Simatűjű szálkásfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Simatűjű szákásfenyő
Egy idős simatűjű szálkásfenyő (Pinus longaeva), melyen jól megfigyelhetőek a még élő, illetve a már elszáradt részek, valamint a kéreg narancsos színezete, illetve mély barázdáltsága.
Egy idős simatűjű szálkásfenyő (Pinus longaeva), melyen jól megfigyelhetőek a még élő, illetve a már elszáradt részek, valamint a kéreg narancsos színezete, illetve mély barázdáltsága.
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Tűnyalábos fenyő (Pinus)
Alnemzetség: Pinus subg. Ducampopinus
Faj: P. longaeva
Tudományos név
''Pinus longaeva''
D.K.Bailey
Elterjedés
Pinus longaeva range map 1.png
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Simatűjű szákásfenyő témájú kategóriát.

A simatűjű szálkásfenyő (Pinus longaeva) a fenyőfélék családjába tartozó, esetenként nagyon hosszú életű fafaj, amely az Egyesült Államok délnyugati, hegyvidéki területein őshonos. [1]A simatűjű szálkásfenyőt angol nyelvterületeken időnként "Intermountain" névvel, időnként "Western britlescone pine" azaz nyugati szálkásfenyő néven szokták nevezni.[2] Egyik példánya – melynek élőhelyét titokban tartják, de annyit tudni róla, hogy a Kalifornia állambeli White Mountains területén él – a legidősebb nem telepes felépítésű élőlény a Földön: 2013-ban 5062 éves volt.[3][4]

Fizikai jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E közepes méretű fafaj magassága 5-től 15 méterig terjed, míg törzsének átmérője a 2,5 méterestől a 3,6 méteres lehet. Vékony kérge világos sárgás-narancssárga, amely a törzs alsó részén pikkelyesedik. Vaskos, sötétzöld tűlevelei ötösével állnak, 2,5-től 4 cm-es hosszúságúak, külső részeiken kékeszöld árnyalattal. Lélegzőnyílásai fehér sávként különülnek el a levelek belső részein. E növény tűlevelei a világon a legtovább megmaradó levelek, mivel egyesek közülük akár 45 éven keresztül a növényen maradnak. Az idősebb fák viharvert és satnya megjelenésűek, különösen azon példányoknál, amelyek a magasabb hegyvidéki régiókban élnek, valamint ezen fák kérge vörösesbarna és mélyen barázdált. [5].[6]Ahogy a fa idősödik, egyre több részén hal el a vaszkuláris kambium. Más nagyon idős egyedeknél előfordul, hogy már csak egy nagyon vékony élő szövetréteg az, amely a kéreg alatt a tápanyagokat szállítja a fa lombkoronájába.

Tobozai oválisan hengeres alakúak, hosszuk 5 és 10 centiméter közt változik, míg szélességük zárt állapotban három-négy centiméter. Előbb zöld, vagy lilás színűek, majd narancssárgás színűre érnek 16 hónapos korukban, majd számtalan törékeny részre hámlanak, melyek mindegyike 2–5 milliméter hosszúságú. A tobozok 4-6 cm-esre nyílnak szét, amikor megérnek, majd elkezdik hullatni a magjaikat közvetlenül a kinyílásukat követően. A magok 5 mm hosszúak és szárnyaik 12-22 milliméteres hosszúságúak, melyek többnyire a szelek segítségével jutnak el csírázási helyükre, ám más esetekben a Nucifraga columbiana egyedeinek segítségével jutnak el céljukig.

A Pinus longaeva egyedei abban térnek el a Pinus aristata egyedeitől, hogy leveleiken két gyantacsatorna található, melyek folytonosak és megszakítás nélküliek, tehát hiányoznak róluk a Pinus aristatára jellemző fehér gyantapettyek.

A P. longaeva és a Pinus balfouriana egyedei abban térnek el egymástól, hogy a tobozok szálkái a 2 milliméteres hosszúságot meghaladják a P. longaeva esetében, és a tobozok alapja jóval kerekebb. A zöld tűlevelek a megtekeredett ágakon olyan látszatot nyújtanak, mint az üvegmosó kefe.

A szálkásfenyő elnevezés a sötétlila nőivarú tobozokról kapta nevét, melyek begörbült tüskéket hoznak külsejükön. [7]

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyedei Nevadában, Utahban és Kalifornia keleti részein őshonosak. Kaliforniában korlátozott számban fordul elő a White Mountainsben, az Inyo-hegységben, és a Panamint-hegységben, Mono és Inyo megyékben. Nevadában a Las Vegas melletti Spring-hegységtől kezdődően, északi irányban a Ruby-hegységig, valamint Utahban a Wasatch-hegységben fordul elő. [7][8]

A szálkásfenyők védettséget élveznek az Államok kormányzatai által birtokolt földterületeken, például az Ancient Bristlecone Pine Forest területén a kaliforniai White-hegységben, illetve a Great Basin Nemzeti Parkban. Ezeken a helyeken tilos kivágni, illetve gyűjteni ezen fákat.

Kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kaliforniai Ancient Bristlecone Pine Forestben, Bishop város közelében élő egyik példánya, melynek beceneve a Matuzsálem-fa, 2013-ban 4845 éves volt.[9] A fa életkorát egy, az erdészetben használatos kormeghatározó eszközzel a növekménymérővel mérték le. A fa pontos lelőhelyét nem árulják el, mivel egy korábbi, 1964-es esetben a Prométheusz-fát kivágták.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pinus longaeva című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Moore, Gerry; Kershner, Bruce; Craig Tufts; Daniel Mathews; Gil Nelson; Spellenberg, Richard; Thieret, John W.; Terry Purinton; Block, Andrew. National Wildlife Federation Field Guide to Trees of North America. New York: Sterling (2008). ISBN 1-4027-3875-7 
  2. Howard, JL: Pinus longaeva. Fire Effects Information System. USDA, 2004. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  3. OldList database of ancient trees (angol nyelven) (HTM). rmtrr.org (a Rocky Mountain Tree-Ring Research honlapja), 2013. 1. (Hozzáférés: 2014. augusztus 19.)
  4. Christopher J. Earle: Pinus longaeva D.K.Bailey 1970 (angol nyelven) (PHP). conifers.org (The Gymnosperm Database), 2014. március 29. (Hozzáférés: 2014. augusztus 19.)
  5. 'Pinus longaeva', 2008. március 1. (Hozzáférés: 2011. július 30.)
  6. The Gymnosperm Database, 2008. március 1. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  7. ^ a b The Ancient Bristlecone Pine, 2003. augusztus 1. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  8. Global Trees Campaign, 2008. március 1. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  9. OldList: Database of ancient trees. rmtrr.org (a Rocky Mountain Tree-Ring Research honlapja) (angolul) Hozzáférés: 2014. máj. 28. (htm)