Simatűjű szálkásfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Simatűjű szálkásfenyő
Egy idős simatűjű szálkásfenyő (Pinus longaeva), melyen jól megfigyelhetőek a még élő, illetve a már elszáradt részek, valamint a kéreg narancso színezete, illetve mély barázdáltsága.
Egy idős simatűjű szálkásfenyő (Pinus longaeva), melyen jól megfigyelhetőek a még élő, illetve a már elszáradt részek, valamint a kéreg narancso színezete, illetve mély barázdáltsága.
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
iucn2.3
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Tűnyalábos fenyők (Pinus)
Alnemzetség: Ducampopinus
Faj: P. longaeva
Tudományos név
''Pinus longaeva''
D.K.Bailey
Elterjedés
Pinus longaeva range map 1.png
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Simatűjű szálkásfenyő témájú kategóriát.

A simatűjű szálkásfenyő (Pinus longaeva) egy hosszú életű fafaj, amely az Egyesült Államok délnyugati, hegyvidéki területein őshonos. [1]A simatűjű szálkásfenyőt angol nyelvterületeken időnként "Intermountain" névvel, időnként "Western britlescone pine" azaz nyugati szálkásfenyő néven szokták nevezni.[2] Egyik példánya a Matuzsálem-fa néven vált ismertté, amely a legidősebb nem telepes felépítésű élőlény a Földön.

Fizikai jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E közepes méretű fafaj magassága 5-től 15 méterig terjed, míg törzsének átmérője a 2,5 méterestől a 3,6 méteresig terjed. Vékony kérge világos sárgás-narancssárga, amely a törzs alsó részén pikkelyesedik. Vaskos, sötétzöld tűlevelei öt tűből álló füzérek, melyek 2,5-től 4 cm-es hosszúságúak, külső részeiken kékeszöld árnyalattal. Lélegzőnyílásai fehér sávként különülnek el a levelek belső részein. E növény tűlevelei a világon a legtovább megmaradó levelek, mivel egyesek közülük akár 45 éven keresztül a növényen maradnak. Az idősebb fák viharvert és satnya megjelenésűek, különösen azon példányoknál, amelyek a magasabb hegyvidéki régiókban élnek, valamint ezen fák kérge vörösesbarna és mélyen barázdált. [3].[4]Ahogy a fa idősödik egyre több részén hal el a vaszkuláris kambium. A más nagyon idős egyedeknél előfordul, hogy már csak egy nagyon vékony élő szövetréteg az, amely a kéreg alatt a tápanyagokat szállítja a fa lombkoronájába. Tobozai oválisan hengeres alakúak, melyek hossza 5 és 10 centiméter közt változik, míg szélességük zárt állapotban három-négy centiméter, melyek előbb zöld, vagy lilás színűek, amjd narancssárgás színűre érnek 16 hónapos korukban, majd számtalan törékeny részre hámlanak, melyek mindegyike kettőtől öt milliméter hosszúságú. A tobozok 4-6 cm-esre nyílnak szét, amikor megérnek, majd elkezdik hullatni a magjaikat közvetlenül a kinyílásukat követően. A magok 5 mm hosszúak és szárnyaik 12-től 22 milliméteres hosszúságúak, melyek többnyire a szelek segítségével jutnak el csírázási helyükre, ám más esetekben a Nucifraga columbiana egyedeinek segítségével jutnak el céljukig. A Pinus longaeva egyedei abban térnek el a Pinus aristata egyedeitől, hogy leveleiken két gyantacsatorna található, melyek folytonosak és megszakítás nélküliek, tehát hiányoznak róluk a Pinus aristatára jellemző fehér gyantapettyek. A P. longaeva és a Pinus balfouriana egyedei abban térnek el egymástól, hogy a tobozok szálkái a 2 milliméteres hosszúságot meghaladják a P. longaeva esetében és a tobozok alapja jóval kerekebb. A zöld tűlevelek a megtekerdett ágakon olyan látszatot nyújtanak, mint az üvegmosó kefe. A szálkásfenyő elnevezés a sötétlila nőivarú tobozokról kapta nevét, melyek begörbült tüskéket hoznak külsejükön. [5]

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezen fenyőféle egyedei Nevadában, Utahban és Kalifornia keleti részein őshonosak. Kaliforniában korlátozott számban fordul elő a White Mountainsben, az Inyo-hegységben, és a Panamint-hegységben, Mono és Inyo megyékben. Nevadában a Las Vegas melletti Spring-hegységtől kezdődően, északi irányban a Ruby-hegységig, valamint Utahban a Wasatch-hegységben fordul elő. [5][6]

A szálkásfenyők védettséget élveznek az Államok kormányzatai által birtokolt földterületeken, például az Ancient Bristlecone Pine Forest területén a kaliforniai White-hegységben, illetve a Great Basin Nemzeti Parkban. Ezeken a helyeken tilos kivágni, illetve gyűjteni ezen fákat.

Kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kaliforniai Ancient Bristlecone Pine Forestben, Bishop város közelében élő egyik példánya 4843 éves volt 2012-ben, melynek beceneve a Matuzsálem-fa. A fa életkorát egy, az erdészetben használatos kormeghatározó eszközzel a növekménymérővel mérték le. A fa pontos lelőhelyét nem árulják el, mivel egy korábbi 1964-es esetben a Prométeusz-fát kivágták.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pinus longaeva című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Moore, Gerry; Kershner, Bruce; Craig Tufts; Daniel Mathews; Gil Nelson; Spellenberg, Richard; Thieret, John W.; Terry Purinton; Block, Andrew. National Wildlife Federation Field Guide to Trees of North America. New York: Sterling (2008). ISBN 1-4027-3875-7 
  2. Howard, JL: Pinus longaeva. Fire Effects Information System. USDA, 2004. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  3. 'Pinus longaeva', 2008. március 1. (Hozzáférés: 2011. július 30.)
  4. The Gymnosperm Database, 2008. március 1. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  5. ^ a b The Ancient Bristlecone Pine, 2003. augusztus 1. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  6. Global Trees Campaign, 2008. március 1. (Hozzáférés: 2012. december 23.)