Singer Ödön

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Singer Ödön
Életrajzi adatok
Született Tata,
1831. október 14.
Elhunyt Stuttgart,
1912. január 23. (80 évesen)
Pályafutás
Hangszer hegedű
Tevékenység zenész

Singer Ödön (Edmund) (Tata, 1831. október 14.Stuttgart, 1912. január 23.) hegedűművész.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenei pályára Pesten készült, ahol Ridley-Kohne Dávidnál (Böhm-növendék) tanult, Bécsben pedig Böhm Józsefnél. 1846-tól a pesti Királyi Városi Színház – más elnevezéssel német színház – koncertmestere lett.

A bécsi zenekonzervatóriumban és Párizsban tanult, s azután a pesti Nemzeti Színház szólistája lett. Európa-szerte nagy sikerrel hangversenyezett az ötvenes években, főleg Lipcsében a Gewandhausban. Weimarban Liszt Ferenc oldalán működött. Kora legnagyobb mestereivel találkozhatott.

1854-ben Liszt ajánlatára kinevezték koncertmesternek Weimarba, ahol az udvari színházban hangversenymesterként dolgozott. 1861-től kezdve Stuttgartban lett a zenekonzervatórium tanára. Itt tagja volt a híres Singer-Cossmann-Bülow triónak.

Max Seifrizzel közösen adta ki Stuttgartban Grosse Theoretisch-Praktische Violinschule című hegedűtankönyvét, amely a legátfogóbb munkának számított akkoriban a modern hegedűpedagógia terén.

Nem csak komponistaként alkotott maradandót. Az általa kifejlesztett ujjgyakorlatokra napjainkban is sokat hivatkoznak szakemberek: „A Singer-ujjgyakorlatok kiválóan fejlesztik az izomzatot, és úgy megerősítik az ujjakat, amennyire az szükséges; a Kreutzer-etüdök pedig nélkülözhetetlenek.”[forrás?]

Tehetségéről, németországi tevékenységéről a Muzsika című folyóirat is többször írt egy-egy tanulmányban.[forrás?]

Hegedűművészi tevékenységéről, első nagy hangversenyéről a Zenészeti Lapok (1868. november 15.) nagy terjedelemben és lelkesedéssel számolt be.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jeles zeneszerzőként alkotott nagyszámú kompozíciói közül nevezetesebbek a magyar vonatkozásúak:

  • Le carneval hongrois, Op. 15
  • Adieu a la Patrie. Impromptu hongrois, Op. -4
  • Fantaise hongroise, Op. 7
  • Hommage à Liszt
  • Masurka avec Pianoforte (Pest, Rózsavölgyi)
  • Cadenz zu Beethovens Violinkonzert
  • La sérénade Op. 14
  • Notturno Op. 16
  • Morceau de Sálon
  • Airs variés

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alapi Gyula: Komárom vármegye jelesei. – In: Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. - Tatabánya: Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat: Kernstok Károly Művészeti Alapítvány, 2000. p. 187-246.
  • Richter Pál: A Dunántúltól Japánig: Zenetudományi konferencia Ujfalussy József 80. születésnapja tiszteletére. – In: Muzsika, 2000. (43. évf.) 7. sz. p. 18.
  • Gracza Lajos: Liszt és az 1848/49-es szabadságharc menekültjei. – In: Muzsika, 2009. (52. évf.) 10. sz.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]