Solea elongata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést DenesFeri (vitalap | szerkesztései) végezte 2019. augusztus 9., 09:52-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (→‎Életmódja)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Solea elongata
A természetes élőhelyén
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Lepényhalalakúak (Pleuronectiformes)
Alrend: Soleoidei
Család: Nyelvhalfélék (Soleidae)
Nem: Solea
Quensel, 1806
Faj: S. elongata
Tudományos név
Solea elongata
Day, 1877
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Solea elongata témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Solea elongata témájú kategóriát.

A Solea elongata a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának lepényhalalakúak (Pleuronectiformes) rendjébe, ezen belül a nyelvhalfélék (Soleidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A Solea elongata elterjedési területe az Indiai-óceán, a Vörös-tenger és a Perzsa-öböl. Főbb állományai India és Srí Lanka vízeiben vannak.

Megjelenése[szerkesztés]

Rajz a halról

Ez a halfaj általában 12 centiméter hosszú, de akár 30 centiméteresre is megnőhet.

Életmódja[szerkesztés]

A Solea elongata trópusi állat, amely a homokos, iszapos tengerfenéken él. Élőhelyén, azokat a partszakaszokat részesíti előnyben, ahol sekély a víz; általában 8-28 méteres mélységben tartózkodik. Tápláléka fenéklakó gerinctelenek, főleg kisebb rákok.

Felhasználása[szerkesztés]

Ipari mértékű halászata folyik.

Források[szerkesztés]

  • Solea elongata Day, 1877 FishBase
  • Menon, A.G.K., 1984. Soleidae. In W. Fischer and G. Bianchi (eds.) FAO species identification sheets for fishery purposes. Western Indian Ocean (Fishing Area 51). Vol. 4. FAO, Rome. pag. var.