SMS Greif (1914)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SMS Greif
A Greif az álkéményével
A Greif az álkéményével
Hajótípusteherhajó; segédcirkáló (Hilfskreuzer)
NévadóGriffmadár
ÜzemeltetőA Német Császári Haditengerészet zászlaja Kaiserliche Marine
Pályafutása
ÉpítőAG Neptun, Rostock
MegrendelésDeutsch-Australische Dampfschiffs-Gesellschaft, Hamburg
Vízre bocsátás1914. július 29.
Szolgálatba állítás1916. január 23. (segédcirkálóként)
Szolgálat vége1916. február 29.
SorsaBrit hadihajókkal vívott küzdelemben elsüllyedt a Shetland-szigetektől északkeletre
(1916. február 29.)
Általános jellemzők
Vízkiszorítás9900 t
Hossz131,7 m (teljes)
Szélesség16,46 m
Merülés7,5 m
Hajtómű2 gőzkazán,
1 háromhengeres kompaundgép,
1 hajócsavar (ø 5,6 m)
Üzemanyagszén
Teljesítmény3000 le (2206 kW)
Sebesség13 csomó (24 km/h)
Hatótávolság35 000 tmf (64 820 km)
12 csomós sebességgel
Fegyverzet4 × 15 cm L/45 ágyú
1 × 10,5 cm L/45 ágyú
2 × 50 cm torpedóvető cső
Legénység307 fő (297 legénységi állományú, 10 tiszt)
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Greif témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az SMS Greif[m 1] a Császári Haditengerészet egyik segédcirkálója volt az első világháborúban. Az eredetileg teherhajónak megépített és a háború kitörésekor elkészült járművet a haditengerészet lefoglalta, hogy felfegyverezve az Atlanti-óceánra küldje az antant kereskedelmi vonalainak zavarására. Első és egyetlen bevetésén, 1916. február 29-én a Norvég-tengeren a Shetland-szigetektől északkeletre fennakadt a brit blokádon és brit hadihajókkal folytatott harcban elsüllyedt. Az összecsapásban az egyik brit segédcirkáló, az Alcantara is odaveszett.

Technikai adatok[szerkesztés]

A hajót a Deutsch-Australische Dampfschiffs-Gesellschaft (DADG) megrendelésére a rostocki AG Neptun építette meg és 1914. július 29-én, pár nappal Németország hadba lépése előtt bocsátották vízre Guben névvel. Az Ausztrália és Németország közötti áruszállításra szánt teherhajó 4962 BRT hajótérrel rendelkezett. A hajtóműve két széntüzelésű gőzkazánból és egy háromhengeres, háromszoros expanziójú kompaundgépből állt. A 3000 le teljesítménnyel megforgatott hajócsavarjával 13 csomós legnagyobb sebességet érhetett el.

Átalakítása segédcirkálóvá[szerkesztés]

A teherhajót 1915-ben az 1873-as Kriegsleistungsgesetz (kb.: Háborús teljesítési törvény) értelmében a Császári Haditengerészet katonai szolgálatra rendelte és segédcirkálóvá építették át. Fő fegyverzetként négy darab 15 cm-es ágyút kapott, melyek közül kettő egymás mellett a hajóorron, a másik kettő pedig a középvonal mentén egymás mögött a taton kapott helyet. Emellett rendelkezett két torpedóvető csővel is, melyek kétoldalt, a felépítmény előtti részen lettek elhelyezve. Elraktározva magával vitt még két 6 cm űrméretű, 60-as kaliberhosszúságú félautomata ágyút is, hogy azzal fel tudhasson fegyverezni egy zsákmányul ejtett hajót. Az átalakítása után a hatótávolsága nem kevesebb, mint 35 000 tmf (64 820 km) lett. A segédcirkálót 10 tiszt irányításával 297 legénységi állományú tengerész működtette. Parancsnokának a 42 éves Rudolf Tietze fregattkapitányt nevezték ki.

Az új segédcirkálót 1916. január 23-án állították szolgálatba Kielben Greif névvel. Február közepén ugyanitt megszemlélte Henrik herceg főtengernagy. Az egyik ünnepi beszédet tartó részvevő megemlítette, hogy a Greif kereskedelmi háborút fog folytatni az Atlanti-óceán déli részén és az Indiai-óceánon. A britek így előre értesültek a segédcirkáló várható útnak indításáról és felkészültek rá.

A Greif ezután a Vilmos-császár-csatornán áthajózott Hamburgba és 1916. február 27-én 600 darab 15 cm-es és 200 darab 10,5 cm-es lövedék valamint 12 torpedó fedélzetre vétele után Cuxhavenből kihajózott Norvégia irányába. Útközben a Tønsberg honi kikötőjű norvég Rena teherhajónak álcázta magát. A tervek szerint az U 70 tengeralattjárónak kellett 40 tmf távolságra előtte haladva felderítést végeznie.

Elvesztése[szerkesztés]

Bővebben: 1916. február 29-ei ütközet

1916. február 29. reggelén Bergentől északnyugatra a Greifot észlelte az Andes segédcirkáló, és egy másik segédcirkáló, az Alcantara a riasztására reagálva az észlelt gyanús hajó felé vette az útját. Mindkét brit segédcirkáló a Royal Mail Steam Packet Company 15 000 BRT hajóterű postahajója volt, melyeket 1915-ben rekvirált a Royal Navy és hat darab 15 cm-es ágyúval és két darab 47 mm-es ágyúval szerelte fel őket.[1] A két segédcirkáló Dudley de Chair ellentengernagy 10. cirkálórajához (10th Cruiser Squadron) tartozott és az Északi-tenger brit blokádjának külső védelmi övéhez tartoztak.

