Süntök

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Süntök
A növény termése és indái
A növény termése és indái
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Tökvirágúak (Cucurbitales)
Család: Tökfélék (Cucurbitaceae)
Juss.
Alcsalád: Cucurbitoideae
Nemzetség-
csoport
:
Sicyeae
Alnemzetség-
csoport
:
Cyclantherinae
Nemzetség: Echinocystis
Torr. & A.Gray
Faj: E. lobata
Tudományos név
Echinocystis lobata
(Michx.) Torr. & A.Gray
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Süntök témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Süntök témájú kategóriát.

A süntök (Echinocystis lobata) a tökvirágúak (Cucurbitales) rendjébe és a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó faj.

Nemének egyetlen faja.

Nevei más nyelvekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol nevei: wild cucumber, prickly cucumber, wild balsamapple, wild cucumber vine, mockapple, wild mock cucumber, creeping Jenny, német nevei: Gelappte Stachelgurke, Igelgurke, Lappige Rebschlinge.

Habitus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

termései

A süntök többágú kacsaival felkapaszkodó, akár 7-8 méter magasra felfutó, vékony szárú, legfeljebb a nóduszokban szőrös, egyéves növény. Növekedési formája szerint a smilakoid csoportba tartozik: a levélhónaljakban eredő, több, leginkább háromágú finom mozgásokra képes – vélhetően pálha- vagy inkább szár eredetű – kacsaival kapaszkodik. A kacsok száma nóduszonként egy. A kapaszkodás a kacs érintésre való érzékenységével magyarázható: az érintkezés helyén a kacs növekedése lelassul, az átellenes oldalon felgyorsul, aminek következtében a kacs rugószerűen feltekeredve körbefonja a megérintett ágat. A kacsok rögzülése után a tengelyük kiegyenesedik és megvastagszik, ezáltal a süntök szárát távol tartja a támasztékul szolgáló növénytől. Levelei hosszú levélnyelűek, karéjosan osztottak, az 5 karéj ép szélű, szálkás csúcsú, érdes. A termős virágok magánosak vagy a kacsok hónaljában rövid kocsányon ülnek többedmagukkal. A porzósak aprók, fehérek, összetett fürtöt alkotnak, a porzószálak összenőttek. A termés 3-4 centiméter hosszú, hengeres, puha, tüskés, belsejét, a négy mag körül rostos szövet tölti ki.

Származás, elterjedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őshazája Északkelet-Amerika, ahol áreája az északi szélesség 35 és 53°-a között, valamint az Atlanti-óceán partvidékétől a nyugati hosszúság 110°-áig található, tehát az Egyesült Államokon kívül Kanada déli részein is őshonos. Sporadikus előfordulásai még ettől nyugatabbra is vannak, ahol valószínűleg kultúrszökevény. Eredeti élőhelyén és Európában is csak a 0 °C-os januári izotermától északra tudott kiterjedt állományokat létrehozni. Első európai adata 1904-ből való, hazánk területén pedig először Debrecenben 1913-ban jegyezték le. Manapság nálunk az egész országban megtalálható, csak a Kisalföldön és a Duna–Tisza közének déli részén ritka. Európában nagy léptékű elterjedését - őshazájához hasonlóan - klimatikus tényezők határozzák meg. Nem vagy csak kivételesen fordul elő a faj azokon a területeken, ahol a januári középhőmérséklet nem 0 és -5 °C közé esik. Dísznövényként ültették, idővel pedig kivadult a kertekből.

Életciklus, életmenet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életformája T4 (nyárutói egyéves), életideje a vegetációs időszakban mintegy százharminc nap, általában májustól októberig. A növény csírázása májusban indul el, virágzás pedig júliustól. Önmegporzás is lehetséges, de inkább rovarmegporzás jellemzi, a terméseket a víz is terjeszti. A nővirágok elvirágzás után akár már tizennégy napon belül teljes méretű termést hozhatnak. A termések egy-hat magot tartalmaznak, leggyakrabban négyet. A magvak kihullanak, amikor a termés kiszárad. A mag, illetve a termés terjedésének két fő módja lehetséges: a magvak kihullva az anyanövény környezetében csíráznak (gravitációs), de terjesztheti a víz is (hidrochoria).

Termőhelyigény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Folyók, patakok mentén szerves anyagokban és bázisokban gazdag, nedves vagy üde, gyengén savanyú, humuszos talajokon, ligeterdőkben, árkok, csatornák mentén. Fényigényes, degradációtűrő és -jelző, kevéssé vagy közepesen nitrogénigényes. Sókerülő, sós vagy szikes élőhelyen ritkán fordul elő. A vegetációs időszakban bekövetkező elárasztásokat gyengén tűri, ilyenkor a tövek elpusztulhatnak.

Biotikus interakciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magja allelopatikus hatású.
  • A támasztékul szolgáló növényt elnyomhatja.
  • Hazai fogyasztóiról kevés adat van (se parazita, se rovar), azonban Amerikában számos fogyasztója ismert.
  • A süntöknek fontos szerepe van ennek a sokgazdás, nagy károkat okozó uborka-mozaikvírusnak az epidemiológiájában.

Gazdasági jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazájában az észak-amerikai őslakosok számára „panácea”, azaz jó reumára, lázra, emellett afrodiziákum, abortívum, felhasználták magjait gombként, gyöngyként és terméséből halbódító lét készítettek.

Természetvédelmi jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kedvezőtlenül befolyásolja az őshonos társulásokat.
  • Mezőgazdasági gyom.
  • Leárnyékolhatja, lehúzhatja a facsemetéket.
  • Betegségeket terjeszthet.

Természetvédelmi kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Védett területeken: mechanikai kezelés.
  • Kémiai védekezés: nehéz a szelektivitást megőrizni.
  • Számos fogyasztója, kórokozója ismert, de ezek gazdanövényspektruma széles.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk (képek)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]