Szavara hamisciprus
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szavara hamisciprus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szavara hamisciprus témájú médiaállományokat és Szavara hamisciprus témájú kategóriát. |
A szavara hamisciprus (szavára álciprus, Chamaecyparis pisifera, japánul: 椹 'sawara') a fenyőalakúak (Pinales) rendjében és a ciprusfélék (Cupressaceae) családjának egyik faja.
Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]
Japánban őshonos, ezért a szintén onnan származó hinoki hamisciprussal együtt japán hamisciprusként is említik.
Megjelenése[szerkesztés]
Hazájában 30-50 méter magas, karcsú kúpos fa; a Kárpát-medencében csak 10–15 méteresre nő. Gallyai a törzs felé ívelten behajlanak.
Sötétzöld ágacskáinak fonákán a leveleken két sorban vessző alakú, fehéres foltok díszlenek. Apró (5–6 mm-es), gömbölyded toboza eleinte zöld, éretten megbarnul.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
Kissé fagyérzékeny. Toboza már az első évben beérik.
Párás levegőt igényel. Száraz körülmények között törpehajtásai a törzs felől kifelé leszáradnak és végül már csak az ágvégek maradnak zöldek. Levelei megbarnulnak, növekedése csökött, külseje beteges.
Kertészeti változatok[szerkesztés]
Nagyon sok kertészeti változata ismert. Magyarországon viszonylag gyakoriak:
- 'Boulevard' - Legfeljebb néhány méter magas, juvenilis alak. de annál alacsonyabb, intenzívebb színű és edzettebb. Középmagas (kb. 5 m-es), szabálytalan kúppá nő. Felálló hajtásai a törzs felé visszahajlanak. Levelei kisebb csoportokban egymásra borulnak. Nyáron ezüstös acélkék lombja télire kissé megbarnul. Az erős fagyra és az aszályra is érzékeny — utóbbi esetben friss hajtásainak alsó levelei megsárgulnak és lehullanak. Csak párás, félárnyékos, szélvédett helyen fejlődik kifogástalanul. Gondos ápolást kíván, de egyik oldala még ilyenkor is szinte mindig „lukas” lesz — ez metszéssel megelőzhető, illetve helyrehozható.
- 'Filifera' - Juvenális alakú formacsalád, számos alváltozattal. Néhány méter magas; koronája széles kúp. Vékony, fonalas, gyéren elágazó, zöld ágacskái hosszan (akár 1–2 méterre) lecsüngenek. Igénytelen, teljesen télálló. magányosan és kisebb csoportokba is jól ültethető.
- 'Filifera Aurea' - A „sima” Filiferánál lassabban nő; a lombja élénksárga.
- 'Filifera Nana' - Törpe növésű alváltozat. Oldalhajtásai9 fonálszerűen lecsüngenek, amitől a fiatal egyedek alakja pulikutyáéra emlékeztet. Igénytelen, télálló.
- 'Plumosa' - Levelei a tű- és pikkelylevelek közötti, átmeneti jellegűek. Sötétzöldek, télen kissé megbarnulnak. Magyarországon általában jól fejlődik, csak a legszárazabb részeken nem. Teljesen télálló. Nagy alakkör, de az alváltozatok nagy többsége Magyarországon kevéssé ismert.
- 'Plumosa aurea' — a aranysárga lombú alváltozat (főleg a fiatal hajtásai).
- 'Squarrosa' - Fiatalkori alak 10-15 méteres, laza kúpkoronával. Elálló ágain a hajtások végei kissé visszahajlanak. Ezüstös, illetve kékeszöld, finom, puha tűlevelei mohaszerűek. Rendkívül kényes, páraigényes fajta, ezért ma már csak gyűjteményekben látható. A szárazságot nagyon rosszul tűri és a keményebb telek is károsíthatják. A kertészetekben a kötészetek számára, díszítő zöldnek nevelik.
Források[szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN
- Schmidt Gábor - Tóth Imre (2006): Kertészeti dendrológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
- Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 22. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
- Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 100–101. old.
