Sicalis luteocephala
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Sicalis luteocephala (d'Orbigny & Lafresnaye, 1837) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sicalis luteocephala témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sicalis luteocephala témájú kategóriát. |
A Sicalis luteocephala a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Alcide d’Orbigny és Frédéric de Lafresnaye írták le 1837-ben, az Emberiza nembe Emberiza luteocephala néven.[3]
Előfordulása
Az Andok-hegység keleti részén, Argentína és Bolívia területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi magaslati cserjések, valamint legelők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 13-14 centiméter.[3]
Életmódja
Kevés az információ, valószínűleg magvakkal táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. augusztus 14.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. augusztus 14.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. augusztus 14.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. augusztus 13.)
