Süntök

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Süntök
Echinocystis lobata.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Ibolyavirágúak (Violales)
Család: Tökfélék (Cucurbitaceae)
Nemzetség: Süntök (Echinocystis)
Faj: Süntök (Echinocystis lobata)
Tudományos név
Echinocystis lobata

Angol nevei: wild cucumber, prickly cucumber, wild balsamapple, wild cucumber vine, mockapple, wild mock cucumber, creeping Jenny, német nevei: Gelappte Stachelgurke, Igelgurke, Lappige Rebschlinge

Tartalomjegyzék

Habitus [szerkesztés]

A süntök többágú kacsaival felkapaszkodó, akár 7-8 m magasra felfutó, vékony szárú, legfeljebb a nóduszokban szőrös, egyéves növény. Növekedési formája szerint a smilakoid csoportba tartozik: a levélhónaljakban eredő, több-, leginkább háromágú finom mozgásokra képes vélhetően pálha- vagy inkább szár eredetű - kacsaival kapaszkodik. A kacsok száma nóduszonként egy. A kapaszkodás a kacs érintésre való érzékenységével magyarázható: az érintkezés helyén a kacs növekedése lelassul, az átellenes oldalon felgyorsul, aminek következtében a kacs rugószerűen feltekeredve körbefonja a megérintett ágat. A kacsok rögzülése után a tengelyük kiegyenesedik .s megvastagszik, ezáltal a süntök szárát távol tartja a támasztékul szolgáló növénytől. Levelei hosszú levélnyelűek, karéjosan osztottak, az 5 karéj ép szélű, szálkás csúcsú, érdes. A termős virágok magánosak vagy a kacsok hónaljában rövid kocsányon ülnek többedmagukkal. A porzósak aprók, fehérek, összetett fürtöt alkotnak, a porzószálak összenőttek. A termés 3-4 cm hosszú, hengeres, puha, tüskés, belsejét, a négy mag körül rostos szövet tölti ki.

Származás, elterjedés [szerkesztés]

Őshazája Északkelet-Amerika, ahol áreája az északi szélesség 35 és 53°-a között, valamint az Atlanti-óceán partvidékétől a nyugati hosszúság 110°-áig található, tehát az Egyesült Államokon kívül Kanada déli részein is őshonos. Sporadikus előfordulásai még ettől nyugatabbra is vannak, ahol valószínűleg kultúrszökevény. Eredeti élőhelyén és Európában is csak a 0 °C-os januári izotermától északra tudott kiterjedt állományokat létrehozni. Első európai adata 1904-ből való, hazánk területén pedig először Debrecenben 1913-ban jegyezték le. Manapság nálunk az egész országban megtalálható, csak a Kisalföldön és a Duna-Tisza közének déli részén ritka. Európában nagy léptékű elterjedését - őshazájához hasonlóan - klimatikus tényezők határozzák meg. Nem vagy csak kivételesen fordul elő a faj azokon a területeken, ahol a januári középhőmérséklet nem 0 és -5 °C közé esik. Dísznövényként ültették, idővel pedig kivadult a kertekből.

Életciklus, életmenet [szerkesztés]

Életformája T4 (nyárutói egyéves), életideje a vegetációs időszakban mintegy százharminc nap, általában májustól októberig. A növény csírázása májusban indul el, virágzás pedig júliustól. Önmegporzás is lehetséges, de inkább rovarmegporzás jellemzi, a terméseket a víz is terjeszti. A nővirágok elvirágzás után akár már tizennégy napon belül teljes méretű termést hozhatnak. A termések egy-hat magot tartalmaznak, leggyakrabban négyet. A magvak kihullanak, amikor a termés kiszárad. A mag, illetve a termés terjedésének két fő módja lehetséges: a magvak kihullva az anyanövény környezetében csíráznak (gravitációs), de terjesztheti a víz is (hidrochoria).

Termőhelyigény [szerkesztés]

Folyók, patakok mentén szerves anyagokban és bázisokban gazdag, nedves vagy üde, gyengén savanyú, humuszos talajokon, ligeterdőkben, árkok, csatornák mentén. Fényigényes, degradációtűrő és -jelző, kevéssé vagy közepesen nitrogénigényes. Sókerülő, sós vagy szikes élőhelyen ritkán fordul elő. A vegetációs időszakban bekövetkező elárasztásokat gyengén tűri, ilyenkor a tövek elpusztulhatnak.

Biotikus interakciók [szerkesztés]

  • Magja allelopatikus hatású
  • A támasztékul szolgáló növényt elnyomhatja
  • Hazai fogyasztóiról kevés adat van (se parazita, se rovar), azonban Amerikában számos fogyasztója ismert.
  • A süntöknek fontos szerepe van ennek a sokgazdás, nagy károkat okozó uborka-mozaikvírusnak az epidemiológiájában.

Gazdasági jelentősége [szerkesztés]

Hazájában az észak-amerikai őslakosok számára „panácea”, azaz jó reumára, lázra, emellett afrodiziákum, abortívum, felhasználták magjait gombként, gyöngyként és terméséből halbódító lét készítettek.

Természetvédelmi jelentősége [szerkesztés]

  • Kedvezőtlenül befolyásolja az őshonos társulásokat
  • Mezőgazdasági gyom
  • Leárnyékolhatja, lehúzhatja a facsemetéket
  • Betegségeket terjeszthet

Természetvédelmi kezelés [szerkesztés]

  • Védett területeken: mechanikai kezelés
  • Kémiai védekezés: nehéz a szelektivitást megőrizni
  • Számos fogyasztója, kórokozója ismert, de ezek gazdanövényspektruma széles

Források [szerkesztés]

Külső hivatkozások (képek) [szerkesztés]