Selenicereus anthonyanus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Selenicereus anthonyanus
Selenicereus anthonyanus
Selenicereus anthonyanus
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Hylocereeae
Nemzetség: Selenicereus
Faj: Selenicereus anthonyanus
Tudományos név
Selenicereus anthonyanus
(Alexander) D. R. Hunt Bradleya 7: 93 (1989)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Selenicereus anthonyanus témájú kategóriát.

A Selenicereus anthonyanus egy jellegzetes megjelenésű epifita kaktusz, mely a természetben igen ritka, azonban termesztésben viszonylag gyakran találkozni vele.

Elterjedése és élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mexikó: Chiapas állam; Costa Rica. Epifitikus esőerdőkben 700–800 m tengerszint feletti magasságban. Igen ritka növény.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legfeljebb 6 m magas növény, hajtásai 1 m- nél hosszabbak, 70–150 mm szélesek, a karéjok 25–45 mm hosszúak és 10–16 mm szélesek, az areolák a lobusok között fejlődnek, kicsik, 3 rövid tövist hordoznak. Virágai 120 mm hosszaúk, karcsúak, 100–150 mm átmérőjűek, illatosak. A pericarpium zöld, 20 mm hosszú és széles, szőr borítja, valamint világosbarna 3 mm hosszú tövisek, a virágtölcsér bíbor árnyalatú, 30 mm hosszú, 15 mm átmérőjű, pikkelyek fedik, melyek 30–60 mm hosszúak, hónaljukban szőrök és tövisek fejlődnek. A külső szirmok bíborszínűek, a középső szirmok fehéres-bíborszínűek, a belsők teljesen fehérek, némi sárgás árnyalattal. A porzók és a bibe sárgásfehérek. A termés gömbölyded, zöld bogyó, közel 50 tövis borítja, melyek 10–15 mm hosszúak. Magjai 1,5–2 mm hosszúak, fénylő barnás-feketék.

Felfedezése és rokonsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A növényt először 1946-ban Thomas MacDougall gyűjtötte, mint az Epiphyllum anguliger-hez közel álló taxont. Virágoztatni először Dr. Harold E. Anthony tudta Jersey-ben 1950 nyarán a növény, melynek virágzása nagy meglepetést hozott, és elárulta, hogy a növény nem rokona az Epiphyllum anguligernek. A ma termesztett növények mind ennek a gyűjtésnek a klónjai. Legközelebbi rokonának a Selenicereus chrysocardium tűnik. Hasonló szármorfológiával továbbá csak az Epiphyllum anguliger és a Weberocereus imitans rendelkezik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
  • Anderson H.F. et al. (2001): The cactus family. Timber Press, Portland, Oregon, USA. ISBN 0-8819249-8-9