Schindler Szilárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schindler Szilárd
Született1887. július 24.[1]
Körmöcbánya
Elhunyt1943. november 25. (56 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiCsászári és Királyi Katonai Műszaki Akadémia
SírhelyeFarkasréti temető (56-1-9)[2][3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Schindler Szilárd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Schindler Szilárd (Körmöcbánya, 1887. július 24.Budapest, 1943. november 25.) vezérezredes, magyar katonatiszt, katonai attasé.

Élete és pályafutása[szerkesztés]

Apja Schindler József ügyvéd, Körmöcbánya ügyésze volt. Anyja neve Brandl Balbina.

Középiskolai tanulmányait a soproni Honvéd főreáliskolában végezte, majd a mödlingi császári és királyi Műszaki Katonai Akadémiát végezte el „igen jó” eredménnyel. 1911 és 1914 között Bécsben a Felsőbb Műszaki Tanfolyamot is elvégezte.

Az első világháborúban 1915 és 1918 között a rivai hadmérnöki igazgatóság vezetője volt. 1919-ban a budapesti Honvédelmi Minisztériumban kezdett dolgozni.

1926 januárjától 1927 novemberéig a római magyar nagykövetségen volt katonai szakelőadó (rejtett katonai attasé), majd nyílt katonai attasé 1932 júniusáig (időközben Tiranában is akkreditálták).

1939. januárjától 1940. novemberéig a M. kir. Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémia parancsnoka volt. 1940. november 1-től a Honvédelmi Minisztérium 1. csoportfőnöke, majd 1941. március 1. és 1942. november 1. között a HM Földi Főcsoportfőnöke volt. 1943. február 1-gyel nyugállományba helyezték.

Kitüntetései a viselési sorrendben[szerkesztés]

  • Magyar Érdemrend nagykeresztje (1943. július 1.),
  • Magyar Érdemrend középkeresztjéhez a csillag (1941. augusztus 12.),
  • Magyar Érdemrend középkeresztje,
  • Magyar Érdemkereszt III. osztálya (1930. március 1.),
  • Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal (két ízben),
  • Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal,
  • Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal,
  • Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérme (1936),
  • Károly-csapatkereszt,
  • Háborús Emlékérem kardokkal és sisakkal (1932),
  • Tiszti Katonai Szolgálati Jel II. osztálya,
  • Erdélyi Emlékérem,
  • Katonai Jubileumi Kereszt (1908),
  • albán Szkanderbég Rend nagytiszti keresztje (1931),
  • Olasz Korona Rend parancsnoki keresztje (1928. február 15.),
  • osztrák Háborús Emlékérem kardokkal.

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Szakály: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és elhárítás témaköréből 1918–1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. 207–208. o. ISBN 978-615-5465-61-1