Stridsvagn m/37
Stridsvagn m/37 | |
Típus | kisharckocsi |
Fejlesztő ország | Csehszlovákia |
Harctéri alkalmazás | |
Alkalmazó országok | Svédország |
Szolgálatban | 1938–1953 |
Gyártó | ČKD Junger |
Gyártási időszak | 1938–1939 |
Gyártási darabszám | 48 |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 2 |
Hosszúság | 3.4 m |
Szélesség | 1.85 m |
Magasság | 1.95 m |
Tömeg | 4.5 t |
Páncélzat és fegyverzet | |
Páncélzat | 6–15 mm |
Elsődleges fegyverzet | 2× 8 mm m/36 gépfegyver |
Műszaki adatok | |
Sebesség | 60 km/h |
Hatótávolság | 200 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz Stridsvagn m/37 témájú médiaállományokat. |
A Stridsvag m/37 vagy Strv m/37 a csehszlovák AH-IV kisharckocsi svéd változata volt.
Története
Az AH-IV népszerű volt Románia és Irán körében, és a svéd hatóságok előtt tett bemutató után Svédország 1937-ben 48 AH-IV-t rendelt. Ezek közül kettőt Csehszlovákiában építettek; a másik 46-ot, Strung m/37 néven építették a Jungner engedélyével Oskarshamnban, a Volvo az erősebb motort, sebességváltót és lánctalpat, az Avesta a páncélt készítette. A ČKD egy prototípus elkészítése után szállította a többi alkatrész nagy részét. A harckocsi erősen módosult, így ez a változat nehezebb és nagyobb lett, mint az AH-IV. A toronyba két svéd gyártmány 8 mm-es Ksp m/37 géppuska került.[1]
Gyártás
Ezekből a járművekből 1938 és 1939 között 48 darabot szállítottak a svéd hadseregnek.
Szolgálat
Az Strv m/37-eseket először az 1. páncélos zászlóaljhoz szállították. 1943 és 1944 között az újonnan alakult páncélos dandárokhoz kerültek. Ezt követően a harckocsik az I 2, I 9, I 10 és a P 1 G gyalogezredeknél szolgáltak Gotlandon. Az Strv m/37-esek 1953-ig voltak szolgálatában.
Napjainkban
Napjainkra nyolc darab Strv m/37 maradt fenn, ezek közül négy üzemképes állapotban, melyek közül egyet egy múzeumban állítottak ki.
Jegyzetek
- ↑ Vehicles in our collections. web.archive.org, 2010. augusztus 12. (Hozzáférés: 2020. november 15.)