Selenicereus anthonyanus
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Selenicereus anthonyanus
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Selenicereus anthonyanus (Alexander) D. R. Hunt Bradleya 7: 93 (1989) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Selenicereus anthonyanus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Selenicereus anthonyanus témájú médiaállományokat és Selenicereus anthonyanus témájú kategóriát. |
A Selenicereus anthonyanus egy jellegzetes megjelenésű epifita kaktusz, mely a természetben igen ritka, azonban termesztésben viszonylag gyakran találkozni vele.
Elterjedése és élőhelye[szerkesztés]
Mexikó: Chiapas állam; Costa Rica. Epifitikus esőerdőkben 700–800 m tengerszint feletti magasságban. Igen ritka növény.
Jellemzői[szerkesztés]
Legfeljebb 6 m magas növény, hajtásai 1 m- nél hosszabbak, 70–150 mm szélesek, a karéjok 25–45 mm hosszúak és 10–16 mm szélesek, az areolák a lobusok között fejlődnek, kicsik, 3 rövid tövist hordoznak. Virágai 120 mm hosszaúk, karcsúak, 100–150 mm átmérőjűek, illatosak. A pericarpium zöld, 20 mm hosszú és széles, szőr borítja, valamint világosbarna 3 mm hosszú tövisek, a virágtölcsér bíbor árnyalatú, 30 mm hosszú, 15 mm átmérőjű, pikkelyek fedik, melyek 30–60 mm hosszúak, hónaljukban szőrök és tövisek fejlődnek. A külső szirmok bíborszínűek, a középső szirmok fehéres-bíborszínűek, a belsők teljesen fehérek, némi sárgás árnyalattal. A porzók és a bibe sárgásfehérek. A termés gömbölyded, zöld bogyó, közel 50 tövis borítja, melyek 10–15 mm hosszúak. Magjai 1,5–2 mm hosszúak, fénylő barnás-feketék.
Felfedezése és rokonsága[szerkesztés]
A növényt először 1946-ban Thomas MacDougall gyűjtötte, mint az Epiphyllum anguliger-hez közel álló taxont. Virágoztatni először Dr. Harold E. Anthony tudta Jersey-ben 1950 nyarán a növény, melynek virágzása nagy meglepetést hozott, és elárulta, hogy a növény nem rokona az Epiphyllum anguligernek. A ma termesztett növények mind ennek a gyűjtésnek a klónjai. Legközelebbi rokonának a Selenicereus chrysocardium tűnik. Hasonló szármorfológiával továbbá csak az Epiphyllum anguliger és a Weberocereus imitans rendelkezik.
Források[szerkesztés]
- Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
- Anderson H.F. et al. (2001): The cactus family. Timber Press, Portland, Oregon, USA. ISBN 0-8819249-8-9
