggal Assamban
  • A Pungi , egyetlen nádi hangszer, szélvédős sapkával, drón hangszerként játszott a vidéki népzenében, és kígyóbűvölők játszották
  • Shehnai , észak-indiai kettős nádhangszer , éles hangzással a klasszikus és a népzenében
  • Csak ritkán játszanak szokatlan kettős fuvolát Maharashtra-ban, középen fújják a keresztirányú fuvola- surpávát .
  • Tangmuri , kettős nádi hangszer kúpos haranggal az északkelet-indiai Meghalaya államban
  • Tirucinnam , ritka egyenes réz trombita Tamil Naduban, amely az egyetlen trombita, amelyet páros játszik egy zenész

daa

Membranofonok[szerkesztés]

jdkf

  • Chande : kétfejű csőszerű dob Karnataka népzenéjében, különösen a Yakshagana táncdrámában . A keralai Chenda kapcsolódik hozzá.
  • Dama, a Garo kétfejű cső alakú dobja Észak-Indiában.
  • Damaru : kis homokóra dob a vallásos zenében
  • Daunr : kis homokóra dob a Garhwal régióban, az Uttarakhand tartományban, a Himalája déli szélén
  • Damau, lapos vízforraló dob ugyanabban a régióban
  • Dhamsa : a legnagyobb vízforraló dob, vaslemezből készült testtel a néptáncok számára Kelet-Indiában, különösen a Chhau táncszínház
  • Dhanki : A vízforraló dobja fa testtel párban játszott Dél-Indiában
  • Dhimay : kéthéjú hordódob felvonulási zenében a nepáli Katmandu- völgyben
  • Dhol : kétfejű hordódob az észak-indiai népzenében, különösen a bhangra zenében
  • Dholak vagy dholki : A dhol kisebb formái. Játék közben a testet gyakran megütik egy fém gyűrűvel a jobb hüvelykujján.
  • Dhyangro : kettős bőrű szárdob, amelyet a keleti Nepáli sámánok használnak lelki gyógyításra és jóslásra
  • Duggi : kicsi kanna dob, amelyet párokban játszanak észak-indiai népzenében
  • Ektara nem tévesztendő össze a lant hangszer, a neve a pengetős dob főleg játszott a Bauls a bengáli és Orissa .
  • Hurka, Uttarakhandban használt kis homokóra dob, hasonlóan a daunrhoz
  • Idakka : Homokóra dob dél-indiai templomban és körmeneti zene, főleg Keralában
  • Kanjira : egyszerű dél-indiai vázdob, amelyet csak jobb kézzel ütöttek meg, mégis figyelemre méltó változatosságot kínál.
  • Khol : kétfejű, agyagból készült dupla kúpos dob Kelet-Indiában, különösen Bengáliában
  • Maddale : Dupla kúpos dob a karnataka népzenében
  • Mridangam : a dél-indiai zenében széles körben használt dob. Hasonló Pakhawajhoz, de más a hangzása és a játékstílusa.
  • Pakhawaj : Klasszikus észak-indiai kétfejű dob, szinte hengeres fatesttel, amelyet mindkét végén összetett fejek borítanak.
  • Pambai, két összekapcsolt csöves dob Dél-Indiában.
  • Párai, egyfejű keretes dob India déli részén
  • Pashchima : a Pakhawaj- szerű kettős kúpos dob a Katmandu-völgyi fesztiválokon és táncdrámákon.
  • Pung : vékony kettős kúpdob Manipurban .
  • Tabla : pár vízforraló dob. A hagymás nagydob általában fémből készül, a kisebb - dallamosabb - fából. A tabla az észak-indiai klasszikus zene közé tartozik, de hangzása miatt népszerű mindenféle zene és minden alkalom számára.
  • Timila, fa homokóra dob Keralában

Idiofonok[szerkesztés]

  • Bartal : A legnagyobb indiai pár medence Assamban
  • Chimta : villa alakú ütős hangszer India északnyugati részén, egyfajta grillfogó, oldalán cintányérokkal
  • Elathalam : kis páros medence Keralában
  • Ghatam : Agyag edény Dél-Indiában, amely csodálatos hangokat képes kiadni
  • Kartal : fa csörgő Észak-Indiában
  • Morzsolás : óvadék hárfája fémből
  • Thali : régiónként a népzenében a fémlemezeket botokkal ütötték meg
  • Toka : villa alakú bambusz csörgő Assamban

Billentyűs[szerkesztés]

  • Harmónium : 19-én Az Európától származó Century bemutatta a billentyűzet hangszerbontó nyelveit . Az indiai harmoniumnak jó három oktávja van, és kisebb, mint az európai változat. A hátsó falhoz egy fújtató van rögzítve, amelyet folyamatosan a bal kézzel működtetnek, míg a jobb kéz a dallamvonalakat és alkalmanként akkordokat játszik. Főleg a népi és odaadó zenében használják. Az európai zongora nem tudott megalapozni Indiában.
  • Bulbultarang : Az 1920-as években először Mumbaiban vezették be a tábla citerát, amelynek dallamhúrjait egy sor billentyű segítségével rövidítették meg. A bulbultarangot a népszerű népzenében és az odaadó zenében használják a harmóniummal együtt, vagy annak helyén Északnyugat-Indiában, egészen a pakisztáni Balochistan tartományig.

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:BTXLL-HU-10234/Ind.&oldid=23330489”