Santa Maria del Parto a Mergellina (Nápoly)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A Nápoly történelmi központja
világörökségi helyszín része
Santa Maria del Parto a Mergellina
FacciataParto.JPG
Vallás kereszténység
Felekezet római katolikus
Egyházmegye Nápolyi főegyházmegye
Névadója Szűz Mária
Építési adatok
Építése 15. század
Stílus barokk
Elérhetőség
Település Nápoly
Cím Via Mergellina 13
Elhelyezkedése
Santa Maria del Parto a Mergellina  (Olaszország)
Santa Maria del Parto a Mergellina
Santa Maria del Parto a Mergellina
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 49′ 30″, k. h. 14° 13′ 13″Koordináták: é. sz. 40° 49′ 30″, k. h. 14° 13′ 13″

A Santa Maria del Parto templom Nápoly Mergellina negyedében. Nevét Jacopo Sannazaro nápolyi költő latin nyelvű verse után kapta: De partus Virginis (magyarul: A Szűzanya távozása). 1497-ben építették Aragóniai Frigyes király parancsára. A templobelsőt Bartolomeo Ammannati, Giovanni Angelo Montorsoli és Francesco Ferrucci szobrai díszítik. A templomban található Sannazaro síremléke is.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom legfőbb látnivalója Sannazaro síremléke, amelyet saját maga tervezett. Központi helyen áll mellszobra, melyet Apollón és Minerva szobrai fognak közre. A síremlék közepén egy dombormű Neptunus, Pán, Marszüasz és a Nimfa ábrázolásával a költő tenger iránti vonzódását mutatja be. A síremlék előtt van Caraffa nápolyi püspök sírlapja is. A templom első jobb oldali oltárán látható a híres Mergellina ördöge, amelynek témája Szent Mihály földre sújtja a démont (a 16. században festette Leonardo da Pistoia). A képhez egy legenda is fűződik: mivel a démon-kígyónak női teste van és a festő egyik keblére női arcot festett a helybéliek úgy gondolták, hogy ez tulajdonképpen Caraffa püspök megkísértőjének arcképe. A kísértés legyőzését egy latin nyelvű felirat örökíti meg: Fecit victoriam alleluja. A templomban őrzik a nagy reneszánsz nápolyi szobrász, Giovanni da Nola hatalmas bethlemes figuráit: Máriát, Józsefet és öt pásztort.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]