Seychelle-papagáj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2018. november 9., 01:52-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10))
Seychelle-szigeteki sándorpapagáj
Természetvédelmi státusz
Kihalt
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Nemespapagáj-formák (Psittaculinae)
Nem: Psittacula
Faj: P. wardi
Tudományos név
Psittacula wardi
(E. Newton, 1867)
Szinonimák

Kékarcú sándorpapagáj

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Seychelle-szigeteki sándorpapagáj témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Seychelle-szigeteki sándorpapagáj témájú kategóriát.

A Seychelle-szigeteki sándorpapagáj vagy kékarcú sándorpapagáj (Psittacula wardi) a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.

A faj tudományos nevét Swinburne Wardról kapta, aki 1862 és 1868 között volt a Seychelle-szigetek brit kormányzója.

Előfordulása

A faj kizárólag a Seychelle-szigetekhez tartozó szigeteken élt. Előfordult Mahé, Silhouette és valószínűleg Praslin szigetén is.

Megjelenése

41 cm hosszúra nőtt, farka 23 centiméteres, míg szárnyfesztávolsága 40 centiméter volt. Tollazata sötét és világos zöld volt. Tarkóját és nyakát kékes tollaka borították. Torkán egy fekete szalag volt látható. Szárnyain a nagy fedőtollak narancssárgák vagy pirosak voltak.

A faj összességében nagyon hasonlított a közeli rokon örvös sándorpapagájra (Psittacula krameri), csak kisebb testű volt és csőre jóval erősebb volt. További elkülönítő bélyegek a bíborvörös válltollak és az örvös sándorpapagájra jellemző kékes nyakszalag hiánya.

Kihalása

A fajt már 1867-es tudományos leírásakor is igen ritka madárként jellemezte Edward Newton. 1880 márciusa és 1881 júniusa között gyűjtötte be az utolsó három vadon észlelet egyedet (két tojót és egy fiatal hímet) H. M. Warry madárgyűjtő. A legutolsó ismert egyed 1883-ban hullott el Silhouette szigetén, mely korábban hosszú ideig mint kalitkamadár élt ott. Michael John Nicoll brit ornitológus 1906-ban járt a Seychelle-szigeteken és kifejezetten e madár után is kutatott, de már nem talált élő egyedet. Kihalását a vadászat és élőhelyének elvesztése okozhatta. A faj eredeti élőhelyéül szolgáló erdők javát kivágták, hogy azok helyén kókuszültetvényeket hozzanak létre.

A fajnak összesen 10 múzeumi egyede maradt fenn.

Források