Az Alcantara megállította a Greifot, melyről azonban úgy vélte, nem ez lehet az Andes által jelzett gyanús hajó. A figyelmeztető lövés leadása után a Greif megállt, mire 09:40-kor az Alcantara egy csónakot tett a vízre, hogy az ellenőrzését elvégezze. Erre a Greif felvonta a hadilobogót, mozgásba lendült és tüzet nyitott az Alcantarára. Már az első lövéssel találat érte a brit hajó hídját és ez minden összeköttetést megszakított a géptermekkel. Az Alcantara viszonozta a tüzet kis távolságból, mely végig 3000 m alatti maradt. A két páncélozatlan hajó a sok találattal járó heves tűzpárbajt nem bírhatta ki. A Greif 10,5 cm-es ágyújának felhalmozott készenléti lőszerét egy találat a levegőbe repítette és lángba borította a hátsó fedélzetet, majd az olajtartályai is lángra kaptak. A Greif három torpedót lőtt ki az Alcantarára, melyekből a harmadik a brit hajó bal oldalának közepét eltalálta. A torpedófej robbanásának erejét a szénraktárak azonban erősen csillapították, így a hajó csak lassan kezdett el süllyedni. A helyszínre beérkező Andes-zel együtt továbbra is lőtte még a súlyosan sérült és lángokban álló Greifot.

10:18-kor Tietze fregattkapitány a hajó elhagyására adott parancsot. Őt a hajó elhagyásakor a hajó oldalánál érte a halálos találat. 10:45-kor Wardle kapitánynak az Alcantarán is ki kellett adnia a parancsot a hajó elhagyására. 10:50 körül a Comus könnyűcirkáló és a Munster romboló elég közel ért ahhoz, hogy szemtanúi lehessenek az eseményeknek. Az Alcantara 11:06-kor felborult és elsüllyedt. Legénységéből 72 fő veszítette életét. A túlélőit a Munster vette fel. A Greif ekkor még lángolva sodródott felvont hadilobogókkal. 11:39 és 12:12 között a Comus tűz alatt tartotta, majd 117 hajótöröttet mentett ki a vízből, akik közül ketten később elhunytak. A Greifen tartózkodók közül 192 fő veszítette életét, köztük a tisztek fele (10 tisztből 5).[2]

A túlélők között volt a később ismertté vált pszichiáter Hans-Gerhard Creutzfeldt, aki a Greif hajóorvosaként (Marinestabsarzt) vett részt a küldetésben.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ A hajónév előtt álló három betű (SMS; pontosabban: S. M. S.) a német Seiner Majestät Schiff rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Poole 52-57. o.
  2. ↑ A Greif az elesbeim Onlineprojekt Gefallenendenkmäler. [2020. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 15.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS Greif (Schiff, 1914) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS Greif (1914) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom[szerkesztés]

  • Raeder, Erich. Der Krieg zur See – Der Kreuzerkrieg in den ausländischen Gewässern, 3. kötet (Die Hilfskreuzer), Berlin: E. S. Mittler & Sohn (1923)  (211-222. o.)
  • Tony Bridgland: Sea Killers in Disguise: Q Ships and Raiders of World War I. US Naval Institute Press, 1999, ISBN 978-1-55750-895-9; (14. fejezet, 174–178. o.).
  • Francis Poole: Alcantara vs. Greif: Duel of the Merchant Cruisers. United States Naval Institute Proceedings, 1975 július.
  • Paul Schmalenbach: German Raiders. Naval Institute Press, Annapolis, Md. 1977, ISBN 0-85059-351-4.
  • Walter von Schoen: Kaperkurs: Heldentaten Deutscher Hilfskreuzer. Ullstein, Berlin 1934
  • Eintrag: Hilfskreuzer „Greif“. In: Kapitän zur See a. D. Hugo von Waldeyer-Hartz: Der Kreuzerkrieg 1914–1918. Das Kreuzergeschwader. Emden, Königsberg, Karlsruhe. Die Hilfskreuzer. Oldenburg i. O. 1931, 208. o.
  • Eintrag Greif. In: Hans H. Hildebrand, Albert Röhr, Hans-Otto Steinmetz: Die deutschen Kriegsschiffe. Biographien – ein Spiegel der Marinegeschichte von 1815 bis zur Gegenwart. 7 Bände, Ratingen o. J. 1983, 6. kötet, 102. o.
  • Paul Jolidon: Mit deutschen Kaperschiffen im Weltkrieg: Erlebnisse eines elsässischen Matrosen auf deutschen Blockadebrechern. Berlin 1934.
  • Paul Jolidon: Un Alsacien avec les corsaires du kaiser. Paris 1934.
  • John Walter: Piraten des Kaisers – Deutsche Handelsstörer 1914–1918. Motorbuch Verlag, Stuttgart 1994, ISBN 3-613-01729-6, 91–93. o.

Linkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=SMS_Greif_(1914)&oldid=26247740”