Szegő Károly
| Szegő Károly | |
| Született | 1933. augusztus 17.[1] Budapest[1] |
| Elhunyt | 2022. január 22. (88 évesen)[2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | fizikus, űrkutató |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (1961-1966) |
| Kitüntetései |
|
| Tudományos pályafutása | |
| Szakterület | űrkutatás, részecskefizika |
| Tudományos fokozat |
|
| Munkahelyek | |
| MTA KFKI RMKI | tudományos tanácsadó (1966-2022) |
| Tudományos publikációk száma | 318 (2024. január 18.)[3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szegő Károly (Budapest, 1943. augusztus 17. – Budapest, 2022. január 22.)[4][5] állami díjas fizikus, űrkutató, a fizikai tudományok doktora[6], egyetemi magántanár, az MTA Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (RMKI) volt igazgatója (1975-2002), a Magyar Tudományos Akadémia Kutatóintézeti Főosztályának főosztályvezetője (2002-2012). Fizikai munkássága kezdetén főként elméleti részecskefizikával, azon belül csoportelméleti módszerek alkalmazásával foglalkozott. Az 1980-as években fordult az érdeklődése az űrfizika felé, kiemelten az üstökösök felszínét, a felszíni folyamatokat, a napszél és az üstökösök kölcsönhatását tanulmányozta.
Munkássága[szerkesztés]
Szegő Károly a 20. század utolsó két évtizedében a magyar űrkutatás kiemelkedő, nemzetközileg is elismert alakja volt. Társvezetője volt a Halley-üstökös megismerésére irányuló nemzetközi részvétellel 1986-ban indított szovjet VEGA űrmissziónak.[7]. Kutatási projektben az emberiség történetében először készítettek képet egy üstökös magjáról. A kutatócsoport által sikeresen meghatározták a mag méretét, forgását, modellezték felszíni aktivitását. Az üstökös lökéshulláma előtti térrészben új részecskegyorsítási mechanizmust fedeztek fel.
Emellett a NASA Pioneer Venus Orbiter missziójában volt vendégkutató, illetve társkutatóként részt vett a Mars kutatására indított Fobosz-2 misszióban. Jelentős eredményeik voltak a nem mágneses bolygók nappali oldalán lejátszódó fizikai folyamatok modellezésében. Ezt követően részt vett a Vénusz kutatását célzó Venus Express misszió ASPERA-4 kísérletében mint társkutató, ahol elsősorban a Vénusz csóvájában megfigyelhető folyamatok vizsgálta. Illetve társkutató volt NASA által a Szaturnusz bolygó tanulmányozására indított Cassini missziónak és az ESA (Rosetta) missziójának plazmafizikai kísérletében.
Kitüntetései és elismerései[8][szerkesztés]
- KFKI Intézeti Díj (1972),
- NASA oklevél (1982),
- Állami Díj (1986),
- Megbecsülés jele érdemrend (Szovjetunió, 1986),
- Magyar Asztronautikai Társaság Fonó Albert-díj (1989),
- NASA és ESA „group achievements awards” több alkalommal,
- MTESZ Díj (1991),
- Bay Zoltán-díj (2007),
- MTA Pro Scientia Hungarica Érem (2008).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d PIM122357
- ↑ Elhunyt Szegő Károly, a magyar űrkutatás kiemelkedő alakja
- ↑ Pál Lénárd publikációs listája. Magyar Tudományos Művek Tára, 2019. október 26. (Hozzáférés: 2024. január 18.)
- ↑ http://www.rmki.kfki.hu/space/person/szego_karoly.html#tabset-tab-8. (Hozzáférés: 2024. január 18.)
- ↑ https://wigner.hu/hu/elhunyt-szego-karoly. (Hozzáférés: 2024. január 18.)
- ↑ https://doktori.hu/index.php?menuid=192&lang=HU&sz_ID=1866. (Hozzáférés: 2024. január 18.)
- ↑ https://www.urvilag.hu/hazai_kutatohelyek_es_uripar/20220126_szego_karoly_19432022. (Hozzáférés: 2024. január 18.)
- ↑ http://www.rmki.kfki.hu/space/person/szego_karoly.html#tabset-tab-3. (Hozzáférés: 2024. január 18.)